Szeretlek apa és soha többet nem foglak elfelejteni téged, mert nagyon hiányzol nekem meg Dávidnak.

<br>Az utolsó estén elcsókoltam<br>talán az összes csókomat,<br>az utolsó estén elvettél mindent,<br>ami belőlem megmaradt.<br><br>Az utolsó estén úgy csodáltál,<br>mint egy lehulló csillagot,<br>az utolsó estén szemed fénye<br>tündöklő gyémántként csillogott.<br><br>Az utolsó éjjel úgy öleltél,<br>ahogyan soha senki más,<br>hörgő vulkánként elsöpörtél<br>minden gátat,mi köztünk állt.<br><br>Az utolsó estén úgy szerettél,<br>mintha nem is akarnál semmi mást,<br>pedig akkor még nem is tudtuk,<br>hogy ez lesz az utolsó éjszakánk.<br><br>

<br><br>Csalóka délibáb!Mért is hittem néked,<br>miért hagytam hogy elragadj?<br>Színes reményekkel mindent elvarázsolj,<br>majd sötét felhőként eltakard.<br><br>Csillagként jöttél holdvilágos éjjel<br>rám ragyogtatva minden fényedet,<br>felvidítottál,aztán messze tűntél,<br>s magaddal vitted szinte mindenem.<br><br>Ne kísérts többé!Ne térj vissza!<br>Nem ígérem hogy itt leszek!<br>Álmaimat már régen széjjel tépted,<br>s nem maradt számodra semmi sem.<br><br>

<br><br>Mint összetört cserép,úgy hever most<br>földbe tiporva ,véresen,<br>szívem ezernyi darabokban,<br>s hiába keresném,nem lelem.<br><br>Mint összetört cserép,úgy ülök most<br>összeroskadva,egymagam,<br>keresve,kutatva némán,<br>utolsó darabja hol maradt.<br><br>Jó lenne szív nélkül élni,<br>hogy ne tudjon fájni semmi sem,<br>jobb lenne eltűnni messze,<br>hogy ne tudjon bántani senki sem.<br><br>Itt hagyni mindent szerteszéjjel,<br>mint egy összetört cserepet,<br>hogy ne tudhassa senki többé,<br>mi belőlem maradt,hol lehet.<br><br>

<br><br>Miért higgyek,ha elvettél mindent<br>s nem maradt nekem semmi sem?<br>Tomboló viharként mindent összetörtél,<br>s nem maradt erőm még élni sem.<br><br>Viharként jöttél,elsöpörve mindent,<br>s szellőként suhantál messzire,<br>tomboló tüzeddel felégetve mindent,<br>s nem maradt nekem semmi sem.<br><br>Letörtél minden bimbódzó virágot<br>keresztül gázolva mindenen,<br>itt hagytál ,mint egy hervadó virágot,<br>s elvetted tőlem mindenem.<br><br>Én csak azért is talpra állok,<br>jöhet szélvész,vagy fergeteg,<br>szelíd felhőként messze szállok,<br>s eltűnök,mint a képzelet.<br><br>