<br>Azon az estén rád gondoltam<br>s titokban téged vártalak,<br>azon az estén azt hittem hogy <br>nem lesz majd nálam boldogabb.<br><br>Azon az estén benned láttam<br>a legfényesebb csillagot,<br>mely a sötétből rám nevetve<br>egyedül énreám ragyog.<br><br>Azon az estén nem akartam<br>hízelgést,hazug bókokat,<br>csak karjaid forró ölelését,<br>melytől csitulnék boldogan.<br><br>Azon az estén tőled vártam<br>a letűnő nap sugarát,<br>s azon az estén tőled kaptam<br>az esti köd szürke fátyolát.<br><br>Azon az estén elborult minden,<br>eltűnt a hold,s a csillagok,<br>azon az estén ráébredtem,<br>én csak a játékod vagyok!

Jó estét kedves!Hogy vagy?<br>Eddig minden estémet beragyogtad.<br>Fényesebb vagy,mint akármelyik csillag.<br>A legszebb ajándék vagy,amit az élet adhat.<br><br>Jó estét csillagok!Hogy vagytok?<br>Nem kérek tőletek sokat,csak szépen ragyogjatok.<br>Ejtsetek huncut táncot az égen,<br>bulizzatok minden este,de csak szerényen.<br><br>Jó estét Hold! Hogy vagy?<br>Te tudod már,hogy mit hoz a holnap?<br>Félek tőled,de amúgy nagyon szeretlek,<br>Pedig még nem is ismerlek.

Szerelem,szerelem,<br>oly tág fogalom ez nekem.<br>Mit jelenthet ez az érzés?<br>Talán egy kedves,gyengéd érintést.<br>Ha szerelmes vagyok,a széllel szállok,<br>ilyenkor a Földre nem is nagyon vágyok.<br>A szívem ilyenkor tüzes és meleg,<br>kedvesem remélem, hogy nagyon szeretsz.

Ha bántanak,ha kínoznak,<br>ne add fel:Ember küzdj!<br>Ha azt mondják,túl kicsi vagy,<br>te nőjj nagyra,és mutasd meg magad.<br>Ha beléd rúgnak,ha nem szeretnek,<br>tárd ki szíved,és menten megkedvelnek.<br>Nem vagy túl édes?<br>Légy hát kicsit mérges-Ember küzdj!<br>Kiáltsd ki hát bátran:Én is ember vagyok!<br>És hidd el még a nap is felragyog!<br>Ember küzdj!

<br><br>Ajándék ma minden perc és óra,<br>amit ünnepkor együtt tölthetünk,<br>ajándék,melyet álmainkban,<br>emlékeinkben mindig keresünk.<br><br>Ajándék, de sokkal több annál<br>mit a fenyőfa nékünk rejteget,<br>ajándék,mely arannyal írja<br>szívembe most a nevedet.<br><br>Ajándék,melyet aranyfonállal<br>hímezve szívünkbe kötünk,<br>hogy legyen mire emlékeznünk<br>amikor végleg elmegyünk.<br><br>