Rég volt,amikor megszülettem,<br>és a rideg élet felnevelt.<br>De mégis hogy,milyen áron?<br>Már nem tudom,de nem is bánom.<br>Eddig voltam szép,és jó,<br>ravasz,öszinte és hazudozó.<br>De felnőttem,bár örök gyerek maradok,<br>a szívembe vagy épp a lelkembe,már magam sem tudom.<br>Bár voltam fennt,és nagyon mélyen lennt,<br>mégis sokat jelentett nekem minden másodperc.<br>Komor,mégis tüzes,és illatos,<br>a finom rózsillatát az orromba is érzem,<br>és tudom,akármi is lesz velem,már el nem vérzem.

Széllel huncutkodó, fiatal kamasz,<br>ez vagy nekem tud meg tavasz.<br>Huncutkodó, vicces vagy ravasz?<br>Nem tudom, mond meg te tavasz.<br>Természetkedvelő, kicsit pimasz.<br>Tényleg,ilyen lennél te tavasz?<br>Veszélyes vagy számomra, mint egy nagy kuvasz.<br>Most már elárulom, ilyen vagy nekem te tavasz.

Az<br>emberélet változékony,<br>olyan, mint a természet,<br>sík terepek, emelkedők,<br>lejtők, mezők, dzsungelek.<br><br>Vannak buckák, dombok, hegyek,<br>és jön még egy alagút,<br>meg kell mászni mindegyiket,<br>s utána jön sima út.<br><br> Ha<br>problémák és viharfelhők<br>tornyosulnak felettünk,<br>kuszaságból ki nem látszunk,<br>megoldást kell keresnünk.<br><br>Nehéz nap után jöhetnek<br>pozitív változások,<br>türelemmel, kitartással<br>jönnek a megoldások.<br><br>Gondtalan, könnyű napokkal<br>sivár lenne életünk,<br>szükség van kihívásokra,<br>így lesz ember belőlünk.

Kemény,küzdő, vad kutyákkal táncoló,<br>morcos öreg vagy magány.<br>A gyengét bántod,ostorcsapással méred,<br>nem kíméled a keményet magány.<br>Éhes farkasokkal üvöltő,<br>zord hidegben táncoló vagy magány.<br>Megtaláltál engem,és <br>messzire elűztél magány.<br>De a gonosz élettel,és betegséggel<br>szívemből elűztelek,te kegyetlen magány.

Egy napos délelőtt jöttél felém,<br>Éreztem édes érintésedet én.<br>Kedves volt a mosolyod,édes a csókot,<br>s elfogadtam tőled minden huncut bókot.<br>Te vagy nekem a nap,és a hold,<br>s olyan ravasz vagy,mint egy kobold.<br>Már nem a társam a magány,<br>hanem egy eltévedt,félénk vagány.<br>Örök szerelmet remélek,<br>s most már mindig érted élek.