Van olyan, amikor te nem tehetsz semmit.<br>Bízhatsz, remélhetsz , de az úgyse segít.<br>Néha tudni és érezni kell hogy nem sokára vége,<br>boldog s vidám voltál, de nem úgy szeret téged.<br><br>Előbb-utóbb neked is rá kell erre jönni,<br>örökre elszakad tőled úgy, mint a többi.<br>Lehet a sors akarata,de a búcsú nehéz,<br>sosem feledheted, de egy próbát megér.<br><br>Minden percben zaklatnak a régi emlékek,<br>hiányzik, hozzá bújnál,de ennek már vége.<br>Sosem lesz már nélküle semmi sem tökéletes,<br>rájössz hogy újra minden porcikád törékenyebb.<br>

<br>Csak egyetlen csók, mit tőled kaptam<br>felgyújtotta a szívemet,<br>mint futótűz, amely lángra lobban<br>s azt hittem mindent elveszejt.<br><br>Azután jött egy kósza szellő<br>megsuhintva az arcomat,<br>s a szikrából mit te gyújtottál,<br>hirtelen semmi sem maradt.<br><br>Csak egyetlen önző, kósza mondat<br>amelytől minden megfagyott,<br>s egy pillanat alatt ráébredtem<br>jobb lesz ,ha egyedül vagyok.<br><br><br><br>

<br><br>Otthon,hol kékebb az ég is<br>otthon,hol zöldebb a fű<br>otthon, mi vigaszt nyújt nékem,<br>amikor sorsom keserű.<br><br>Otthon,hol nem bánthat senki<br>amikor néha rossz vagyok,<br>otthon,hol lágyabbak az esték,<br>s melegebbek a hajnalok.<br><br>Otthon,hol kiöntöm bátran<br>minden fájdalmam,haragom,<br>otthon,hol szerettem élni,<br>s most fájó szívvel,de itt hagyom.<br><br>Nem viszek magammal semmit,<br>koncokként másokra hagyom,<br>de álmomban mindig visszatérek,<br>hisz a szívemet itt hagyom.<br><br>

<br><br>Nem kérdem tőled honnan jöttél,<br>nem kérdem tőled mért vagy itt,<br>hiszen szemednek csillogása,<br>perzselő fénye elvakít.<br><br>Nem várok tőled hazug bókot<br>nem várok hazug csókokat,<br>csak annyit mit magadnak kívánsz,<br>s mit szeretnél hogy visszakapj.<br><br>Lehetsz fény,amely rám világít<br>csak ne takard tőlem a napot,<br>csak annyit kérj,mit én is várok,<br>Fogadj el úgy,ahogy vagyok.<br><br> <br>

<br><br>Mama ne sírj! A kedvemért!<br>Hisz itt vagyok neked!<br>Én sokkal szebben ragyogok<br>minden csillag helyett.<br><br>Mama ne sírj!Hisz láthatod,<br>én itt vagyok veled!<br>S csöppnyi ujjammal átfogom<br>reszkető kezed.<br><br>Mama ne sírj!Majd ráhajtom<br>válladra kis fejem.<br>Látod?Már nem is fáj semmid<br>ha itt vagyok veled.<br><br>Mama látod?Már mosolyogsz!<br>én is azt teszem.<br>Elűzöm minden bánatod<br>ha itt vagy én velem.<br><br>