Felkelsz egy reggel, s nem indul jól a nap.<br>Később jó hírt kapsz, boldogan szaladsz haza.<br>Szép a napod a kedved 100%-os.<br>Aztán jön egy fordulat, s csak rosszra számíthatsz.<br>Elborít mindent a fekete felhő, sötét lesz és elered az eső.<br>Amit a homokba írtunk, elvitte a víz, amit az égre festettünk elfújta a szél.<br><br><br>Tombol még mindig a vihar, kinn hideg az idő.<br>Csak esik, esik és fúj a szél,elázott minden<br>mi kint volt a hidegben.<br><br><br>Eláll az eső, de még mindíg sötét van.<br>Jobb lett, de teljesen nem szünt meg.<br>Eltűntek a homokba írások, az égre festett álmok.<br>

<br><br>Úgy szeretek az esőben sétálni<br>olyankor nem látja senki ha sírok,<br>nem kell semmihez jó képet vágnom<br>ha hulló könnyeimmel oly nehezen bírok.<br><br>Szeretem érezni míg lehulló cseppje<br>végigszántja a sápadt arcomat,<br>lelkem mélyéről mélyen felfakadva<br>messzire mossa a bánatomat.<br><br>Olyan jó érezni üdítő cseppjét<br>míg csapongva száll bennem minden gondolat,<br>mely tisztára mossa az ég bársony kékjét<br>s messzire sodorja minden gondomat.<br><br>Olyan jó érezni végre hogy élek!<br>S míg szivárvány hídon bújik át a nap,<br>sugárzó fényével színeket varázsol<br>boldoggá téve holnapjaimat.<br>

Minden nap történnek,<br>Csodák az életben.<br>Így jönnek majd az évek,<br>S így volt ez régen.<br><br>Sokat láttam már, <br>Én mégis csak egyben hiszek, <br>Benned, kinek ma is ünnep jár, <br>Téged, kit Szerethetlek!<br><br>Boldog Szülinapot kicsi Miám!

Gyengéd kezed nem ölel át,<br>F?ltő szemed többé nem lát!<br>Akkor is Egy vagy, ki engem...<br>Ki megérinti fájó lelkem!

<br><br>Drága édesanyám ! Köszönöm most néked<br>hogy felneveltél és vigyáztál reám,<br>mellettem voltál s karjaidba zártál <br>amikor rosszakat álmodtam talán.<br><br>Öledbe vettél ha elfáradt a lábam<br>s annyiszor megvarrtad elszakadt ruhám,<br>aggódtál értem mikor beteg voltam<br>s magadhoz öleltél hűvös éjszakán.<br><br>Köszönöm mindazt ami értem tettél!<br>S gondoztál engem annyi éven át,<br>féltettél amikor sötét felhők gyűltek<br>s úgy öleltél át, néha szinte fájt.<br><br>Köszönöm néked hogy lépteim kísérted<br>átadva szíved minden melegét,<br>úgy óvtál mint egy gyönge kis virágot<br>s szemedből mindig sugárzott a fény.<br><br>Köszönök mindent! Hisz te vagy nékem<br>ezen a földön a legdrágább talán,<br>köszönöm azt hogy kísérted léptem<br>Szeretlek téged! Drága jó Anyám!<br>