<br>A szívem mélyén, tudom ki vagy.<br>De testem, lelkem, nem hiszi el.<br>Mert mikor lelkedben, érzem szívem akkor, <br>dobbanás nélkül vágyik rád.<br>De amikor szívemet szívedben érzem, <br>fel lobban az a soha nem látott láng, mely <br>ki halt már rég.<br>De te fel ébresztetted szíveddel, melyet életemmel köszönöm meg.<br>Köszönöm, lelkednek, és szívednek, két gyönyörű szemednek!

<br><br>Mikor megszülettél ,s piciny gyermek voltál<br>te voltál a legszebb,legdrágább nekem<br>szerettem volna minden jót megadni<br>hogy kettőnk helyett is szerethesselek.<br><br>Azt hittem ezzel jót fogok tenni<br>hisz az egyetlen kincs,mit adhattam neked<br>túl sokat dolgoztam hogy megtudjam adni<br>mire egy gyermeknek szüksége lehet.<br><br>Hány éjjel sírtam,mindenről lemondtam<br>hisz mindig fillérekből kellett tengenem<br>nem hoztam mostohát,hisz sokat beteg voltam<br>s nem akartam hogy árthasson neked.<br><br>Lehoztam volna a csillagot az égről<br> kiszolgáltalak,kényeztettelek<br>s nem vártam érte semmi mást cserébe<br>csak mint édesanyát egy picit szeress.<br><br>Elszálltak az évek nem bírok már annyit<br>öreg vagyok ,és egyre betegebb,<br>mi lesz ha egy nap nem bírok már menni<br>hogy leszek segítőd,két kezed neked?<br><br>Elrontottam mert meg akartam adni<br>apád helyett is amit csak tudok,<br>hisz mások dúskálnak minden földi jóban<br>de van akinek még ennyi sem jutott!<br><br>Sokszor úgy érzem jobb volna nem lenni<br>hisz egyre kevesebb mit adhatok neked<br>segítséget tőled hiába is kérnék<br>s azt hogy már nem bírom ,észre sem veszed.<br><br>Nem akarok öreg,s tehetetlen lenni<br>hisz számodra már most is alig létezem!<br>Meg kell tanulnod egyedül megállni,<br>mert lesz idő,mikor már nem leszek veled!<br><br>

Gyerek voltam,mikor sokat utaztam,<br>és egy szép napon a Balatonon voltam.<br>Sétáltam a homokba mezítláb,<br>bámultam az embereket bambán.<br>Éreztem zsenge bőrömön, a Nap égetését,<br>szerettem a vadóc bizsergését.<br>A Nap lassan elfáradt,készült aludni,<br>a Hold a csillagokkal akart huncutkodni.<br>A Nap szép lassan búcsúzott,<br>és én láttam ahogy szomorkodott.<br>Szeretem nézni,ahogy lemegy a Nap,<br>s szívembe szeretete mindig mély nyomot hagy.

<br><br>Én úgy szerettem volna esélyt kapni egyszer<br>hogy érezzék,lelkem tiszta és nemes,<br>én úgy szerettem volna kicsit jót is tenni<br>hogy a szegény is boldogabb legyen.<br><br>Én úgy szerettem volna itt maradni végleg<br>pedig bizalmat nem kaptam soha<br>bár most elmegyek,mégis visszasírom<br>hisz legédesebb a szülőföld pora.<br><br>Én úgy szerettem volna itt maradni végleg<br>hogy a gyöngéknek hasznára legyek<br>hogy ne győzzön mindig önző,gonosz érdek<br>és akit lehet,boldoggá tegyek.<br><br>Én úgy szerettem volna itt maradni végleg,<br>hogy segíthessek néhány emberen<br>ne csak a gazdagnak nyíljon ki az ajtó,<br>és a szegények ne éhezzenek.<br><br>Én úgy szerettem volna itt maradni végleg<br>de most fájó szívvel mégis elmegyek,<br>nem marad utánam csak sötét,kósza árnyék<br>apránként eltűnve némán,csendesen.<br>

<br>Csöndes téli éjjel elkerül az álom<br>párnámon heverve ébren álmodom,<br>karácsony előtt megtisztul az ember<br>én is boldogabb világról álmodom.<br><br>Szeretet, nyugalom költözik szívünkbe.<br>Látjátok? Mégis csak vannak angyalok!<br>Én is érzem félig álomba merülve<br>angyalkéz simítja végig vánkosom.<br><br>