Munkát végezve, gondjaimba merültem, ahogy asztalnál, szemben tükörrel ületem… <br>Ahogy a fejem elbambulva fölkapom, arcképem tűnik föl a síklapon, ezt látom. <br>Szenvedély és lelki harcod… küzdő térül választották -pont- az arcod. <br>Minden az arcodon hagyta a jelét, vissza redőllik a képről, de ez nem letét… <br> <br>Mikor a légváraid összeomlók, hullik a haj és sötétbe borul a homlok. <br>Lassan megfakul a jövő álma, az ajak mosolya, és persze szem tisztasága. <br>Dühre, bosszúra emlékeztető, a szemöldökeid között az a jó mély redő… <br>Látni, hogy szád körül is fájdalmas az a nagy vonás, kezdte gúny, folytatta tagadás. <br> <br>Lemondás vágyadat, kétséged ölte hited, így töltötted eddigi ifjonc élted. <br>Csupa csalódás a sorakozó lánca és ezek, mind mint az arcod egy ránca. <br>Látni… ott vigyorogva bántón torzul feléd… távozz tükörtől… ó már ennyi elég! <br>De kérdem, amig lábam székbe roskadtatott, tán’ a boldogság, ami nyomokat hagyott? <br> <br>Vecsés, 2023. október 23. – Kustra Ferenc József- íródott: Weigelsberg Hugó (Ignotikus): (1869 – 1949) &bdquo;A tükör előtt” c. versének az átirataként, leoninusban. <br>

Csak úgy ráérősen meditálok a léten vagy nemléten… <br>A nagy és híres kérdésen: &bdquo;lenni vagy nem lenni”, úgy vélem, <br>Hogy az enyém is a kérdés, pedig a létembe nem kértem. <br>* <br>Jövő kérdése <br>Ez: lenni vagy nem lenni? <br>Merre és hová? <br>* <br>Jövő kérdése <br>Ez: lenni vagy nem lenni? <br>De mégis, hogyan? <br>* <br>Milyen volt a múltam, mit tettem, hogyan és mit nem tettem, <br>Volt-e, hogy igaztalanul, vagy bántóan viselkedtem, <br>Vagy én voltam a Krisztusi tisztaság? Mindent jól tettem? <br>* <br>A múlt kérdése, <br>Voltam és vagy nem voltam? <br>Merre és minek? <br>* <br>A múlt kérdése, <br>Voltam és vagy nem voltam? <br>Jártam? És mikor? <br>* <br>A múlt kérdése, <br>Voltam és vagy nem voltam? <br>tettem-e és mit? <br>* <br>A múlt könyve bizony, már be van csukva, <br>Sok-sok lapja, már össze van ragadva, <br>Pedig kéne olvasni… lélek vágya. <br>* <br>Élet kérdése, <br>Hogy volt múlt és lesz jövő? <br>Mozgatórugó! <br>* <br>Élet kérdése, <br>Hogy volt múlt és lesz jövő? <br>Mi a szándékunk? <br>* <br>Élet kérdése, <br>Hogy volt múlt és lesz jövő? <br>Szándékunk jóm-e? <br>* <br>Élet kérdése, <br>Hogy volt múlt és lesz jövő? <br>Jó ember leszünk? <br>* <br>Embert vezérlik a jó, vagy a rossz gondolatai és az érzései. <br>Gondolatain talán változtathat, de ami marad… az érzései. <br>Embert gondolatai befolyásolják, de irányítják... érzései. <br> <br>&bdquo;Jó tett helyébe jót várj”! Ez csak egy szlogen… elcsépelt. <br>Ki folyton jót tesz, lassan önnön maga lesz beképzelt. <br>Ember olyan, hogy erre idő... majdnem elfecsérelt. <br> <br>&bdquo;Jó tett helyébe jót várj”! Ez csak egy szlogen… elcsépelt. <br>Ki folyton jót tesz, lassan önön maga lesz elcsépelt. <br>Ember olyan, hogy erre idő... majdnem elfecsérelt. <br> <br>A jövő az élet záloga, enélkül nincsen lét, <br>De hogy jövő mi lesz, ki határozza meg? Mi a tét? <br>Elhagyatottan, kivetetten hal, ki odaadja az utolsó fillérét… <br>A baj az, hogy tudjuk, oly' kevesek lelik vagy érik meg az élet értelmét. <br>* <br>Feltenni kérdést: <br>Hogy lenni vagy nem lenni? <br>El kell dönteni… <br> <br>Vecsés, 2015. július 20. – Kustra Ferenc József- íródott: versben és senrjúban & önéletrajzi írásként. <br>

