<br><br>Csikorgó ,hideg téli szél fúj,<br>s a napsütötte ablakon<br>nem látni mást,csak jégvirágot,<br>s lecsüngő kristály jégcsapot.<br><br>Mint őszi szél,szelíden sóhajt,<br>szemében sápadt fény ragyog,<br>de mégis,lelkével fel olvasztja<br>a kristályfényű jégcsapot.<br><br>Látod? Olvadok én is!<br>Mint a lecsurgó jégcsapok,<br>átszőve halvány fénnyel,<br>s arcomon halvány fény ragyog.<br><br>

<br>Még hozzád űz és hozzád fűz<br>ezernyi gondolat,<br>még látom néha elmosódva<br>a ködben arcodat.<br><br>Még hozzád szól és hozzád száll<br>ezernyi sóhajom,<br>de ne gondold hogy elvakít<br>csapongó tegnapom.<br><br>Még itt vagyok,de holnap már<br>ki tudja hol leszek?<br>Még várok rád,de holnap már<br>hiába keresel.<br><br>Most elmegyek,bár miattad<br> szememben könny ragyog,<br>Ma én sírok,de holnap tán<br>a te könnyed csorog.

Van Minden, mi lelkednek szép,<br>van sok Szép, mely szívedben ég.<br>Van Lelked, nem vagy egyedül,<br>tested lelkeddel egyesül.<br><br>Van Szeretet, amely éget,<br>van Fény, amely Téged éltet.<br>Van Öröm, mely könnyet fakaszt,<br>van Hála, mely könnyet apaszt.<br><br>Van Társ, aki EGY és IGAZ,<br>van Ima, léleknek vigasz.<br>van Csillag, mely Neked ragyog,<br>van Szívem, mely Érted dobog.<br><br>Van Mosolyod, mely simogat,<br>van Boldogság, mely dalt fakaszt.<br>Van Élet, mely csak a Tied,<br>van Istened és van Hited.<br><br>Van Minden, mi lelkednek szép,<br>nem is kell több, ugye elég!

<br>Ne szeress engem,nem tudok szeretni,<br>régen megfagyott jégbe zárt szívem,<br>ne menj előttem,nem bírlak követni<br>reszkető lábam nem bír lépni sem.<br><br>Tegnap még azt hittem úgy tudok szeretni,<br>perzselő lángom mindent elveszejt,<br>zúgó viharként mindent felkavarva<br>s nem lesz erő,mi ellen áll nekem.<br><br>Tomboló tűzzel eltaposva mindent,<br>amíg kioltod perzselő tüzem,<br>mint tűz és víz,egymásba rohanva<br>amíg sisteregve,forrva megpihen.<br><br>Mára csikorgó,zúgó hideg tél jött<br>,jégbe borítva forrongó tüzem,<br>egyetlen jégcsapban eltemetve mindent,<br>míg égő fájdalmam benne megpihen.<br><br>

<br><br>Hol voltál mikor kellettél volna?<br>te gonosz sátán,te szörnyeteg!<br>Ki gyermekednek apja sosem voltál<br>s most darabokra tépted szívemet.<br><br>Hol voltál mikor szigor kellett volna?<br>Hol voltál,amikor szeretet?<br>Hol voltál mikor kettő helyett adtam?<br>S egyedül cipeltem terhemet!<br><br>Hol volt Isten,ki eltűrte mind ezt?<br>Ki szent képben sátánt küldött el nekem?<br>Mikor porba hulltam ,mért hagytál fel állni?<br>Mért nem emésztett fel rég a gyötrelem?<br><br>Most eltiprom szívem utolsó darabját<br>pusztító tűzként küldve el neked,<br>ha elkárhozom is ezerszer kapd vissza!<br>S kettőnként hulljon porba a fejed.<br><br>