<br><br>Te voltál mindig ,minden álmom,<br>te voltál minden vigaszom,<br>te voltál minden reménységem<br>borongós,hűvös alkonyon.<br><br>Hány éjjel sírtam már miattad <br>párnámon könnyek záporát,<br>s e könnyeken keresztül láttam<br>arcodnak édes mosolyát.<br><br>Hány éjjel?Nem tudom követni!<br>Hány nappal?nem számít nekem!<br>Csak egyet tudok.Szívem mélyén<br>nem számít,bárhogy is legyen.<br><br> <br>

<br>Ne hagyj itt egyedül kérlek<br>!Ölelj át,vigyázz reám!<br>Ne hagyd hogy egyedül maradjak,<br>borongós,hűvös éjszakán.<br><br>Ne hagyj itt egyedül kérlek!<br>Nélküled fázom,reszketek!<br>Ölelj magadhoz lágyan,<br>melegítsd fel a testemet!<br><br>Ne hagyj itt egyedül kérlek!<br>Nélküled fázom,megfagyok!<br>Nem melegít fel semmi,<br>borongós,hűvös alkonyon.<br><br>Ne hagyj itt egyedül kérlek!<br>Nélküled félek elveszek.<br>Ne szólj,csak ölelj át némán,<br>s testeddel védd a testemet.<br><br>Ne hagyj itt egyedül kérlek!<br>Hisz nekem te vagy mindenem!<br>Miattad lágyak az esték,<br>nélküled szorongva ébredek.<br><br>Ne hagyj itt egyedül kérlek!<br>Nekem csak te vagy mindenem!<br>Ha elmész nem marad semmim!<br>Nekem már te vagy a végzetem!<br><br>

Kis ember most kis Király,<br>belőle lesz nagy Király.<br>Állhatatos munkája<br>ez útra irányítja.<br><br>Munkájában lelke van,<br> végzi dolgát boldogan,<br>munka közben mosolyog,<br>szíve csak azért dobog,<br>tudja, hogy az Istene<br>lelket önt a szívébe.<br><br>Tisztelettel köszöni, <br>Univerzum fizeti,<br>kis Királynak ajándék,<br>lelke boldogságban ég.<br><br>Kis Király Te boldog vagy,<br>hited soha el nem hagy,<br>tudod, nem vagy egyedül,<br>Isten segít, melléd ül!

<br> <br><br>Dühöngj csak,pusztító özönvíz!<br>Söpörj csak,zúgó áradat!<br>Nem törsz meg!Pusztító erőddel<br>felszítod minden lángomat!<br><br>Ne hidd hogy széttörtél mindent!<br>Ne hidd hogy mindent elvehetsz!<br>Pusztító tűzként küldöm vissza<br>amit most tőlem elveszel!<br><br>

<br><br>Mint tomboló tűz,ezernyi fájdalom<br>vöröslő vérként csorog le arcomon.<br>Mint pusztító szélvész,mely mindent elsöpör,<br>szívemet tépázza,lelkem őrli föl.<br><br>Mint pusztító láva,mely a földre hull,<br>köröttem minden leégett hamu.<br>Mellettem minden kopár,és kihalt,<br>csak egyetlen láng maradt,amely felkavar.<br><br>Hogy felégessen mindent, ami még maradt,<br>hogy ne legyen semmi,ami visszatart.<br>Ne hidd hogy megtörtél,zúgó fergeteg!<br>Mit elvettél tőlem,én is elveszem!<br><br>