<br>Egyszer szeretsz,aztán eltaszítasz,<br>hogy tudjak hinni így neked ?<br>Ma mindent akarsz ,égő szenvedéllyel,<br>s holnap tán észre sem veszel .<br><br>Ha nem szólok az is fáj néked ,<br>ha aggódom ,az is baj neked !<br>Ha akarsz szeress ,vagy gyűlölj,<br>de ne űzz ily játékot velem!<br><br>Vagy engedj elmenni végleg ,<br>vagy engedj magadhoz közel,<br>Most !Amíg szeretlek én is!<br>Mert holnap már késő lesz neked !

<br><br>Mama hol vagy ? Hűvös az este,<br>nem süt be fény az ablakon,<br>félek és fázom ,ha nem vagy mellettem,<br>nélküled védtelen vagyok.<br><br>Mama hol vagy?Bújj hozzám kérlek!<br>Hadd fogjam meg a két kezed!<br>Maradj itt hozzám simulva,<br>amíg még el szenderem.<br><br>Mama hol vagy?mTéged kereslek!<br>feléd nyúl csöppnyi kis kezem!<br>Fáradt arcodon végigszántva<br>megsimítva őszülő fejed.

<br><br>Ami nem öl meg erőssé tesz.<br>Ne add fel könnyen, ostobán!<br>Ne hidd hogy mindent elvesztettél,<br>néked is nyílik még virág!<br><br>Most a sors térdre kényszerített,<br>de harcolj hogy újra talpra állj!<br>Söpörd el azt aki bántott,<br>s szeresd ki melletted ki áll!<br>

Két tűzben edzett szív,<br>Egy füstbe burkolt szerelem.<br>Titkos lelkem e románc,<br>Mégis kell, kell nekem!<br><br>Vágyom rá, csak fájjon,<br>Fájjon, úgy szeresselek!<br>Nem tudhatod meg soha:<br>Én mindig Téged kerestelek.<br><br>Édes párom ne félj!<br>Nekem a fájdalom is gyönyör.<br>Csak maradj velem mindig,<br>Maradj meg hű és örök.<br><br>Váltsd meg magad énvelem,<br>Tisztán, szívvel-lélekkel <br>Lánc nélküli hűséggel,<br>Őszintén, szerelmesen.<br><br>És legyen ez az őrület<br>Háború vagy szerelem<br>Titkos lelkem e románc,<br>Mégis kell, kell nekem!<br>

Megcsaltalak téged, kedves Magyarország!<br>Már távol élek tőled, mardos a honvágy.<br>Elhagytam a hazát, mi oly kedves volt nekem.<br>Megbocsátod-e valaha, mit ellened tettem?<br><br>Még büszkén gondolok hőseinkre, tettükre,<br>Miként reményvesztett harcban is áldozták vérüket...<br>Hallhatatlanságuk immár örök és igaz,<br>Sarjuknak a büszke múlt ad egyetlen vigaszt.<br><br>Elhagytalak téged, drága Magyarország!<br>Jobb élet reményében kerestem új hazát.<br>Szerencsét próbálni akartam, és mentem.<br>Megbocsátod-e valaha, mit ellened tettem?<br><br>Szívembe zártam az Alföldet, a hegyeket,<br>Patakok vizét és egy őszi levelet...<br>Az ősz után várva várt a gyönyörű tél,<br>Álmaimban, messze tőled még ugyanúgy él.<br><br>Eldobtalak téged, szeretett Ország!<br>Még kínoz engem érte a kegyetlen honvágy.<br>Elhagytam a hazát, mi oly kedves volt énnekem.<br>Megbocsátod-e valaha, mit ellened tettem?<br>