<br><br>A bizalom törékeny érzés,<br>Ha megvan, észre sem veszed.<br>Természetes megbízni másban,<br>Rágondolni sem kell neked.<br>Bárhogy fordul az életed,<br>Van valakid ki egy veled.<br><br>De, egyszer pattan valami.<br>Kételyek gyűlnek, járnak körbe.<br>Tennéd félre, de bennt az agyban<br>A bizalom már összetörve.<br>Tán ok nélkül ölöd magad,<br>De a gyanú az ott marad.<br><br>Elaltatod érvekkel, mégis<br>Újra felébred, rág belül.<br>Ha a bizalmat elvesztetted,<br>Még az álom is elkerül.<br>Csak fekszel, s a gond körbejár,<br>Elkergeted, visszatalál.<br><br>Ha eltépték bizalmad szálát,<br>Összekötözni oly nehéz.<br>Ha mégis hited visszanyerted<br>S a kételkedés elenyész,<br>Őrizd, mint békéd olajágát,<br>Ápold a bizalom virágát.<br><br>Aki bizalmát benned látja,<br>Vigyázz, hogy soha meg ne bánja.<br><br> <br>

Házas vagyok, börtön ez,<br> jó nagyon!<br>Élvezem, hogy minden egyes napon<br>hozzám ér és hozzám tartozik.<br><br>Házas lettem, verem ez, <br>jó a mélyben,<br>ráncos, rideg élet éjben<br>világít a kis szeme.<br>S gyönyört karcol neve<br>szívem rejtett zugába.<br><br>Házas vagyok, élvezem,<br>kit imádok,<br>az él velem, idelenn,<br>velem didereg,<br>sötét élet vermem kábult<br>kusza mélyén.

Ha kell, könnyezve nevess,<br>ha kell, nevetve sírj,<br>ha kell, könnyekkel szeress,<br>s ha kell, könnyeddel írj.<br><br>Ha kell, nézz fel az égre,<br>ha kell, áldozd a jót,<br>ha kell, borulj a földre,<br>s ha kell, mondj egy jó szót.<br><br>Ha kell, hullasd a könnyed,<br>ha kell, kedvre deríts,<br>ha kell, töröld a könnyet,<br>s ha kell, szívből segíts.<br><br>Ha kell, tanulj meg adni,<br>ha kell, oszd meg a jót,<br>ha kell, tanulj meg kapni,<br>s ha kell, fogadd a szót.<br><br>Ha kell, állj meg egy percre,<br>ha kell, biztass reményt,<br>ha kell, könnyes szemekkel<br>hívd és öleld a Fényt.<br><br>Ha kell, simogass lelket,<br>ha kell, szívet gyógyíts,<br>hogy test-lélek-szellemet,<br>ha kell, Mennybe repíts.

<br><br>Egyedül vagyok ,magamra maradtam,<br>mellettem már csak hű kutyám maradt,<br>ki egykor velem volt, sehol sem találom,<br>úgy eltűnt, mint egy halvány gondolat.<br><br>Egyedül maradtam ,nem néz már rám senki,<br>csak a kutyám emeli rám tekintetét,<br>meleg szemeivel mintha azt sugallná,<br>nem hagylak magadra! Itt vagyok ,ne félj.<br><br>Egyedül maradtam ! Csak hű kutyám maradt még,<br>kinek számít még ,hogy itt vagyok talán,<br>kivert kutya lettem, úgy ahogyan ő is,<br>mikor ráleltem egy hűvös éjszakán.

<br>Egy gyermek a legnagyobb áldás a földön,<br>mely boldoggá teszi egész életünk,<br>az egyetlen ,amit gyermekünknek kérünk<br>az, hogy őnekik meglegyen mindenük.<br><br>A gyermekünkért mindent odaadnánk<br>hogy megmentsük őket, bármi is legyen,<br>s a legnagyobb fájdalom talán a földön,<br>mikor egy szülő semmit sem tehet.<br><br>Istenem ! Merre vagy ? Miért nézted végig<br>keserves kínját ,szenvedéseit?<br>Mit vétett az az ártatlan gyermek?<br>Mért nem voltál képes megsegíteni?<br><br>Mért vetted el őt? Hisz olyan ártatlan volt!<br>Sugárzó szépség,tiszta és nemes!<br>Mért nem szólítottál helyette magadhoz<br>olyat ,akit tán senki sem keres !<br>