Ősz Anyóka felvette <br>dérrel festett ruháját,<br>fehér lepellel takarja<br>fák meztelen ágát.<br><br>Ruhátlan ágaikat<br>az Ég felé fordítják,<br>ujjaikat áhítattal<br>imára kulcsolják.<br><br>Tiszta szívvel hálaimát <br>mondanak az Égnek,<br>hogy Ők ékes díszeik<br>a csodás természetnek.<br><br>Dérnek takarója alatt<br>soha meg nem fáznak,<br>szívük, lelkük melegére <br>angyalok vigyáznak.<br><br>Deres hajú Ősz Anyóka<br>büszke családjára,<br>szívhez szóló örömet nyújt <br>mindenki számára.

<br><br>Szeretek fiatal lenni,<br>Mert szeretem az életet.<br>Szeretek néha bolondos lenni<br>Mert szeretem a vicceket.<br>Szeretnék egyszer boldog is lenni,<br>Mert szeretném ha valaha szeretnének.<br><br>Szeretem az embereket!<br>Csak, nem mindegyiket.<br>Szeretném ha egyszer rám is figyelnének<br>Csak sajnos ez néha nem lehet.<br>Szeretem az igazakat!<br>De rühellem a hazugokat.<br><br>Szeretnék egyszer meg is öregedni<br>Amelett, ki engem egyszer nagyon fog szeretni.<br>Szeretnék majd egyszer ujra, nagyon szeretni<br>Egy olyan embert, kire én az életemet merném rábizni.<br>Szeretnék én sok barátot!<br>De csak olyakot, kikre mindig számithatok.<br><br>Szeretnék még többet is írni,<br>De már belőlem elég volt ennyi.

Ne add el a szereteted,<br>úgy sem kapsz pénzt érte,<br>ne úgy add, hogy bármit is vársz<br>helyette cserébe.<br><br>Mit ér minden fizikai,<br>minden testi öröm,<br>ha a lelked szomorú,<br>ez öröm helyett üröm.<br><br>Ne úgy gondolkozz soha,<br>hogy adok, majd, ha kapok,<br>ez egy értéktelen semmi,<br>ezek álnok álmok.<br><br>Ne hagyd cserben a lelkednek<br>gyermeki világát,<br>ne hagyd, hogy elveszítse<br>igaz játszótársát.<br><br>Kisdedi lelkedben<br>csak szeretet lakozik,<br>a gyermek, az ártatlan<br>csak szeretetre vágyik.<br><br>Gyermeki ÉN lelkedet<br>soha ne hagyd felnőni,<br>örök fiatal maradjon,<br>ne hagyd megöregedni.<br><br>A szeretetnek helyet<br>az igaz lelke adta,<br>ez legyen az otthona,<br>hisz Istenétől kapta.

<br> <br>Van -e még szeretet a földön<br>mely önzetlen,tiszta és nemes,<br>van -e még oly érzés a földön<br>mit önző érdek ne mérgezne meg?<br><br>A gazdag fillérekért reszket<br>miközben kincseket rabol,<br>szegények gyűjtenek beteg gyermekeknek,<br>s a gazdag vállat von némán,és vakon.<br><br>Istenem!Adj erőt,boldogságot annak,<br>ki emberségből többre érdemes,<br>Miért bűnhődjön egy ártatlan gyermek?<br>Hisz ő mindenkinél többre érdemes!<br><br>

<br><br>Sötét erdőbe burkolózó fák közt<br>az őszi erdőben néma csend honol,<br>s lábaim nyomán a zizzenő avar közt<br>tücskök cirpelését hallom valahol.<br><br>Ők is készülnek lassan már a télre<br>átaludva a hűvös napokat,<br>én bolyongok csak,búsan elmerengve,<br>csak a szél simítja könnyes arcomat.<br><br>Rád gondolok most is könnyező szemekkel,<br>mit tehetnék,hogy neked jobb legyen?<br>Talán ha eltűnnék,már észre sem vennéd,<br>hiszen számodra már alig létezem.<br><br>Ahogy a vén tücsök,úgy készülök én is<br>elmenni oda,hol néma csend honol,<br>s az őszi felhőkbe burkolózott ködben<br>talán engem is várnak valahol.<br><br><br>