<br><br>Mindig az a legszebb álom<br>amely sosem teljesül,<br>mert a legédesebb érzés<br>mindig mardos legbelül.<br><br>Mennyi vágy,és mennyi sóhaj<br>melytől szívünk megremeg<br>mért kell mégis futni hagyni?<br>Józan ész nem érti meg!<br><br>Jó lenne tán úgy szeretni<br>ahogy senki sem szeret?<br>Szenvedélytől tűzben égni<br>akkor is,ha megsebez?<br><br>Mint egy vulkán úgy kitörni<br>lávát szórva messzire,<br>aztán csöndben messze futni,<br>s nem nézni ,más vérzik.-e?<br><br>Talán mások így tennének <br>nem törődve semmivel,<br>majd csöndesen elsuhannak,<br>és beérik ennyivel.<br><br>Ó! én inkább félre bújva<br>messze űzöm álmomat<br>s bár az álmom szertefoszlik<br>büszkeségem megmarad.<br> <br>

Keresd a FÉNYT, biztos, hogy megtalálod,<br>megtalálod, ha Ő az igaz álmod.<br>Imára kulcsolt dolgos két kezeddel<br>kérj segítséget szívvel, szeretettel.<br><br>Hívó szavad az angyalok meghallják,<br>jöttödet régóta epedve várják..<br>Imád fénye az ajtókat kinyitja,<br>Mennynek a kapuját szélesre tárja.<br><br>Lelkedig hatol a FÉNYNEK ereje,<br>aurádat simítja égi zene.<br>Vakító FÉNYBEN a szemed becsukod,<br>hála erejétől könnyed hullatod.<br><br>Fejedet hajtod Istened ölébe,<br>végtelen nyugalom költözik szívedbe.

Esélyeink egyformák,<br>nem vagyunk mi rabszolgák!<br>Szabadoknak születtünk,<br>ám kicsit eltévedtünk.<br><br>Gondolkodtak helyettünk,<br>sekélyes lett életünk,<br>mi helyettünk álmodtak,<br>reánk őrként vigyáztak!<br><br>Volt csak kötelességünk,<br>álmodozni nem mertünk,<br>gondolkodás eszközét <br>agyunkból kiszerelték.<br><br>Mostantól ez másként van,<br>gondolkodó agyunk van,<br>eszünket visszakaptuk,<br>néhányan már használjuk.<br><br>Használd Te is, van mire,<br>gondolatod ereje,<br>gazdaggá tesz, meglátod,<br> ha<br>teremtőként használod!<br><br>Elolvadt a régi hó,<br>tudatos gondolkodó<br>lettél, éljél hát vele,<br>láss neki és fogj bele!<br><br>Merj álmodni és hinni,<br>örök lénnyé fogsz válni!<br><br>

Álmodj napsugaras Nappal<br>mosollyal az arcán,<br>álmodj tarka virágokkal<br>pillangókkal szirmán.<br><br>Álmodj ablakon át fénylő<br>sárga Teliholddal,<br>álmodj az égen szikrázó<br>fényes csillagokkal.<br><br>Álmodj boldog emberekkel,<br>kik Rád mosolyognak,<br>akik szeretetet mindig<br>önzetlenül adnak.<br><br>Álmodj igaz valóságot,<br>amely nem csak álom,<br>álmodd az igazak álmát, <br>őszintén kívánom.<br><br>Ébredj fel, ha üt az óra,<br>s kergesd el az álmot,<br>éld meg amit álmodtál,<br>mint igaz valóságot.

Te velem szemben, én szemben Veled,<br>megigéz engem a tekinteted.<br>A szíved igaz, mindig hű marad,<br>tiszta vagy belül, lelked rám tapad.<br><br>Szemed, s a szemem egymásba néznek,<br>összeakadnak a tükörképek.<br>Szememben vagy, s én a szemedben vagyok,<br>könnyeket csalunk, ők oly boldogok.<br><br>Nevetve hullnak, arcok pirulnak,<br>ajkunkon mosoly, összesimulnak.<br>Szorosan ölelsz, visszaölellek,<br>összetapadnak a tekintetek.<br><br>Te vagy a tükröm, magamat látom,<br>én a Te tükröd, maga az álom.<br>Egy, s ég, mi köztünk sohasem szakad,<br>Mi Egyek vagyunk, s ez így is marad.