(Bokorrímes) <br>Nézem elhűlten, de izgalommal, köröttem sűrű, sötét a csend! <br>Letelepedett mellém… Mint egy ködfolt ősszel… Csak nem nekem esend? <br>Levegőt is csendben veszek, hörgés, sípolás lenne... ünneprontó, <br>Nem is lépek, mert a gally megreccsen talpam alatt... ez, önsorsrontó! <br>* <br> <br>(HIQ csokor) <br>Sűrűség <br>A masszív csendem. <br>Rám szorult... <br> <br>Hallgatok, <br>Nagy vehemensen. <br>Tudni kell? <br> <br>Nem hallik <br>Szarv súrlódása. <br>Minden áll! <br> <br>Kígyóbőr <br>Avarban csendes... <br>Egerek? <br> <br>Unalmas <br>Ücsörgő magány... <br>Egyedül. <br> <br>Maradjak? <br>Mi a fenének? <br>Unom már... <br> <br>Köhögők! <br>Torkom... poros lett. <br>Nincs vizem. <br> <br>Megyek is… <br>Zaj, elcsendesül. <br>Ez volt nap! <br> <br>Vecsés, 2023. december 13. –Kustra Ferenc József- Íródott: önéletrajzi írásként. <br>

Vendégem lehetnél, Etelka! <br>Élvezettel rád másznék még ma. <br>Szerelem oltárán, <br>Áldoznánk… netalán. <br>Szeretném… élvezném tested… ma. <br> <br>Vendégem lennél és a párnám? <br>Fejemet hasadra hajtanám. <br>Húsidat zabálnám, <br>Cickókat csókolnám. <br>Szeretném élvezeted, bíz’… ám. <br> <br>Vendégem lennél lepedőmön? <br>Heverésznél, ezt gyűrőcködőn. <br>Simítgatnám tested, <br>Simogatnám lelked. <br>Vágyom orgazmusod örökkön. <br> <br>Vecsés, 2019. április 25. –Kustra Ferenc József- Anaforás, erotikus LIMERIK csokor <br>

(3 soros-zárttükrös) <br>Hogyan is birtoklom a földi kincsem, <br>Ha hírem és magas rangom biz’ nincsen… <br>Hogyan is birtoklom a földi kincsem. <br>* <br> <br>(Bokorrímes csokor) <br>Bizony benned mind ezeket föltalálom, <br>Mindaz mindenestől az én ideálom, <br>Örök hűség és a mélységes szeretet. <br> <br>Benned bizony lelkem már réges-rég föllelte, <br>Nekem Te bármely kincsnél sokkal drágább vagy Te! <br>Már fölfedezett, hogy lennél jó és hű párom, <br>Kivel az életet, nagy szeretetben járom. <br> <br>Te kedvesem, a fiam, meg a lányom <br>Vagytok nekem… az örök boldogságom. <br> <br>Amikor meg rám nevet a két kis angyal <br>Lelkem rögvest elöntődig öröm dallal, <br>Mikor Te és a két kis angyal, rám nevet, <br>Én meg ismét, hosszan áldom a végzetet… <br> <br>Vecsés, 2022. április 27. – Kustra Ferenc József – íródott: Dr. Kiss Rezső [1838-1915] &bdquo;A Lia dalokból I.” c. versének átirataként. <br>