Minden egyes este, felnézek az égre..<br><br>Milliónyi csillag, ragyog ott szépen!<br><br>Van egy csillag, mely szebb mint a többi!<br><br>Te vagy az a csillag, ki rám ragyog mindig..<br><br>Távol vagy tőlem, s hiányzol nagyon..<br><br>Ne feled el soha. SZERETLEK NAGYON!

Itt az idő, ne halogasd, <br>tisztítsd meg a lelkedet,<br>teremts helyet szépnek, újnak,<br>tölts bele szeretetet.<br><br>Távolíts el onnan mindent,<br>ami nem oda való,<br>cseréld fel hasznosabbal,<br>mely testet, lelket tápláló.<br><br>A berögzült hiedelmek<br>nem segítik lelkedet,<br>engedd őket, hadd menjenek,<br>nem szolgálnak Tégedet.<br><br>Adj szárnyakat álmaidnak,<br>s ha szeretettel itatod,<br>új világban álmaidat<br>elővarázsolhatod.

<br>Amikor megkopnak a fények<br>s otthon már nem vár senki sem,<br>amikor megcsalnak az álmok,<br>akkor is melletted leszek..<br><br>Amikor meggyötör az élet<br>s nem bízol többé senkiben,<br>hidd el,én nem foglak feledni<br>akkor is melletted leszek.<br><br>Amikor nem vár őszi estén<br>kandallód mellett senki sem,<br>s nem süt rád szeretet fénye,<br>akkor is melletted leszek.<br><br>Amikor úgy érzed fázol,<br>s nem melegít fel semmi sem,<br>csak szólj, én ott leszek nálad<br>nem is kell tőlem kérni sem.<br> <br><br>

<br>Piciny kezek,melyek tétován<br>megszorítják az ujjamat,<br>piciny kezek,melyeknek érintése<br>szívem rejtett zugába hat.<br><br>Piciny kezek,melyektől úgy érzem<br>soha nem voltam boldogabb,<br>piciny kezek,mint lágy szellő<br>simítják végig arcomat.<br><br>Piciny kezek,melyektől szárnyat ölt<br>minden erő,és akarat<br>hogy újra tudjam kezdeni,<br>mikor már semmim sem maradt!<br><br>

<br><br>Kopott kabátját levette már az ősz<br>reszketve,halkan didereg,<br>s a levetkőzött csupasz fák közt<br>némán,megtörten integet.<br><br>nem vitt el magával semmit,<br>csak az őszi nap erejét,<br>de itt hagyta vigaszul nékünk<br>szívének minden melegét.<br><br>Helyébe csikorgó tél jön,<br>a föld is fagyosan didereg,<br>s a reszkető,deres,csupasz fák közt<br>hópelyhek közül integet.<br>