Bújj ide mellém,<br>közelebb, tested oly meleg.<br>Szeretek idebenn,<br>kettesben lenni veled.<br>Bújj ide mellém,<br>akarom, mély<br>álomba ringasson karod.<br>Bújj ide hozzám,<br>jól esik nagyon, hajfürtödet<br>békén hagyom,<br>csak légy velem, jó leszek,<br>mindent úgy<br>teszek, ha nagy leszek,<br>ahogy szeretnéd.<br>Ha barátodat keresnéd,<br>én itt leszek veled,<br>simítson lágyan finom<br>kis kezed. <br>Figyelek rád, hallgatom<br>sóhajod,<br>s lesem minden óhajod.<br>Napról napra, örökké<br>és azután.<br>Mert te vagy az én <br>anyukám!<br><br><br><br><br><br><br><br>

<br><br> A haláltól sosem féltem<br>önmagamtól, önmagamig<br>menekültem. Reménytelenül. Hiába.<br><br>Sorsomat el nem fogadhattam<br>pusztító szenvedély lettem akaratlan<br>Elégtem lassan. Visszavonhatatlan.<br><br>Reményül sokszor hívtam Istent<br>Láztól csillagos nyári esten <br>de nekem meg nem jelent<br>S elvesztem végleg. Végleg elvesztem.<br><br>Utamon igaz embert nem találtam<br>Aki igazán szeret, s átöleli vállam<br>Hiába vártam. Szerelmet nem találtam.<br><br>A haláltól sosem féltem<br>önmagamtól, önmagamig menekültem.<br>Reménytelenül.Hiába

<br><br>Gyere velem kedves, kihűlt már a nap<br>Éjsötét az erdő, ne tévessz utat<br>Egyedül élek, én téged vártalak<br>Hozz magaddal lámpást, ne tévessz utat.<br><br>Züllött, rongy életem csendességbe hull<br>Dalos szívem lassan semmivé fakul<br>Csend jöjjön és álom romlást lát e szem<br>Kísérj el az úton és maradj velem.<br><br>A múló pillanat magához ölel,<br>Mint gyermekét az anyja ha harcba küldi el<br>Nincs már esély hinni, időm porlik el<br>Csókold meg az arcom, sírj együtt velem.<br><br>Betegségek ellen szerelmünk égjen<br>Karod ölelése oly könnyű nékem<br>Halált messze űző édes gyötrelem<br>Élni fogok újra csak te légy nekem.<br><br>Véres csúf szívemre tedd rá kezedet<br>Bánatom elmúljon lássad szememet<br>Élet pokla fut fényed megremeg<br>Halálomig kérlek ó maradj velem.

<br><br>Nézd Uram, az összetört szívem és az életem<br>Sír,gyászol árva sorsáért<br>Csillagok könnye hull bánatáért<br>Kínjai faágként hajolnak e nyomorult világra.<br><br> <br><br>Fájdalmam vörösre festi az eget<br>Nézd Uram,nézd a szívemet!<br>Magamban hordom elfoszolt semmimet<br>Siralmaim éjét boldog emlékeimet.<br><br>Nézd Uram,nézd a szívemet!<br>Forró gyilkos örvények csalták<br>De hamisak nyelvén csak dadogni lehet<br>Nézd Uram,nézd a szívemet,mert<br>A vért,a vért,a vért, szent csókokkal,vágyakkal égettem meg.<br><br>Nézd Uram, a szívemet!<br>Útóljára még tüzes véres rút lángokat vet<br>Megpatkolt szilaj paripám hátán<br>Bíbor égbe lovagolván<br>Arcom kihűlt látomás lesz.<br>E halálig vívott szerelmes küzdelemben.

Ott ült elöttem a padban Anna, <br>a szerelmet bennem kicsalta; <br>de nem tudtam hogy mit tegyek, <br>éretlen voltam és gyerek. <br>-... mi az amitől szenvedek? <br><br>ez nem a szerelemnek gondja, <br>hogy az éretlenséget foltozza. <br>a szerelem szerelmet követel; <br>nincs a kompromisszumnak helye sem <br>csak egyet akar és más nem kell. <br><br>esélyünk sem volt - tudom most, <br>a szerelmem is titkos volt. <br>és jó hogy így lett - mert ugyebár; <br>az éretlenség volt a határ, <br>maradtam a titoktartásnál. <br><br>a szerelem ellensége... <br>ma is magam véleménye: <br>a szerelem jobb ha titok, <br>elronthatod ha elárulod <br>- ha mivel jár, nem vállalhatod.