<br>Hiába kérsz !Már nem tudok adni ,<br>hisz neked adtam már mindenem ,<br>de te könnyelműn félredobtad ,<br>s nem maradt belőle semmi sem.<br><br>Hiába vársz !Már nem megyek többé !<br>Így is túl sokat vártalak !<br>S hányszor volt hogy mind hiába ,<br>azt sem tudtam hogy merre vagy !<br><br>Hiába szólsz !Nem kapsz rá választ !<br>Mondhatsz már bármit is nekem !<br>Oly sokat hazudtál nékem ,<br>bármit is mondasz ,nem hiszem .<br><br>Hiába szeretsz !Nem vágyom rá !<br>Nem akartam hogy megszeress !<br>Már százezerszer megbántottál ,<br>nem tudok többé bízni sem !<br><br>Hiába jössz !Nem várlak többé !<br>Nem ígérem hogy itt leszek !<br>Mint a cikázó nyári villám ,<br>olyan messzire elmegyek !

<br><br><br>Kabátomra hull az idő sárga<br>Száraz levele, lépteim súrolják testem<br>Takaróját, ezer kés döfése testemben<br>Vonszolva fájdalmam, annyi mindent nem tettem meg<br>Elfelejtettem fejet hajtani az ördögnek<br>Miért nem tettem meg?!<br>Ha megpróbálhattam volna megérteni a gyűlölet<br>Forrását ezer késdöfés testemben<br>Nem szerettem mindenkit<br>Kinek gyűlölete alakított. Miért?<br><br><br>

Arra a napra várok,<br>mikor elfelejtelek,<br>mikor létezésed megszűnik<br>s a hangod eltűnik.<br>Mikor az 50 csepp könny<br>eltűnik két szememből,<br>s a szívem feledi szívedet,<br>kezem nem érzi kezedet,<br>s az ajkam nem érinti ajkadat!<br><br>Arra, hogy a napok<br>egyszerű napok legyenek,<br>s a nagy lépéseket<br>egyedül tegyem meg.<br><br>Feledni kívánlak<br>érezni, hogy már nem vagy velem,<br>nem fogod a két kezem. <br>Várni arra, hogy a sors irányítson,<br>arra, hogy nélküled ébredjek? <br>ÖRÖK VALÓSÁGNAK TŰNIK!<br><br>Elfeledni téged nem könnyű,<br>de éreztetni azt, hogy már nem létezel<br>nehezebb így hát elfeledlek!

<br>Jó lenne mindenkit szeretni,<br>Aki engem viszontszeret,<br>Aki őszintén nyújt kezet.<br>Aki mosolygón rám tekint, <br>Aki elmegy, de visszaint.<br>Aki a jobbomon halad,<br>Aki mindig velem marad.<br><br>Jó lenne mindenkit szeretni,<br>Akkor is, ha nagyon nehéz.<br>Azt is ki jön, és rám se néz.<br>Vagy, ha rám néz, de mégse lát.<br>Aki felró minden hibát.<br>Aki vádol, ha nincs miért,<br>Ki meghallgat, de meg nem ért.<br><br>Jó lenne mindenkit szeretni.<br>Elfogadni más igazát.<br>Nem aratni, csak mindig vetni?<br>Szebb lenne tőle a világ!<br>

<br>Mi szárnyal süvít így a korom<br>éjben mint az elme része a gondolat,<br>Talán az elfajzott szó a megkorcsosodó<br>vagy a gyilkos lelkiismeretlenségre hajlik<br>ölelkezőn a szeretet?<br><br>Forró izzó magja tűz és jég keveréke<br>Düh,robaj,füst láva hömpölygése.Ó föld!<br>A reménytelenség pokla fénylik itt<br>keletről-délre,délről a mindenségre s<br>zabolátlan üvölt a sátán,tép,tör,embert<br>lelket,fényt,akaratot,hitet, reményt rohaszt,<br>zülleszt egészet, Kerberoszi mélybe.<br><br>S én az ember félelem nélkül égve,<br>hű társaim,kérdezem-mondjátok?<br>Ki áll majd elébe,bűzös patkós lábára<br>béklyót téve, s a mindenség örvénylő<br>gyűlöletét szívéből kitépve,ki mutatja fel<br>győzelmül a fénybe,ezt az örökös emberi<br>rabigát, ki váltja át a szeretet erejére?!<br><br>A reménytelenség pokla fénylik itt<br>keletről-délre délről a mindenségre.<br>Háromszög,kereszt és a lélek fénye.<br>Én a félelem nélküli ember utolsó szívverése,<br>látva és megélve a földi poklot,már nem hiszek,<br>nem hiszek,soha,soha,soha többé,semminek..