Van Minden, mi lelkednek szép,<br>van sok Szép, mely szívedben ég.<br>Van Lelked, nem vagy egyedül,<br>tested lelkeddel egyesül.<br><br>Van Szeretet, amely éget,<br>van Fény, amely Téged éltet.<br>Van Öröm, mely könnyet fakaszt,<br>van Hála, mely könnyet apaszt.<br><br>Van Társ, aki EGY és IGAZ,<br>van Ima, léleknek vigasz.<br>van Csillag, mely Neked ragyog,<br>van Szívem, mely Érted dobog.<br><br>Van Mosolyod, mely simogat,<br>van Boldogság, mely dalt fakaszt.<br>Van Élet, mely csak a Tied,<br>van Istened és van Hited.<br><br>Van Minden, mi lelkednek szép,<br>nem is kell több, ugye elég!

<br>Ne szeress engem,nem tudok szeretni,<br>régen megfagyott jégbe zárt szívem,<br>ne menj előttem,nem bírlak követni<br>reszkető lábam nem bír lépni sem.<br><br>Tegnap még azt hittem úgy tudok szeretni,<br>perzselő lángom mindent elveszejt,<br>zúgó viharként mindent felkavarva<br>s nem lesz erő,mi ellen áll nekem.<br><br>Tomboló tűzzel eltaposva mindent,<br>amíg kioltod perzselő tüzem,<br>mint tűz és víz,egymásba rohanva<br>amíg sisteregve,forrva megpihen.<br><br>Mára csikorgó,zúgó hideg tél jött<br>,jégbe borítva forrongó tüzem,<br>egyetlen jégcsapban eltemetve mindent,<br>míg égő fájdalmam benne megpihen.<br><br>

<br><br>Hol voltál mikor kellettél volna?<br>te gonosz sátán,te szörnyeteg!<br>Ki gyermekednek apja sosem voltál<br>s most darabokra tépted szívemet.<br><br>Hol voltál mikor szigor kellett volna?<br>Hol voltál,amikor szeretet?<br>Hol voltál mikor kettő helyett adtam?<br>S egyedül cipeltem terhemet!<br><br>Hol volt Isten,ki eltűrte mind ezt?<br>Ki szent képben sátánt küldött el nekem?<br>Mikor porba hulltam ,mért hagytál fel állni?<br>Mért nem emésztett fel rég a gyötrelem?<br><br>Most eltiprom szívem utolsó darabját<br>pusztító tűzként küldve el neked,<br>ha elkárhozom is ezerszer kapd vissza!<br>S kettőnként hulljon porba a fejed.<br><br>

<br><br>Jöhet pusztító tűz,vagy orkán<br>jöhet elsöprő szélvihar<br>jöhet tűzvész,hogy mindent felégessen,<br>s ne legyen semmi,mi visszatart.<br><br>Jöhet tomboló özönvíz,<br>hömpölygő.zúgó áradat,<br>már semmi sincs,mi visszatartson,<br>az utolsó láncszem is elszakadt.<br><br>Most mindent elsöprök,porrá zúzok,<br>hömpölygő lávaként messzire,<br>mint forrongó,tüzes,hörgő vulkán,<br>s nem csitíthat le semmi sem.<br><br>Ma viharként elsöprök mindent,<br>pusztító lánggal perzselek,<br>s mikor már mindent fel égettem,<br>akár a szélvész,elmegyek.<br><br>

Sohasem mondtam, pedig mindig is éreztem<br> hogy mikor először találkoztunk nem lehetett véletlen.<br> Olyan erők ezek amihez nem érhet fel az ember<br> próbáltam megérteni, de rájöttem hogy nem kell.<br><br> Csak az lehet barát, aki akkor is elfogad<br> amikor már megismerte valódi arcodat.<br><br> Habár ritkán látlak, azért gondolok rád<br> most éppen mit csinálsz, merre jársz.<br> A barátság egy kötelék két ember között<br> lelked féltett titka idővel belém költözött.<br><br> Az idő az egyetlen ami a barátságban irányt mutat<br> szívem még sokszor a régi emlékek után kutat.<br> <br> Kedves barátom, fogadd meg magadnak<br> bárhogy is lesz, az emlékek veled maradnak.<br> A mosoly az arcodon örökre megmarad<br> a veled töltött idő még oly sokszor elragad.<br><br> Ezt a Verset az együtt élt percekért ajánlom<br> hogy ne felejtsd el, te voltál a legjobb barátom.<br>