<br>Csak azt ígérd mit adni tudsz<br>ne kincset,csillagot,<br>ma itt vagy még,de kitudja<br>mit hoz a holnapod.<br><br>Csak most szeress,csak most akarj,<br>míg én is adhatok,<br>de ne mondd azt hogy nincs remény,<br>míg melletted vagyok.<br><br>Csak akkor kérd hogy ott legyek<br>ha úgy is gondolod,<br>ha szemedben ott a régi tűz,<br>mint fénylő csillagok.<br><br>Csak úgy akarj mint senki mást,<br>s én ott leszek veled,<br>s szívem minden dobbanását <br>meghagyom neked.<br><br>Csak addig kérd hogy maradjak<br>míg boldog vagy velem,<br>míg benned ég a szenvedély,<br>és tombol szüntelen.<br><br>S én tárt karokkal várlak majd<br>bárhol is vagyok,<br>hisz otthagytam a szívemből <br>már rég egy darabot..

<br>Ne higgy annak ki azt ígéri<br>örökké csak téged szeret,<br>csak annak higgy,ki ölelésedbe,<br>csókjaidba beleremeg.<br><br>Ne higgy annak,ki ígér néked<br>napot,holdat,és csillagot,<br>csak annak higgy, ki azt suttogja<br>nélküled semmi sem vagyok.<br><br>Ne higgy annak, ki magához láncol<br>szeretet címén ostobán,<br>csak annak higgy , ki téged akar,<br>s helyetted nem kell senki más.<br><br>Ne higgy annak,ki büszkeségből<br>magához láncol,fogva tart,<br>csak annak higgy, ki ölelésével,<br>forró csókjával felkavar.<br><br>S ne higgy annak, ki lemond rólad<br>küzdelem nélkül,ostobán,<br>csak annak higgy, ki harcol érted,<br>s nem engedi hogy félre állj.<br><br>Csak annak higgy, ki átölel némán,<br>vágytól remegve csendesen,<br>most szeress!Holnap már késő!<br>hisz nem tart örökké semmi sem!<br><br>

<br>Hiányzol!<br>Mint hűs patak mely szomjazik a fényre<br>a néma fák közt bújó napsütésre,<br>úgy vártalak!<br><br>Merre vagy?<br>e szürke messzeségbe két szemem hiába <br>réved,<br>nem látom arcodat!<br><br>Jössz e már?vagy keresselek újra<br>álmaim ködébe bújva<br>mondd meg,merre vagy?<br><br>Akarsz még?Vagy felejtselek végleg<br>szívem mélyén megkönnyezve téged.<br>Mondd meg,hol maradsz?<br><br>

<br><br>Szerelem,gyűlölet egy tőről fakad<br>mennyire szerettem:nincsen rá szavam.<br>Mikor megláttam ő volt minden álmom<br>szörnyű zavaromban elállt a szavam.<br><br>Szerettem!.De ő mindent összerombolt<br>büszke lelkében nem volt irgalom.<br>Szerelmem tovatűnt mint őszi szél a ködben,<br>s azóta vérző sebeim foltozom.<br><br>Gyűlölöm! Megvetem! Nem akarom látni!<br>S hogy mégis látnom kell ,csak azt fájlalom<br>talán ha elmenne,s hagyna végre élni,<br>akkor sikerülne megbocsájtanom.<br><br>Istenem!Adj erőt! Vezéreld el innen<br>hogy vérző sebeim begyógyuljanak,<br>hozd vissza a napfényt,add vissza az álmom<br>s egész életemben téged áldalak!

<br><br>Azon a nyáron melegebb volt,<br>fülledtek voltak a nappalok,<br>azon a nyáron azt hittem ,hogy<br>bárkinél boldogabb vagyok.<br><br>Azon a nyáron nekem hoztad<br>lelkednek minden moraját,<br>azon a nyáron benned láttam<br>a lenyugvó nap sugarát.<br><br>Azután jött egy őszi reggel<br>ködöt szitálva messzire<br>mely szertetépett minden álmot,<br>s nem akartam már élni sem.<br><br>Azóta elszálltak az évek<br>s bár belül leg mélyen titkolom,<br>szívemben egyre jobban érzem<br>sohasem voltunk boldogok.<br>