HA nem vársz, s nem vágysz <br>epedve holnapot, <br>HOGYHA megviselt is,<br>engeded a tegnapot,<br>HA ajkadat elhagyhatja<br>ki nem mondott szó,<br>belül feszítő,<br>szívet nyomasztó,<br>akkor vagy igazán szabad!<br><br>HA tudsz magasra szállni,<br>fel a kéklő égbe,<br>karjaid helyett<br>szárnyat nem növesztve,<br>HOGYHA a gondolatod<br>a kimondott szó,<br>bíráló, tanító,<br>vagy bátorító,<br>akkor vagy igazán szabad!<br><br>Ha nem tart kordában <br>bármiféle szabály,<br>de nem cselekedsz sértőt,<br>mi másnak akadály,<br>HA harcolsz igazért,<br>mely másoknak is igaz,<br>s HA Te választod meg,<br>hogy melyik a Te utad,<br>csak akkor vagy igazán szabad!

Ha ajkadat sohasem hagyja el zokszó,<br>s Ha nem vagy, s nem leszel más kincséért síró,<br>Ha szíved nem csak önnön Fényedért dobog,<br>s Ha békéd zászlója másokért is lobog,<br>szívedben akkor van szeretet!<br><br>Ha a lábad nyomán ki nem pusztul növény,<br>s tiszta lelkeddel élsz Bölcs Földanya ölén, <br>hogyha látod fenn a sok Fénylő Csillagot,<br>s szemeidben könnycseppel látod a Napot,<br>szívedben akkor van szeretet!<br><br>Ha kezeiddel emelsz elesett társat,<br>Kinek a szemében a könny már megszáradt,<br>meggyengült szívének a szívedet adod,<br>s feléje nyújtod a két ölelő karod,<br>szívedben akkor van szeretet!<br><br>Ha lelkedet börtönbe sohasem zárod,<br>Ha szemed tükrében Égnek Fényét látod,<br>az Égnek Mannáját sosem várod ingyen,<br>lelkedben sötétség és félelem nincsen,<br>szívedben akkor van szeretet!<br><br>Ha a virág illatát a szíveddel érzed, <br>Ha sohasem halványul a Mennyei Fényed,<br>Ha kezed melege Földanyát gyógyítja, <br>s vérző könnycsepped a szomjúságát oltja,<br>szívedben csak akkor van szeretet!

<br><br>Mikor ünnepkor kigyúlnak a fények<br>s a fenyő égő felragyog,<br>a csillogó fánál elmerengve<br>a régmúlt karácsonyra gondolok.<br><br>Nem kaptunk drága ajándékot<br>legtöbbször semmi sem jutott<br>és mégis a szívemben érzem<br>ott voltunk igazán boldogok.<br><br>Nem voltak fenyőfa izzók<br>csak a kályha fénye pislogott,<br>sudár fenyőnkre rávetítve<br>aranyló,fénylő csillagot.<br><br>Nem voltak karácsonyi fények<br>szívemben mégis ott ragyog<br>a régi karácsony fénye,<br>s most újra rátok gondolok!<br><br>Amikor együtt énekeltük<br>a kiskarácsony énekét,<br>s átadtuk szelíden véle<br>szívünknek minden melegét.<br><br>Azóta elszállt egy élet<br>mindenkit máshová sodort,<br>de mégis,szívemben érzem:<br>ott voltunk igazán boldogok!<br>

Komoly léptelek érkezik az ősz,<br>a nyár szomorúan köszönti őt.<br>Menned kel! Szól az ősz,<br>a nyár baktat is,mint egy öreg csősz.<br><br>Hirtelen,és gyorsan érkezik,<br>és könyörtelenül intézkedik.<br>Szinte beleremeg a természet,<br>megszeppen mindenhol az élet.<br><br>Hozza magával a barátját,az esőt,<br>együtt vagányak és vakmerők.<br>Az emberek ilyenkor szomorúak,<br>még az állatok is búskomorak.<br><br>Én még is kedvellek,és szeretlek,<br>pedig még nem is nagyon ismerlek.<br>Mindig szívesen fogadlak,<br>ilyenkor nincs még a szívembe fagy. <br><br>

<br><br>Csak egy szó,csak egy hang,<br>mit tőled szeretnék<br>csak néhány ölelés,<br>mitől megremegnék.<br><br>Csak néhány simítás<br> fáradt arcomon<br>csak néma ölelés<br>gyönge vállamon.<br><br>Csak egyetlen hang!<br>Mely engem hív talán<br>csak egyetlen sóhaj,<br>mely értem kiált.<br><br>S én mennék,rohannék<br>tűzön-vízen át<br>s nem kérnék cserébe<br>érte semmi mást.<br><br>Csak néhány tiszta szót,<br>mely lelkemig hatol<br>melytől úgy érzem <br>várnak valahol.<br><br>S mint a hűs lombok közt<br>csörgő friss patak<br>úgy futnék hozzád,<br>némán,boldogan.<br><br>