<br> <br><br>Ne hagyj egyedül zúgó szélben<br>hogy felkavarjon egy forgatag,<br>ne hagyj egyedül tűző napban<br>hogy felégesse az arcomat.<br><br>Ne hagyj egyedül hóviharban,<br>hisz elsöpör tőled messzire!<br>Ne hagyj egyedül téli fagyban<br>hol nem melegít fel semmi sem.<br><br>Ölelj magadhoz!Szoríts némán!<br>Ne tartson vissza semmi sem,<br>csak melegítsd fel megfagyott szívem,<br>s észre se vedd ,hogy vérzik-e.<br><br>

<br><br>Hiába mondanék ,vagy kérnék akármit<br>kegyetlen vagy,önző és rideg,<br>megpróbáltam mindent,s nem vártam mást érte<br>csak tiszteletet és szeretet.<br><br>Gyönge vagyok,s beteg,nem bírok már annyit,<br>de ki ezt nem érzi úgysem érti meg!<br>Hisz lehoztam volna a csillagot az égről<br>s nem vártam érte mást,csak szeressenek.<br><br>Nem tudtam kincseket adni,<br>hisz nekem sem jutott semmi sem<br>csak egy dolog van,mi belőlem sugárzik,<br>az őszinte,tiszta szeretet.<br><br>Tudom ,ez nem számít néked,<br>de másoknak ennyi sem jutott!<br>Nem foglak keresni többé<br>de ha hiányzom itt vagyok!<br><br>

<br><br>Mint halk morajt a zúgó szélben<br>úgy hallom néha a hangodat,<br>mint árnyékot a sűrű hóesésben,<br>úgy látom néha az arcodat.<br><br>Mint puszta fák,mit zúzmarák takarnak<br>úgy érzem magam most nélküled,<br>mint hópelyhek,mik hulldogálnak némán,<br>olyan vagyok most én is nélküled.<br><br>Mint lágy tavasz,úgy hiányzol nékem!<br>De köd takarja tőlem arcodat,<br>mint jégcsapok,mik olvadoznak éppen,<br>úgy lepi el könny az arcomat.<br><br>Mint fák a fényt,úgy akarlak én is,<br>hogy felolvaszd jégbe zárt szívem,<br>jössz-e már?Hisz kiderült az ég is!<br>Ha nem jössz,tavasz sem lesz már nélküled.<br><br>

<br><br>A gyertyafénynél merengek némán<br>szobámban néma csend honol,<br>s a gyertyalángnál elmerengve<br>most is csak rólad álmodom.<br><br>Mint gyertyaláng,mely fellobban néha<br>te is csak úgy akarsz talán,<br>mint csorgó viasz a gyertya szélén<br>s hirtelen megfagy oldalán.<br><br>Talán szeretnél néha-néha<br>mint a kihunyó gyertyaláng,<br>forró testeddel hozzám simulva<br>mint csorgó viasz a gyertya oldalán.<br><br>S aztán hirtelen messze tűnnél<br>oda,hol erősebb fény ragyog.<br>itt hagyva engem félhomályban,<br>míg a gyertyával együtt elfogyok.<br>

A telet nagyon szereted,<br>bár hideg vagy,a szíved még is oly meleg.<br>Szeretem,ahogy beborítod hóval a tájat,<br>felébresztel bennem valami különös vágyat.<br>Nagyon sokat,és keményen dolgozol,<br>és cseppet sem szomorkodol.<br>Messzi útról nálad érkezik a Mikulás,<br>az emberbarát öreg társ.<br>A szeretet ünnepe, a karácsony is ilyenkor van,<br>a világban ez mindig szép nyomot hagy.<br>December én ilyennek szeretlek és ismerlek,<br>téged mindenki könnyen megkedvelhet.