<br><br>Engedj szabadon ,ne tarts fogva<br>nem bírom el a láncomat,<br>engedj szabadon szárnyalni végre,<br>ne tépd ki minden tollamat!<br><br>Engedj szabadon ,ne rakj rám béklyót<br>hisz gúzsba köt a gondolat,<br>ha nem tudsz megbízni bennem,<br>nekem már semmim sem marad.<br><br>Engedj szabadon ,hadd merengjen<br>csapongva lelkem ha szárnyra kap,<br>engedj szabadon !Bízz meg bennem!<br>Vagy letépem minden láncomat!<br><br>Engedj szabadon,nem megyek messze,<br>csak gondolatban szárnyalok<br>engedj szabadon s visszatérek,<br>ha szükség van rám én itt vagyok!<br><br>

<br>Ne játssz a tűzzel! Perzsel,éget,<br>minden mit érint lángra kap,<br>Ne játssz a tűzzel! Csak martalék lesz<br>ami belőled megmarad.<br><br>Ne játssz a tűzzel,nem kímél meg!<br>Csak lángol,s örökre megsebez,<br>ne játssz a tűzzel! csak megéget,<br>s nem bírsz már többé élni sem.<br><br>Ne játssz a tűzzel,ne kapj lángot!<br>S ha mégis,kerüld el messzire!<br>Mit érint csak üszkös,kopár sík lesz,<br>s tova söpör majd messzire.<br><br>Menj inkább messze!Hol zúgó szélben<br>lágyan csörtet a kis patak,<br>könnyeid elviszi messze,<br>s csitul a láng ,mely fogva tart.<br> <br>

<br><br>Csak egyetlen perc,de benne volt minden!<br>A boldogság,mit tőled kaptam én,<br>csak egyetlen perc,míg átkaroltál némán<br>s magadhoz öleltél lágyan,könnyedén.<br><br>Csak egyetlen perc! De éreztem mindent,<br>a forró vágyaid,a néma lüktetést,<br>csak egyetlen perc!S én azt hittem akkor<br>szíved már egyedül csak az enyém.<br><br>Csak egyetlen perc!De újra kezdtem félni<br>míg szemed tükrében ott égett a fény,<br>csak egyetlen perc,míg kiégett a szikra!<br>S szemed tükrében kihunyt már a fény.<br><br>És azóta százszor! Százszor jobban érzem!<br>Csak egyetlen percig szerethetlek én,<br>csak egyetlen könnycsepp szememből peregve,<br>és az álmaimtól búcsút intek én.<br><br>

<br><br>Minek a szó,és minek a hang,<br>ha nem látom arcodat soha?<br>Minek az emlék,minek az álom?<br>Hisz örökre csak álom marad.<br><br>Minek a vágy és minek e tűz,<br>csak fölperzseli az arcodat,<br>minek a patak ha nincs benne víz?<br>Hisz nem csitítja a szomjadat.<br><br>Minek a fa ha kiszáradt régen<br>s nem adhat árnyékot soha?<br>Minek az otthon ha kihűlt már régen<br>s nem süt rád szeretet sugara?<br><br>Jobb volna elmenni, felégetni mindent,<br>s ha már utána semmi sem marad<br>megcsitult lélekkel új utakra lépni,<br>s temetni mindent mi itt maradt.<br><br>

<br><br>Gonosz világban élünk<br>hiába várunk és remélünk,<br>hasztalan.<br><br>Szenvedünk,rabsorban élünk,<br>és mégis hiába minden,<br>létünk céltalan.<br><br>Szeretnék hinni a jóban<br>a kimondott emberi szóban,<br>s hinni hogy van tavasz.<br><br>Szeretni,újra hinni,<br>remélni,újra bízni,<br>de nem szabad.<br><br>Lelni egy új világot<br>jó embert,hű barátot,<br>de merre van?<br><br>Segíts hogy megtaláljam<br>mint fényt az éjszakában,<br>mi rejtve van.