Szívem az miért fáj?<br>E sóhaj mit jelent,<br>Rózsás ajkad midőn,<br>Előmbe képzelem, <br>Talán majd meg mondja,<br>Lelkem mély érzete,<br>Egybe kötött versem,<br>Kezdő nyolc betűje!

<br><br>Sokszor azon töprengtem,<br>Ahogy itthon ültem csendben,<br>Jó ez így teljesen egyedül,<br>vagy a magány előttem táncra perdül?<br><br>Furcsa, egy kicsi kis talány,<br>jó érzés vagy rossz talán?<br>Van amikor szükség van egyedül létre,<br>de örökre, abból senki sem kérne.<br><br>Ha már végképp nincsen senkid,<br>bírod, bírod, de vajon meddig?<br>Ha viharba vagy ködbe kerül az életed,<br>kievezel? Nem, ezt csak te képzeled!<br><br>De ha valaki megszorítja a kezed<br>és azt mondja gyere, evez velem.<br>Nem lesz olyan természeti akadály,<br>ami megingatná a hajót, ha együtt evez egy pár.<br><br>Jöhetnek kalózok, énekelhetnek a szirének,<br>összebújnak, így semmitől se félnek.<br>Kibukkanhat jéghegy, feltámadhat a szél,<br>egymás szemébe néznek és elmúlik a veszély.<br><br>Lehet más nélkül is sodródni az árral,<br>kalózok,szirének,jéghegy, szél mind mind csak árthat.<br>Idővel ezeket már nem is veszed észre,<br>csak mikor süllyed a hajó, és úgy érzed vége.<br><br>Ha valaki nyújt feléd egy szerető, segítő kezet,<br>ragadd meg és szorítsd, de el sohase engedd!<br>Kéz a kézben utazhattok az élet tengerén.<br>Te is lehetsz boldog, nem csak én.

<br><br>Bár tudhatnám mi az a fájdalom,<br>ha elvesztem, mielőtt még akarom?<br>Bár tudhatnám mi az a fájdalom,<br>mikor szeretem és ő csak átkarol?<br><br>Bár tudhatnám mi az a fájdalom,<br>egy kínos mosoly a hangomon?<br>Bár tudhatnám mi az a fájdalom<br>és végre kiülhetne az arcomon,<br><br>Nem kéne mindig egy olyan lepel,<br>ami az örök boldogságba visz el,<br>Furcsa érzés képzelt maszkban élni,<br>De szükség van rá, hiánya meg tudna ölni,<br><br>Így csodálatosnak tartom a rothadó világot,<br>és mindenhol csak boldog családokat látok,<br>Minden férfi ember teljes szívből szeret,<br>Mi mást mondhatna egy nő,hát boldogító Igent,<br><br>De nem lehet időtlen időkig álarcban élni, <br>Ha kinyitom a szemem elkezdhetek félni,<br>Nincsenek olyan családok, amiket én látok, <br>Csak erkölcstelen férfiak, és kegyetlen lányok.<br><br>Mit is tehetnék,ha ez így van megírva,<br>Boldognak lenni, ááá az csak egy tréfa.<br>De vajon mi lehet az igazi fájdalom?<br>Nem tudom, de amit gondolok átadom<br><br>Szükség van egy vágyakozó személyre,<br>és attól függ milyen a lány kedélye,<br>Van amikor szereti, de van úgyhogy kerüli<br>A erősebb nemet ez néha mélyen szíven üti.<br><br>Ez lenne hát az a bizonyos fájdalom,<br>Mintha egy éles kést szúrna át a hátamon?<br>Ekkor jön egy röpke kérdés, mi bajod?<br>Mondjam azt, hogy az egész szívem sajog?<br><br>Ez lenne hát az a bizonyos fájdalom,<br>Mintha egy kicsi harkály ülne a vállamon?<br>és csak kopog, kopog, van itthon valaki?<br>szavak nem, csak pár könnycsepp csordul ki.<br><br>Ez lenne hát az a bizonyos fájdalom?<br>Vagy ez az egész egy mocskos rágalom?

Van olyan, amikor te nem tehetsz semmit.<br>Bízhatsz, remélhetsz , de az úgyse segít.<br>Néha tudni és érezni kell hogy nem sokára vége,<br>boldog s vidám voltál, de nem úgy szeret téged.<br><br>Előbb-utóbb neked is rá kell erre jönni,<br>örökre elszakad tőled úgy, mint a többi.<br>Lehet a sors akarata,de a búcsú nehéz,<br>sosem feledheted, de egy próbát megér.<br><br>Minden percben zaklatnak a régi emlékek,<br>hiányzik, hozzá bújnál,de ennek már vége.<br>Sosem lesz már nélküle semmi sem tökéletes,<br>rájössz hogy újra minden porcikád törékenyebb.<br>

<br>Csak egyetlen csók, mit tőled kaptam<br>felgyújtotta a szívemet,<br>mint futótűz, amely lángra lobban<br>s azt hittem mindent elveszejt.<br><br>Azután jött egy kósza szellő<br>megsuhintva az arcomat,<br>s a szikrából mit te gyújtottál,<br>hirtelen semmi sem maradt.<br><br>Csak egyetlen önző, kósza mondat<br>amelytől minden megfagyott,<br>s egy pillanat alatt ráébredtem<br>jobb lesz ,ha egyedül vagyok.<br><br><br><br>