Idő 
Értékelés 
Értékelés Jenei József volt a nagyapám,
<br>Dein Anna meg a jó nagymamám.
<br>Nagyapa szakmája, patkoló kovács,
<br>Pipafüstbe biz' fojtogatta krachács.
<br>
<br>A k. und k.- ban a huszároknál szolgált,
<br>Ott egy lovashadosztályt kiszolgált.
<br>Galíciában... ott állomásoztak,
<br>Oroszokkal időnként csatároztak.
<br>
<br>Érdekeseket mesélt az, időkről,
<br>Meg a huszár-szokás, bajuszpedrőről.
<br>Értett a lovakhoz, állatokhoz,
<br>Kocsigyártáshoz és patkoláshoz.
<br>
<br>Nemcsak kovácsmester, de paraszt is volt,
<br>Földje, szőlője és legelője volt.
<br>Ló meg tehén, disznó és baromfi,
<br>Ezeket neki kellett tartani.
<br>
<br>Szép, nagy fehér huszárbajusza volt,
<br>Az biztos, hogy az mindig pödrött volt.
<br>Pipázott, mint régi huszárember,
<br>Én csodáltam Őt, mint gyerekember.
<br>
<br>Én voltam a fiú unokája,
<br>A kedvence és a kis pajtása.
<br>Szeretett és kényeztetett engem,
<br>Mikor vele voltam örült lelkem...
<br>
<br>Nagymama jól főzött, igen jól sütött,
<br>Legjobb rántotta volt, mit összeütött.
<br>A tojás lébe paprikát kevert,
<br>Sütés után piros, márványos lett.
<br>
<br>Sajnos már nagyon régen meghaltak,
<br>De emlékszem, nekem jót akartak.
<br>Bizony kit szeretünk örökké nem él,
<br>De emlékük örökre szívemben él.
<br>
<br>Vecsés, 1998. november 17. – Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként.
<br>
Nyár van, minden virul és minden zöld,
<br>Új élet fakad, jó a termőföld.
<br>Edina első gyermekét várja,
<br>Tűkön ül már, az Uncsi nagyanyja.
<br>
<br>Én is be lettem fogva dolgozni,
<br>Pelenkázó asztalt kell gyártani.
<br>Lesz benne polc, sőt lesz az oldalán!
<br>Ezt fogjuk használni, rögvest, talán?
<br>
<br>Abba, régi kiságyban fog aludni,
<br>Melyben Anyukája szokott tentizni.
<br>Sőt hordani fogja, anyja kis ingét,
<br>Ki gondolta, ennek lehetőségét?
<br>
<br>Doktor Pajor Attila azt mondta,
<br>Két hét kell még. Addig ő kihúzza.
<br>Vagy jöjjön meg július végéig,
<br>Mert szabadságra megy, álló hétig.
<br>
<br>No, kölyök, fel van adva... ez a lecke,
<br>Mikor jelenik meg a kis fejecske?
<br>Jó doktor bácsi is szeretné látni,
<br>Világra jövetelnél, asszisztálni…
<br>
<br>Kis Vackot, én fognám már ölembe,
<br>Nagyi meg tenné a fürdővízbe.
<br>No, nem baj, e kis időt kivárjuk,
<br>Hogy minden rendben legyen, drukkolunk.
<br>
<br>Budapest, 1998. július 4. – Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás.
<br>
Hétköznapi pszichológia…
<br>Bizony-bizony minden percenként egy-egy szó csak elszáll,
<br>Ha nincs más újabb mondandó, végtelen nagy csend beáll!
<br>A szívdobbanás, csak dübörög, válaszhiány elszáll!
<br>*
<br>Szó elszáll, mint a szél,
<br>Hallgatásban süvölt a csend.
<br>Szívhang az, ami szól.
<br>**
<br>
<br>Ha válaszhiány nem ad hangot, ajkam is remegve megáll.
<br>Ha mellettem ébredsz, közben távol vagy… szó nem is szól, elszáll.
<br>Én meg jó erősen ölelnélek, szorítanálak… csend áll.
<br>*
<br>Mellettem vagy talán,
<br>Válasz nélkül szobroz a csend.
<br>Szó bennem elhallgat.
<br>**
<br>
<br>Ki rab, csendben szabadságot vágy… rabság maga a boldogtalanság.
<br>Rabságban bizony ritka a vigyor-mosolyság, nincs gátlástalanság.
