Neked írom most ezt verset,<br>tudd, hogy mennyire szerettelek.<br>Kollégák voltunk, és barátok,<br>te voltál a legjobb, belátom.<br>Mindig dicsértél, és kedveltél,<br>és hosszabb életet reméltél.<br>Egy napon beteg lettél,<br>de te semmitől sem féltél.<br>Küzdök én! Mondtad büszkén,<br>de a betegség volt nagyon kemény.<br>Mindig jó csaj voltál és vakmerő,<br>Isten veled drága barátnő. <br>

Van egy macskám,neve Guszti,<br>Nem lehet rá haragudni.<br>Hatalmas,dagadt kandúr,<br>az utcában ő az úr.<br>Minden cica lány szereti,<br>de a szomszéd kutyája cseppet sem kedveli.<br>Minden reggel megkergeti,<br>Guszti viszont kineveti.<br>Somfordál óvatosan az utcán,<br>nagyon vagány az én macskám.<br>Hajnal 5-kor már éhes,<br>ilyenkor vagyok rá mérges.<br>Megissza a kis tejét,<br>de utána se találja a helyét.<br>Össze-vissza szaladgál,<br>szomszéd néni meg kiabál,<br>örülök neki,hogy hajnalban már áll a bál.<br>De nem bántom,hiszen nem is tehetem,<br>mert Gusztikámat nagyon szeretem.

Drága egyetlen kedvesem<br>Te hozzád szól most a versem.<br>Nagyon rossz volt nem rég az életem.<br>A szerelmet régen nem is ismertem.<br><br>Egy újabb kemény napra ébredtem,<br>hogy az nap mi vár rám,még nem is sejthettem.<br>El voltam kenődve,mert megviselt az élet,<br>de egy üzenet megváltoztatott mindent.<br><br>Írtad,hogy mindenkép meg akarsz ismerni,<br>gondoltam magamba,ez a férfi aztán nem semmi.<br>Sokáig szépeket írtál,<br>és egy nap végre randira hívtál.<br><br>Eljött a nagy nap,és én ideges lettem,<br>az ágyam előtt hasra is estem.<br>Vajon tettszek majd neki?<br>Vagy továbbra se lesz nekem senki?<br><br>Mikor végre megláttalak,<br>tudtam,hogy mindig téged vártalak.<br>Kedvesen megfogtad a kezem,<br>és kérted,hogy örökre veled legyek.<br><br>Miért egy ilyen félénk lányt választottál?<br>Te nem válaszoltál,csak kedvesen mosolyogtál.<br>Az életemet boldoggá tetted,<br>köszönöm,hogy vagy nekem kedvesem.

Csendben jő a fénylő angyal,<br>Árnya suhan falamon, <br>Csendben várom mit hoz nékem,<br>Ajándékot?... nem tudom,<br>Leszállt egy percre...<br>tovább áll...<br>Hozott valamit?<br>Vagy csak tovább állt?<br>Nem itt van.. Érzem minden percben,<br>A szeretett az ami körül vesz engem,<br>Vigyázok rá..Nem engedem el soha,<br>S életem végén majd egyedül röppen tova.

Egy angyal szállt szobámba, s nyomot hagyott,<br>S nyomot hagyott ott hol egy ember elhagyott,<br>Egy ember ki becsületes jó ember volt,<br>Csak nehéz volt a súly mi a vállán volt,<br>Zokogtam Sírtam napokon át,<br>De mit tehetnék?... Hisz ez az egész magával ránt,<br>Elfelejtem mit tett,s mit tett ellenem,<br>Tovább lépek s élem az életem...