Mint egy zord,mogorva öregember,<br>de az emberek számára cseppet sem ismeretlen.<br>Vonzod a hideget,és a telet,<br>cseppet sem társad a csábító meleg.<br>Fázik még nagyon a természet,<br>nem vidám még ilyenkor az élet.<br>Én ilyennek ismerlek és szeretlek február,<br>még akkor is,ha lelkem is nálad nagykabátban jár.

Nálad még mindig nagyon fagy,<br>mégis bátor és vakmerő vagy.<br>Kemény,zord harcos,<br>de cseppet sem morcos.<br>Csendes vagy,bár olykor nagyon kemény,<br>igazán harcedzett,vidám legény.<br>Január,én ilyennek szeretlek,és ismerlek,<br>és ha kel,mindentől megvédelek.

<br><br>Engedj szabadon ,ne tarts fogva<br>nem bírom el a láncomat,<br>engedj szabadon szárnyalni végre,<br>ne tépd ki minden tollamat!<br><br>Engedj szabadon ,ne rakj rám béklyót<br>hisz gúzsba köt a gondolat,<br>ha nem tudsz megbízni bennem,<br>nekem már semmim sem marad.<br><br>Engedj szabadon ,hadd merengjen<br>csapongva lelkem ha szárnyra kap,<br>engedj szabadon !Bízz meg bennem!<br>Vagy letépem minden láncomat!<br><br>Engedj szabadon,nem megyek messze,<br>csak gondolatban szárnyalok<br>engedj szabadon s visszatérek,<br>ha szükség van rám én itt vagyok!<br><br>

<br>Ne játssz a tűzzel! Perzsel,éget,<br>minden mit érint lángra kap,<br>Ne játssz a tűzzel! Csak martalék lesz<br>ami belőled megmarad.<br><br>Ne játssz a tűzzel,nem kímél meg!<br>Csak lángol,s örökre megsebez,<br>ne játssz a tűzzel! csak megéget,<br>s nem bírsz már többé élni sem.<br><br>Ne játssz a tűzzel,ne kapj lángot!<br>S ha mégis,kerüld el messzire!<br>Mit érint csak üszkös,kopár sík lesz,<br>s tova söpör majd messzire.<br><br>Menj inkább messze!Hol zúgó szélben<br>lágyan csörtet a kis patak,<br>könnyeid elviszi messze,<br>s csitul a láng ,mely fogva tart.<br> <br>

<br><br>Csak egyetlen perc,de benne volt minden!<br>A boldogság,mit tőled kaptam én,<br>csak egyetlen perc,míg átkaroltál némán<br>s magadhoz öleltél lágyan,könnyedén.<br><br>Csak egyetlen perc! De éreztem mindent,<br>a forró vágyaid,a néma lüktetést,<br>csak egyetlen perc!S én azt hittem akkor<br>szíved már egyedül csak az enyém.<br><br>Csak egyetlen perc!De újra kezdtem félni<br>míg szemed tükrében ott égett a fény,<br>csak egyetlen perc,míg kiégett a szikra!<br>S szemed tükrében kihunyt már a fény.<br><br>És azóta százszor! Százszor jobban érzem!<br>Csak egyetlen percig szerethetlek én,<br>csak egyetlen könnycsepp szememből peregve,<br>és az álmaimtól búcsút intek én.<br><br>