Kis ember most kis Király,<br>belőle lesz nagy Király.<br>Állhatatos munkája<br>ez útra irányítja.<br><br>Munkájában lelke van,<br> végzi dolgát boldogan,<br>munka közben mosolyog,<br>szíve csak azért dobog,<br>tudja, hogy az Istene<br>lelket önt a szívébe.<br><br>Tisztelettel köszöni, <br>Univerzum fizeti,<br>kis Királynak ajándék,<br>lelke boldogságban ég.<br><br>Kis Király Te boldog vagy,<br>hited soha el nem hagy,<br>tudod, nem vagy egyedül,<br>Isten segít, melléd ül!

<br> <br><br>Dühöngj csak,pusztító özönvíz!<br>Söpörj csak,zúgó áradat!<br>Nem törsz meg!Pusztító erőddel<br>felszítod minden lángomat!<br><br>Ne hidd hogy széttörtél mindent!<br>Ne hidd hogy mindent elvehetsz!<br>Pusztító tűzként küldöm vissza<br>amit most tőlem elveszel!<br><br>

<br><br>Mint tomboló tűz,ezernyi fájdalom<br>vöröslő vérként csorog le arcomon.<br>Mint pusztító szélvész,mely mindent elsöpör,<br>szívemet tépázza,lelkem őrli föl.<br><br>Mint pusztító láva,mely a földre hull,<br>köröttem minden leégett hamu.<br>Mellettem minden kopár,és kihalt,<br>csak egyetlen láng maradt,amely felkavar.<br><br>Hogy felégessen mindent, ami még maradt,<br>hogy ne legyen semmi,ami visszatart.<br>Ne hidd hogy megtörtél,zúgó fergeteg!<br>Mit elvettél tőlem,én is elveszem!<br><br>

Szeretlek apa és soha többet nem foglak elfelejteni téged, mert nagyon hiányzol nekem meg Dávidnak.

<br>Az utolsó estén elcsókoltam<br>talán az összes csókomat,<br>az utolsó estén elvettél mindent,<br>ami belőlem megmaradt.<br><br>Az utolsó estén úgy csodáltál,<br>mint egy lehulló csillagot,<br>az utolsó estén szemed fénye<br>tündöklő gyémántként csillogott.<br><br>Az utolsó éjjel úgy öleltél,<br>ahogyan soha senki más,<br>hörgő vulkánként elsöpörtél<br>minden gátat,mi köztünk állt.<br><br>Az utolsó estén úgy szerettél,<br>mintha nem is akarnál semmi mást,<br>pedig akkor még nem is tudtuk,<br>hogy ez lesz az utolsó éjszakánk.<br><br>