<br>Nekem is nagyon jó melletted,<br>azóta a szívem gyengéd és meleg.<br>Vidám vagyok én is,ha velem vagy,<br>még télen sincs ilyenkor kemény fagy.<br>Igazad van:Tényleg sokan bántanak engem,<br>de van egy titkos fegyverem:A te kicsi szíved.<br>Ha felnézel az égre,én lehozom neked a Napot,<br>és hidd el kincsem,így szebb lesz a holnapod.<br>Te vagy az a férfi,akire mindig vágytam,<br>akit eddig csak az álmaiban láttam. <br>Már nem félek,bátor vagyok,<br>és amióta vagy nekem: A Nap mindig ragyog.<br> Kicsim!<br>Az ismeretlentől még mindig nagyon félek,<br>főleg,ha elnyomok valamit a fránya számítógépen.<br>A Put Lockertől meg egyenesen rettegek,<br>ezért kerülöm a drágát,ha tehetem.<br>Tudom szívem,hogy sokszor elgurul a gyógyszerem,<br>de álandóan keresem őket,hidd el nekem kedvesem.<br>Én nem csak látom a szépet,hanem érzem,<br>és ezt már veled élem át együtt édes.<br>Ha ezt a verset olvasod,legyél nagyon ragyogó,<br>és bevallom most neked:Nekem is te vagy a nagy Ó.

<br><br>Megfagyott, hűvös éjszakák,<br>dühöngő vad szelek,<br>ó,mennyit kell még küzdenem?<br>mondjátok meg nekem!<br><br>Még meddig fogtok üldözni?<br>Dühöngő , vad szelek!<br>meddig kell még bűnhődnöm<br>hitvány zsarnok helyett?<br><br>Még hányszor fogtok megtépázni?<br>Dühöngő ,vad szelek!<br>meddig kell még bűnhődnöm<br>hitvány zsarnok helyett?<br><br>Mért nem hagytok megcsitulni?<br>Dühöngő ,vad szelek!<br>Már széttéptétek minden álmom<br>amely csak létezett!<br><br>Vagy hagyjatok porba hullni,<br>dühöngő , vad szelek!<br>Vagy magam fogom porrá zúzni<br>amit csak lehet!<br><br>

<br><br>Mi van még mondd,?Hisz összetörtél mindent!<br>Mi van még mondd,amit tőlem elvehetsz?<br>Mi van még,amit nem tudnék feladni,<br>ami béklyóként húzza lelkemet?<br><br>Mi van még,amit nem tudtál elvenni?<br>Mi van még ha már minden elveszett?<br>Hisz mérges fullánkod belém fészkelődött,<br>halálos méreggel sújtva lelkemet.<br><br>S mi lesz ha nem fogok elpusztulni mégsem?<br>Mérges fullánkodat egyenként tépdesem<br>vérző szívemből te rád visszadobva<br>hogy meg érezd végre mit tettél velem!<br><br>

<br><br>Amikor üvölteni tudnál,<br>de nem jön ki hang a torkodon,<br>amikor kívülről mosolyogsz,<br>de lelkedben dúl a fájdalom.<br><br>Amikor összeomlik minden<br>akár egy színes kártyavár,<br>elsírtad utolsó könnyed,<br>s a lelked halott és sivár.<br><br>Amikor megfagyott minden,<br>s deres hajadra hó szitál,<br>amikor hiába küzdesz,<br>nyugalmat sehol sem találsz.<br><br>Csak akkor fogod észre venni<br>ki az , ki melletted áll,<br>öleld magadhoz,s ne hagyd el,<br>mert ő az igazi barát.<br><br>

<br><br>Mint letördelt ágak a vihar tépte fákon<br>olyan lettem most én is hirtelen,<br>mint akit zúgó szélvész megtépázott,<br>s romjaitól már nem tud lépni sem.<br><br>Mint tomboló szélvész,mely mindent összetépett,<br>maga mögött hagyva mindent hirtelen,<br>lepusztult romokká zúzva,összetörve,<br>olyan lettem most én is nélküled.<br><br>Porrá zúzott tépett álmaim ködében<br>megcsitulni vágyom szüntelen,<br>de bárhová lépek szemem könnybe lábad,<br> s a romoktól nem tudok szinte lépni sem.<br><br>Istenem adj erőt!megtalálni újra<br>romokba taposott ,vérző lelkemet,<br>Engedj fel állni,vagy pusztíts el végleg,<br>de ne gyötörd tovább összetört szívem.<br><br>