<br><br>Egy régi utcán akác virágzott,<br>Lehullt szirmokkal a szellő játszott.<br>Három kisleány futott a fényben,<br>Selyemruhájuk lebbent a szélben.<br><br>Kék ruhás lányok mi voltunk hárman.<br>Nevetve, vígan mentünk a nyárban.<br>Gondtalan napok, fiatal évek,<br>Előttünk állt a nagybetűs ÉLET.<br><br>Édes remények, szerelmes álmok, <br>Elszálltok-e, vagy valóra váltok?<br>Találgattuk, hogy meddig kell várni,<br>Eljön e majd a mese királyfi?<br><br>Hittünk csodában, hittünk a mában,<br>S széjjelszóródtunk a nagyvilágban.<br>Szép volt az élet, tettük mi kellett,<br>Elfért a gond is a boldogság mellett.<br><br>Az emlékek néha még visszajárnak:<br>Vajon az álmok valóra váltak?<br>Család és munka, öröm és bánat.<br>Mi más az élet? Csak ebből állhat.<br><br>Most már lejárnak sorban az évek,<br>Kinek keveset, vagy többet mérnek.<br>Egyikünk már az út végét járja,<br>S lassan majd mi is megyünk utána.<br><br>Kék selyem ruhás egykori lányok,<br>Elfújja a szél az akácvirágot.<br>

- Jó napot kívánok,<br>én a jövőd vagyok.<br>- de jó hogy eljöttél,<br>mert elárulom néked<br>hogy nagy szarban vagyok!<br><br><br>- sajnálkozom rajtad<br>de mégis mit tettél?<br>- igazából semmit...<br>csak vártam tereád...<br>a szarból kimentsél!<br><br><br>- ne vedd úgy, ez nem sértés<br>a jövő nem sorskérdés. <br>hogy, lesz majd az ami lesz<br>aki nem építkezik rajta<br>saját jobb jövője sem lesz!<br><br><br>a mások jövőjében kell élni<br>a mások terveihez idomulni<br>a mások akarata érvényesül;<br>de ha megdolgozol érte<br>jobb jövőd lehet majd jövőre!<br><br>

<br><br>Magamba zártam a jelen idő ólom súlyát<br>árnyékom holdkorongot rajzol a porban<br>itt élek én is veletek s néha néha talán még<br>boldog is voltam, elolvadt napjaim füstje<br>egy új életnek futára tán,és ha lehunyom szemem<br>álommá szelídül a zord valóság.<br>Rejtőzik egy ritka fény a virágok levelén<br>amelyet nem értek, benne pihen álmodik<br>a lélek, formátlan feszül benne a jóság<br>végtelenje, és tükrözi nyári vizek csillagos<br>éjét csokorba kötve az Atyaistennek.

<br>Sikíts csak ,ha már nem bírod többé <br>elviselni a terhedet !<br>Sikíts csak ,ha már nem bírsz el többet,<br>s millió súly nyomja lelkedet !<br><br>Sikíts csak !Tombold ki magadból <br>ami belülről mardos szüntelen !<br>Sikíts csak !Engedd ki magadból <br>ami viharként tépi a lelkedet !<br><br>Sikíts csak , ha nem bírod tovább <br>magadba fojtani könnyedet ,<br>sikíts csak !Engedd ki magadból <br>mi béklyóba szorít teljesen !<br><br>Sikíts csak !Bár nem fog változni <br>hirtelen talán semmi sem,<br>de megnyugszik tőle csapongó lelked ,<br>s nem fog úgy fájni semmi sem !<br>

<br>Anya hidd el ! Szeretlek téged !<br>bár tudom hogy sokszor rossz vagyok ,<br>megbántani sosem akarlak ,<br>csak önmagammal harcolok .<br><br>Anya hidd el ,én nem vagyok rossz !<br>Csak megtévedtem mint bárki más ,<br>sajnos ,mit édennek hittem ,<br>nem volt , csak csupasz délibáb .<br><br>Anya hidd el ,megbántam régen !<br>Bár helyrehozni már nem tudom,<br>s ha szemedben könnyeket látok ,<br>csak önmagamat vádolom .<br><br>Anya hidd el ,szeretlek téged !<br>Ezentúl sokkal jobb leszek !<br>Ölelj magadhoz !Had érezzem <br>vállamon vénülő kezed .