<br><br>Jöhet pusztító tűz,vagy orkán<br>jöhet elsöprő szélvihar<br>jöhet tűzvész,hogy mindent felégessen,<br>s ne legyen semmi,mi visszatart.<br><br>Jöhet tomboló özönvíz,<br>hömpölygő.zúgó áradat,<br>már semmi sincs,mi visszatartson,<br>az utolsó láncszem is elszakadt.<br><br>Most mindent elsöprök,porrá zúzok,<br>hömpölygő lávaként messzire,<br>mint forrongó,tüzes,hörgő vulkán,<br>s nem csitíthat le semmi sem.<br><br>Ma viharként elsöprök mindent,<br>pusztító lánggal perzselek,<br>s mikor már mindent fel égettem,<br>akár a szélvész,elmegyek.<br><br>

Sohasem mondtam, pedig mindig is éreztem<br> hogy mikor először találkoztunk nem lehetett véletlen.<br> Olyan erők ezek amihez nem érhet fel az ember<br> próbáltam megérteni, de rájöttem hogy nem kell.<br><br> Csak az lehet barát, aki akkor is elfogad<br> amikor már megismerte valódi arcodat.<br><br> Habár ritkán látlak, azért gondolok rád<br> most éppen mit csinálsz, merre jársz.<br> A barátság egy kötelék két ember között<br> lelked féltett titka idővel belém költözött.<br><br> Az idő az egyetlen ami a barátságban irányt mutat<br> szívem még sokszor a régi emlékek után kutat.<br> <br> Kedves barátom, fogadd meg magadnak<br> bárhogy is lesz, az emlékek veled maradnak.<br> A mosoly az arcodon örökre megmarad<br> a veled töltött idő még oly sokszor elragad.<br><br> Ezt a Verset az együtt élt percekért ajánlom<br> hogy ne felejtsd el, te voltál a legjobb barátom.<br>

Szívem az miért fáj?<br>E sóhaj mit jelent,<br>Rózsás ajkad midőn,<br>Előmbe képzelem, <br>Talán majd meg mondja,<br>Lelkem mély érzete,<br>Egybe kötött versem,<br>Kezdő nyolc betűje!

<br><br>Sokszor azon töprengtem,<br>Ahogy itthon ültem csendben,<br>Jó ez így teljesen egyedül,<br>vagy a magány előttem táncra perdül?<br><br>Furcsa, egy kicsi kis talány,<br>jó érzés vagy rossz talán?<br>Van amikor szükség van egyedül létre,<br>de örökre, abból senki sem kérne.<br><br>Ha már végképp nincsen senkid,<br>bírod, bírod, de vajon meddig?<br>Ha viharba vagy ködbe kerül az életed,<br>kievezel? Nem, ezt csak te képzeled!<br><br>De ha valaki megszorítja a kezed<br>és azt mondja gyere, evez velem.<br>Nem lesz olyan természeti akadály,<br>ami megingatná a hajót, ha együtt evez egy pár.<br><br>Jöhetnek kalózok, énekelhetnek a szirének,<br>összebújnak, így semmitől se félnek.<br>Kibukkanhat jéghegy, feltámadhat a szél,<br>egymás szemébe néznek és elmúlik a veszély.<br><br>Lehet más nélkül is sodródni az árral,<br>kalózok,szirének,jéghegy, szél mind mind csak árthat.<br>Idővel ezeket már nem is veszed észre,<br>csak mikor süllyed a hajó, és úgy érzed vége.<br><br>Ha valaki nyújt feléd egy szerető, segítő kezet,<br>ragadd meg és szorítsd, de el sohase engedd!<br>Kéz a kézben utazhattok az élet tengerén.<br>Te is lehetsz boldog, nem csak én.

<br><br>Bár tudhatnám mi az a fájdalom,<br>ha elvesztem, mielőtt még akarom?<br>Bár tudhatnám mi az a fájdalom,<br>mikor szeretem és ő csak átkarol?<br><br>Bár tudhatnám mi az a fájdalom,<br>egy kínos mosoly a hangomon?<br>Bár tudhatnám mi az a fájdalom<br>és végre kiülhetne az arcomon,<br><br>Nem kéne mindig egy olyan lepel,<br>ami az örök boldogságba visz el,<br>Furcsa érzés képzelt maszkban élni,<br>De szükség van rá, hiánya meg tudna ölni,<br><br>Így csodálatosnak tartom a rothadó világot,<br>és mindenhol csak boldog családokat látok,<br>Minden férfi ember teljes szívből szeret,<br>Mi mást mondhatna egy nő,hát boldogító Igent,<br><br>De nem lehet időtlen időkig álarcban élni, <br>Ha kinyitom a szemem elkezdhetek félni,<br>Nincsenek olyan családok, amiket én látok, <br>Csak erkölcstelen férfiak, és kegyetlen lányok.<br><br>Mit is tehetnék,ha ez így van megírva,<br>Boldognak lenni, ááá az csak egy tréfa.<br>De vajon mi lehet az igazi fájdalom?<br>Nem tudom, de amit gondolok átadom<br><br>Szükség van egy vágyakozó személyre,<br>és attól függ milyen a lány kedélye,<br>Van amikor szereti, de van úgyhogy kerüli<br>A erősebb nemet ez néha mélyen szíven üti.<br><br>Ez lenne hát az a bizonyos fájdalom,<br>Mintha egy éles kést szúrna át a hátamon?<br>Ekkor jön egy röpke kérdés, mi bajod?<br>Mondjam azt, hogy az egész szívem sajog?<br><br>Ez lenne hát az a bizonyos fájdalom,<br>Mintha egy kicsi harkály ülne a vállamon?<br>és csak kopog, kopog, van itthon valaki?<br>szavak nem, csak pár könnycsepp csordul ki.<br><br>Ez lenne hát az a bizonyos fájdalom?<br>Vagy ez az egész egy mocskos rágalom?