<br><br>Könnyeim lágyan csillantak a fényben<br>mint a felvillanó apró gyöngyszemek,<br>aztán búcsút intve eltűntek a szélben,<br>már csak sós ízét érzem nyelvemen.<br><br>Ajkamhoz érve szelíd mosolyt csalnak<br>arcomra, s eltűnnek mint a képzelet,<br>szemembe szikrázó napfényt varázsolva<br>mielőtt végleg búcsút intenek.<br><br>Már nem fáj semmi sem! Oly könnyű a lelkem<br>boldog mosollyal száguldok feléd,<br>s szelíden sóhajtva, fejed megsimítva <br>csöndesen suttogom: itt vagyok! Ne félj!<br><br>Nem hagylak magadra bármi is történt,<br>megbocsájtottam minden bűnödet!<br>Ha én is elmegyek ki marad melletted?<br>ki fogja őrizni a lépteidet?<br><br>Nem kérek semmit, csak gondold át újra <br>s engedd hogy vezessem kóbor léptedet,<br>Hiszen én vagyok az egyetlen a földön<br>ki minden hibáddal együtt is szeret!<br>

<br><br>Rügyeznek a fák odakint a kertben<br>bontani vágynak már szirmaikat,<br>Akár az én szívem, napfényre várnak<br>hogy virágba borítsa ágaikat.<br><br>Olyan jó lenne napfényben élni<br>hogy érezzem végre fénylő sugarát,<br>hisz oly nehéz mindig árnyékban élni<br>sötétben bolyongva, hol senki se vár.<br><br>Úgy szeretnék végre napfényben fürödni<br>nézni, hogy virágba borulnak a fák,<br>érezni mikor megdobban a szívem<br>míg előtte suhan el a kék madár.<br>

<br>Milyen sötét és vörös az ég alja<br>szinte már izzó szikrákat lövell,<br>mintha ránk sújtana iszonyú haragja<br> s vöröslő szemével mérgesen figyel.<br><br>Haragos szemével villámokat szór le<br>sűrű záporként ontva könnyeit,<br>hogy hulló könnyeivel tisztára mossa<br>s messzire sodorja gyarló bűneink.<br><br>Úgy szeretnék hozzá oly közel kerülni<br>hogy lemossa nékem is kínzó bánatom,<br>hogy megkönnyült szívvel tudjak újraélni<br>hisz nehéz terhemet már alig bírom.<br>

<br><br>Csak az tud maga körül mindent tisztán látni<br>kinek tisztára mosták szemét könnyei,<br>kinek arcáról új remény sugárzik<br>csak az képes mindent újra kezdeni.<br><br>Ki el tud temetni mindent ami rossz volt,<br>kinek szívében nincsen már harag,<br>ki elnézi neked minden tévedésed<br>s ha feledni nem is tud, megbocsájtja azt.<br><br>Csak ő képes szeretni minden kis hibáddal,<br>ő az ki nem fog soha bántani<br>s ha boldogságra vágysz ezen a világon,<br>próbáld meg te is őt megérteni!<br>

<br>Hiányzol Anya! Le sem tudom írni<br>mennyire hiányzik becéző szavad,<br>mennyire hiányzik gyöngéd érintésed<br>szíved melegsége, arcod mosolya.<br><br>Megadnék mindent egy gyöngéd érintésért<br>hogy megsimíthassam őszülő fejed,<br>olyan boldog lennék, ha legalább egyszer<br>arcom simítaná vénülő kezed.<br><br>Hiányzol Anya! Hisz te voltál nékem<br>borongós időkben minden támaszom,<br>amikor fejemet válladra hajthattam<br>egyszerre megszűnt minden bánatom.<br><br>Most is rád gondolok könnyező szemekkel<br>s lélekben próbállak megérinteni,<br>Te vagy a legdrágább ezen a világon!<br>Sohasem foglak elfelejteni!<br>