<br>Ülök a csöndben és hallgatom a szívverésem,<br>Néha kihagy, néha mégsem.<br>Vagy vadul dobol indulót?<br>Nem, ez csak a csönd hangja volt.<br><br>Kinn szél csapkodja az ajtót, nyikorog is rendesen,<br>S én egyedül idebenn ülök a kenetlen szekéren,<br>Döcögve haladok,<br>Aztán mégis-mégis, újra, meg újra felgyorsulok,<br> <br>Nincs itt az idő, mégsem!<br><br>S csak hallgatom a szívverésem,<br>Csöndben ülök, hallgatok,<br>És hallgatom a szívverésem.

<br><br>Csicsereg egy kismadár,itt van a tél, hol a nyár?<br>Csöndbe borult már a táj, alszik, alszik a határ.<br>A fák, mező, erő, rét, eldalolta énekét,<br>Lecsukta színes szemét, elfáradt, s aludni tért.<br><br>No, de nézd csak milyen szép, hófehér a hófehér,<br>Fehér a hó, a takaró, és alóla hahó,hahó!<br>Kibújik egy kis virág, a legelső hóvirág.<br><br>Óvatosan körülnéz, nincs-e valamerre vész?<br>Őzek jönnek, szarvasok, vaddisznók, de ordasok<br>ritkán járnak erre már,<br>Békés, nyugodt a határ.<br><br>Szép sz élet, nagyon szép,s ki keveset látott még<br>sokszor meg nem is csodálja,<br>Pedig az ÉLET a csodák csodája!<br>Sosem könnyű, s ez így szép, <br>Erőt ad és mindenképp tartást, önbizalmat, vágyat,<br>Hogy a harcot bátran álljad!<br><br>Csicsereg egy kismadár, ne félj semmit, jön a nyár<br>Elolvad a hó, a jég, aztán a tavasz jön még.<br>Elmúlik a rossz idő, felébred már rét, erdő,<br>Nézd csak, milyen zöld a táj vidám minden kismadár,<br>És csak zengi énekét,<br>Hogy az élet csodaszép.

<br>Az otthon nem attól otthon <br>hogy drága , cifra palota,<br>az otthon számomra meghitt,<br>meleg és csöndes kis szoba.<br><br>Az otthon hol énnekem nyílik <br>minden apró kis virág,<br>s ahol a megfáradt lelkem <br>esténként nyugalmat talál.<br><br>Vagy mikor bánt az élet,<br>s felbolydult lelkem úgy sajog,<br>ott nem zavarhat meg senki sem,<br>ha magamra zárom az ablakot.<br><br>Az otthon tiszta és csendes,<br>meghitt és nyugodt kis lakás,<br>hol engem vár haza a gyermek,<br>és velem boldog a család.<br>

<br>Őrizz meg engem emlékedben <br>úgy ,mint egy kedves idegent ,<br>ki nem fért el már az álmaidban ,<br>de örült , hogy melletted lehet .<br><br>Őrizz meg engem emlékedben ,<br>bár most nem akarsz látni sem ,<br>temess el engem lelked mélyén ,<br>ne dobj el engem !Bármi lesz !<br><br>Őrizz meg engem mint egy képet ,<br>mely fiókod mélyén ott hever ,<br>portól lepetten ,elsárgultan ,<br>s nem emlékszik rá senki sem .<br><br>Őrizz meg engem ! S ha nem lesz senkid ,<br>megtörve ,búsan ott heversz ,<br>jusson eszedbe ! Valaki rád vár<br>kitárt karokkal , csendesen .<br>

<br><br>Hirtelen jöttél ,szenvedéllyel ,<br>akár a zúgó fergeteg ,<br>s egyetlen néma érintéssel <br>felkavartad a lelkemet .<br><br>Hirtelen jöttél mint a villám ,<br>mely kettészeli a kék eget ,<br>felkavarva mindent ,mit érint ,<br>s elraboltad a szívemet .<br><br>Hirtelen jöttél ,s úgy öleltél <br>vad szenvedéllyel ,hirtelen ,<br>megtörve minden erőmet ,<br>s nem tudtam védekezni sem .<br><br>Hirtelen jöttél s úgy mentél el ,<br>akár a nyári zivatar ,<br>minden ízemig felkavartál ,<br>s eltűntél mint a pillanat .<br><br>Hirtelen más lettem én is !<br>S magamban vívódom csendesen .<br>Maradj csak ! Ne is jöjj vissza !<br>Nem akarlak már látni sem .