Igen, gondolok rád,<br>Mikor felnézek a nagy kékre<br>A magányosan óriás<br>Csillagos égre.<br><br>Igen, hallom a hangodat,<br>Mikor az enyém felszólal<br>Hallom benne a lelkedet<br>A rég szó szóló szavaidat.<br><br>Igen, hiányzol,<br>Te, és minden veled töltött idő,<br>Szívemben utolsó hozzám szóló szavad örökre megmarad,<br>Aranycsillag...

Összetört bennem egy világ<br>Mikor megtagadtál,<br>Elutasítottad szavaimat<br>S meghátráltál. <br><br>Elfordultál,<br>S csak úgy elvesztél a ködben,<br>De arcod, hangod<br>Ne hidd hogy elfeledtem.<br><br>Lehetséges hogy a te elmédben,<br>Én csak egy lakatra zárt novella vagyok,<br>Egy szűk sarokban ledobva,<br>Ott porosodok.<br><br>S majd egy ragaszkodott idő múlva,<br>Mikor eszedbe ötlök, kidobni készülsz,<br>Jusson eszedbe, mondtam hogy szeretlek...<br>Tisztelj meg azzal, és porolj le.<br><br><br>

Nem engedem hogy a könnycsepp a szememből megszaladjon,<br>Hagyom hogy a tél markában megfagyjon,<br>Hogy érezhessem a megfagyott könnycsepp hideg, szúró fájdalmát,<br>Hogy megtanuljam nélküled is van világ.<br><br>Mikorra elolvad az a kis jéghegy,<br>Az én szívem is, újra felenged,<br>Feloldódnak a régi, a fagyott emlékek,<br>Ráébredek, nélküled nem is élet az élet.<br><br>A hontalan csendben csitítom szavaid emlékét,<br>Elalszok, és meglelem a békét,<br>Talán, olykor, csak akkor érzem azt,<br>Hogy a mi szerelmünk volt, lesz csak egy húr és egy lant.

<br><br>Cirkuszi sátor fölém borulsz a műsorod óriási<br>Benne néző emberek ép a lényeget hagyják ki<br>Később minden majom aludni tér és az izzó korong fénye már<br>Eltűnt az égről a föl pereméről a napfény most a holdra szál<br><br>És nem megy vele senki hogy megnézze milyen az éjszaka<br>A világító vad rétek és a csillagok hangja<br>A mi ha elvisz magával már többé soha nem enged el<br>Olyan messze visz magával ahonnan útra kelt <br><br>Szeretnék én is szállni mint a képzelet<br>Felfedezni véletlen a végtelent<br>Repülni a bolygók közt a tejútban<br>Érezni az energiát minden pontomban.<br>

Göröngyös út amelyen jársz?<br>Simítsd el,majd hazatalálsz!<br>Eszközeid a kezedben,<br>talán ne élsz szeretetben!<br><br>Sok probléma okozója<br>szíved bosszantó haragja.<br>Imádkozz és kérve kérjed,<br>béküljön meg kemény szíved!<br><br>Ha szívedben békét találsz,<br>sima úton hazatalálsz!