<br><br>Otthon,hol kékebb az ég is<br>otthon,hol zöldebb a fű<br>otthon, mi vigaszt nyújt nékem,<br>amikor sorsom keserű.<br><br>Otthon,hol nem bánthat senki<br>amikor néha rossz vagyok,<br>otthon,hol lágyabbak az esték,<br>s melegebbek a hajnalok.<br><br>Otthon,hol kiöntöm bátran<br>minden fájdalmam,haragom,<br>otthon,hol szerettem élni,<br>s most fájó szívvel,de itt hagyom.<br><br>Nem viszek magammal semmit,<br>koncokként másokra hagyom,<br>de álmomban mindig visszatérek,<br>hisz a szívemet itt hagyom.<br><br>

<br><br>Nem kérdem tőled honnan jöttél,<br>nem kérdem tőled mért vagy itt,<br>hiszen szemednek csillogása,<br>perzselő fénye elvakít.<br><br>Nem várok tőled hazug bókot<br>nem várok hazug csókokat,<br>csak annyit mit magadnak kívánsz,<br>s mit szeretnél hogy visszakapj.<br><br>Lehetsz fény,amely rám világít<br>csak ne takard tőlem a napot,<br>csak annyit kérj,mit én is várok,<br>Fogadj el úgy,ahogy vagyok.<br><br> <br>

<br><br>Mama ne sírj! A kedvemért!<br>Hisz itt vagyok neked!<br>Én sokkal szebben ragyogok<br>minden csillag helyett.<br><br>Mama ne sírj!Hisz láthatod,<br>én itt vagyok veled!<br>S csöppnyi ujjammal átfogom<br>reszkető kezed.<br><br>Mama ne sírj!Majd ráhajtom<br>válladra kis fejem.<br>Látod?Már nem is fáj semmid<br>ha itt vagyok veled.<br><br>Mama látod?Már mosolyogsz!<br>én is azt teszem.<br>Elűzöm minden bánatod<br>ha itt vagy én velem.<br><br>

<br>Egy ölelésben benne volt minden,<br>forró vágy,ezernyi gondolat,<br>egy ölelésben benne volt minden,<br>de elsöpörted egy perc alatt.<br><br>Egy öleléssel úgy szóltál hozzám<br>mint sóhaj a tavaszi ég alatt,<br>de egy dörgő hang messze űzte,<br>s viharként tűnt el egy perc alatt.<br><br>Egy ölelés, míg rám néztél némán,<br>azt hittem lelkünk egybeforrt!<br>de egy durva hang messze űzött,<br>s hirtelen minden megfagyott.<br><br>S azóta százszor jobban érzem,<br>nincs veled többé holnapom!<br>Menj csak el,ne is nézz vissza!<br>S ne kérdezd többé hol vagyok!<br><br>

<br>Esőben ,szélben ,napsütésben<br>mindig csak téged vártalak,<br>de a lehulló sűrű ködtől <br>nem láthattam az arcodat.<br><br>Esőben ,szélben,sűrű ködben<br>letörve ,némán ballagok,<br>mint száraz ág,mit rég letörtek<br>s ott hever már az avaron.<br><br>Esőben ,szélben,zúgó szélben<br>most is csak téged vártalak.<br>Hiába! Nem látok semmit!<br>Köd takarja az arcodat.<br><br>Hiába hívlak nem is hallod,<br>a szél elsöpri hangomat,<br>de ha keresnél megtalálsz még,<br>hisz szívem félig már ott maradt.<br><br>