<br>Rabságban szó sem döntő, maga a némaság, szinte hangtalanság.
<br>*
<br>Mosoly ritka erre,
<br>Rabság fojtogat, hang se száll.
<br>A szabadság csak vágy.
<br>**
<br>
<br>Rabként vágyjuk szabadságot, erre szomjazunk,
<br>Mert bármely börtön lehet a legnagyobb vágyunk?
<br>Szólnánk is, de nem lehet, csend… miatta állunk!
<br>*
<br>Szabadság szomj éget,
<br>Börtönné válik a vágyunk.
<br>Némán marad a szó.
<br>**
<br>
<br>Csukott emberi szem tán' nem láthat csodát,
<br>Közben, mint üldözött, átéljük csend hangját.
<br>Léknek a csendjében, nekünk szűnik világ…
<br>*
<br>Csukott szem fénytelen,
<br>Csodák csendesen elszöknek.
<br>Csend kiált legbelül.
<br>
<br>Vecsés, 2025. május 18.- Siófok, 2025. június 6. Kustra Ferenc József- írtuk kétszerzősnek, Bosányi Alexandra Eszter azonos c. verse, mint ötletadó alapján. Gránicz Éva szerző-, és poétatársam a HIAKU -kat írta. (6 8 6)
<br>
Komolyos humorban…
<br>
<br>Kósza gondolatim röpködnek, mint vak-varjú sereg, a levegőben,
<br>Maradékok, meg utánuk mennek, de észlelem, eltűnnek az légben…
<br>Mit tegyek, mit tegyek eme súlyosocska helyzetben, nézek felfele,
<br>De nem látok már egy vak-varjút sem, gondolatokat biztos elvitte…
<br>**
<br>
<br>Talán fejedre kéne tenni egy gondolatfogó kalapot,
<br>Vagy kicsi, rövid madzaggal kötni őket: „ne repülj, maradj ott!”
<br>De lehet, csak pihennek fent egy villanypózna tetején,
<br>S majd visszajönnek, ha agyad újra bekapcsol a helyén.
<br>
<br>Szélfútta gondolatok, szállnak, mint nejlon zacskó a parkban,
<br>Kapok utánuk, de csak billegve botlok a tarkaságban.
<br>Meglehet, elbújtak egy kávéscsésze aljában,
<br>Vagy csak szabadságra mentek… egy okosabb agyban.
<br>
<br>Vecsés, 2025. május 22. – Siófok, 2025. május 23. -Kustra Ferenc József- írtuk: 2 szerzősnek. Az első versszakot én írtam, a többi Gránicz Éva poéta-, és szerzőtársam munkája!
<br>
Vágyom, hogy gyere Te Annus, hallod?
<br>
<br> Ne kérdezz! Ha érkezel Anna…
<br>Mit hozol… szerelem vihara?
<br>Lassan már megszokom,
<br>Lassan már vágyódom…
<br>Viharod, mindent borít Anna.
<br>
<br>Előbb csak a vihar szele jő,
<br>Utána érkezik csak a nő.
<br>Lecsapok hirtelen,
<br>Mint szenvedély-isten.
<br>Ne félj! Csak a szívedre törő.
<br>*
<br>Heves vagy Te, heveny stílusban,
<br>De imádlak, minden álmomban!
<br>Csókolnám a szádat,
<br>Meg a nyakicádat!
<br>Öntesz szeretettel… akkorban.
<br>
<br>Heves? De milyen... bíz’ az leszek!
<br>Álmodban is veled ott leszek.
<br>Csókot nyakra – szájra,
<br>Nem vagyok szűz lányka.
<br>Szerelem kell mindig a szívnek...
<br>*
<br>Egyszer csendben érkeznél ide,
<br>Tudod, miért várlak ide?
<br>Próbaként… nagy próba...
<br>Szerelem harcosa…
<br>Gyere már Annácskám… jőj ide!
<br>
<br>Olyat tőlem ki látott, csendben?
<br>Mint a tolvaj ki lapul lesben?
<br>Ámor harcosaként,
<br>Lelkem gyújtana fényt.
<br>
<br>S csiklandós puszit nyomnál estben... Vecsés, 2025. április 1. – Siófok, 2025. augusztus 2. Kustra Ferenc József- írtam: romantikus LIMERIK csokorban, a páratlanokat. A párosokat, Gránicz Éva, poéta-, és szerzőtársam írta.
<br>
