<br><br>Mi van még mondd,?Hisz összetörtél mindent!<br>Mi van még mondd,amit tőlem elvehetsz?<br>Mi van még,amit nem tudnék feladni,<br>ami béklyóként húzza lelkemet?<br><br>Mi van még,amit nem tudtál elvenni?<br>Mi van még ha már minden elveszett?<br>Hisz mérges fullánkod belém fészkelődött,<br>halálos méreggel sújtva lelkemet.<br><br>S mi lesz ha nem fogok elpusztulni mégsem?<br>Mérges fullánkodat egyenként tépdesem<br>vérző szívemből te rád visszadobva<br>hogy meg érezd végre mit tettél velem!<br><br>

<br><br>Amikor üvölteni tudnál,<br>de nem jön ki hang a torkodon,<br>amikor kívülről mosolyogsz,<br>de lelkedben dúl a fájdalom.<br><br>Amikor összeomlik minden<br>akár egy színes kártyavár,<br>elsírtad utolsó könnyed,<br>s a lelked halott és sivár.<br><br>Amikor megfagyott minden,<br>s deres hajadra hó szitál,<br>amikor hiába küzdesz,<br>nyugalmat sehol sem találsz.<br><br>Csak akkor fogod észre venni<br>ki az , ki melletted áll,<br>öleld magadhoz,s ne hagyd el,<br>mert ő az igazi barát.<br><br>

<br><br>Mint letördelt ágak a vihar tépte fákon<br>olyan lettem most én is hirtelen,<br>mint akit zúgó szélvész megtépázott,<br>s romjaitól már nem tud lépni sem.<br><br>Mint tomboló szélvész,mely mindent összetépett,<br>maga mögött hagyva mindent hirtelen,<br>lepusztult romokká zúzva,összetörve,<br>olyan lettem most én is nélküled.<br><br>Porrá zúzott tépett álmaim ködében<br>megcsitulni vágyom szüntelen,<br>de bárhová lépek szemem könnybe lábad,<br> s a romoktól nem tudok szinte lépni sem.<br><br>Istenem adj erőt!megtalálni újra<br>romokba taposott ,vérző lelkemet,<br>Engedj fel állni,vagy pusztíts el végleg,<br>de ne gyötörd tovább összetört szívem.<br><br>

<br><br>Csikorgó ,hideg téli szél fúj,<br>s a napsütötte ablakon<br>nem látni mást,csak jégvirágot,<br>s lecsüngő kristály jégcsapot.<br><br>Mint őszi szél,szelíden sóhajt,<br>szemében sápadt fény ragyog,<br>de mégis,lelkével fel olvasztja<br>a kristályfényű jégcsapot.<br><br>Látod? Olvadok én is!<br>Mint a lecsurgó jégcsapok,<br>átszőve halvány fénnyel,<br>s arcomon halvány fény ragyog.<br><br>

<br>Még hozzád űz és hozzád fűz<br>ezernyi gondolat,<br>még látom néha elmosódva<br>a ködben arcodat.<br><br>Még hozzád szól és hozzád száll<br>ezernyi sóhajom,<br>de ne gondold hogy elvakít<br>csapongó tegnapom.<br><br>Még itt vagyok,de holnap már<br>ki tudja hol leszek?<br>Még várok rád,de holnap már<br>hiába keresel.<br><br>Most elmegyek,bár miattad<br> szememben könny ragyog,<br>Ma én sírok,de holnap tán<br>a te könnyed csorog.