Kikeletbe hasadó, újonc boldogság<br>Lett szelíden cirógatva úrrá rajtam,<br>Midőn csöpp cseresznyefák koronái közt,<br>Virágait fürkészve kincset találtam.<br> <br>Bár lehetnék oly nagy, oly lobogó gyönyör,<br>Hogy virágálomba kergessem varázsod,<br>Hogy mi ketten, a világ szemét becsukva,<br>Örökké álmodjunk a cseresznyeágon.<br> <br>Mint nektárért kuncsorgó, éhes pillangó,<br>Összebújó szirmaiba kínálkozom,<br>S rózsaszín illatok hevébe bódulva,<br>Mosolyába szökve hozzád kívánkozom.

<br> <br><br>Te légy a tűz,és égess fel mindent !<br>Amit egyedül nélküled nem merek,<br>te légy a tűz,és te szíts fel engem<br>hogy minden lángommal melletted legyek.<br><br>Te légy a tűz,hogy érezzem lángod,<br>mely minden ízemben felkavar,<br>te légy a tűz,mely fel éget engem<br>s nem marad már mi visszatart.<br><br>Te légy a tűz,mely fel emészt mindent!<br>Hogy ne legyen más mit itt hagyok,<br>csak üres, kopár sík,hogy ne lássak semmit<br>amibe lelkem belesajog.<br><br>

<br><br> Tudod e mit jelent néha<br>egyetlen szó,egy forró ölelés?<br>Tudod e mit jelent nevetni,<br>miközben épp a szíved tépik szét!?<br><br>Tudod e mit jelent ragyogni,<br>mikor eltakarják tőled a napot?<br>Tudod e mit jelent keresni<br>a borult égen egyetlen csillagot!?<br><br>Tudod e mit jelent néha<br>egyetlen szó ,mely emlékedben él?<br>Tudod e mit jelent temetni<br>a fájdalmat, mely szíved tépi szét.<br><br>S tudod e mit jelent néha <br>padlóról felállni, s újrakezdeni?<br>Ha nem tudod hiába próbálsz,<br>sosem fogsz engem megérteni!<br><br><br>

<br> <br><br>Ne hagyj egyedül zúgó szélben<br>hogy felkavarjon egy forgatag,<br>ne hagyj egyedül tűző napban<br>hogy felégesse az arcomat.<br><br>Ne hagyj egyedül hóviharban,<br>hisz elsöpör tőled messzire!<br>Ne hagyj egyedül téli fagyban<br>hol nem melegít fel semmi sem.<br><br>Ölelj magadhoz!Szoríts némán!<br>Ne tartson vissza semmi sem,<br>csak melegítsd fel megfagyott szívem,<br>s észre se vedd ,hogy vérzik-e.<br><br>

<br><br>Hiába mondanék ,vagy kérnék akármit<br>kegyetlen vagy,önző és rideg,<br>megpróbáltam mindent,s nem vártam mást érte<br>csak tiszteletet és szeretet.<br><br>Gyönge vagyok,s beteg,nem bírok már annyit,<br>de ki ezt nem érzi úgysem érti meg!<br>Hisz lehoztam volna a csillagot az égről<br>s nem vártam érte mást,csak szeressenek.<br><br>Nem tudtam kincseket adni,<br>hisz nekem sem jutott semmi sem<br>csak egy dolog van,mi belőlem sugárzik,<br>az őszinte,tiszta szeretet.<br><br>Tudom ,ez nem számít néked,<br>de másoknak ennyi sem jutott!<br>Nem foglak keresni többé<br>de ha hiányzom itt vagyok!<br><br>