<br><br>Csak egyetlen szó elég lett volna,<br>csak egyszer mondtad volna hogy szeretsz,<br>s én megtettem volna mindent érted<br>hisz elraboltad a szívemet.<br><br>Csak egyetlen egyszer hallottad volna<br>szívemnek csendes sóhaját,<br>hiszen hozzád szólt oly halkan, szelíden<br>amilyen halkan suttognak a fák.<br><br>Csak egyetlen percet vártál még volna,<br>amíg letépem kínzó láncomat,<br>hogy ne legyen semmi, mi gátat szab nékem<br>s tomboló viharként átadom magam.<br><br>Csak egyetlen perc, mit nem tudtál kivárni!<br>s egyetlen perc alatt minden elveszett!<br>Csak egyetlen könnycsepp mit hullajtok érted,<br>azután végleg messzire megyek.<br><br><br>

<br>Mi ez a tűz? És mi ez a láng,<br>amely bennem ég szüntelen?<br>Mi ez a forró szenvedély<br>amely belülről éget el?<br><br>Mi ez a forró, furcsa érzés<br>amely belülről felkavar?<br>Mi ez az égő, fájó érzés<br>mely minden ízemig felkavar?<br><br>Mi ez a tűz? Már elfeledtem!<br>Rég nem gyújtott fel semmi sem!<br>Nem is értem már miért történt,<br>hisz nem akartam már élni sem!

<br>Ölelj át kérlek! Szeress engem!<br>Oly nagy szükségem van reád!<br>Ne kérdezz semmit csak szoríts magadhoz!<br>Ne kérdezd tőlem hogy mi bánt!<br><br>Nem kell hogy megérts most engem,<br>csak ölelj át! Vigyázz reám!<br>Úgy, ahogy először tetted<br>azon a forró éjszakán.

<br>Karjaid között elfeledtem<br>mindent ,mi úgy fáj most nekem,<br>háborgó lelkem megnyugtattad<br>mely izzó szikrákat lövellt.<br><br>Szemednek fénylő sugarában<br>újra láttam az arcomat,<br>míg öleltél szelíden, némán,<br>s most gúzsba köt a gondolat.<br><br>Jobb volna tőled messze futni<br>s temetni mindent egymagam,<br>vad szelek szárnyán elsuhanni,<br>nem bírom már a láncokat.<br><br>Jobb volna temetni végleg<br>ami már régen elveszett,<br>Felejts el! Ne gyere többé!<br>Nem kell hogy itt maradj velem!<br>

<br><br>Sikíts vagy sírj ha fáj belül<br>ne tűrd némán ha bántanak!<br>Tombolj és lángolj mint a tűz!<br>Ne szorítsd össze az ajkadat!<br><br>Ne fojtsd magadba bánatod!<br>Nem lesz jobb neked semmivel!<br>Csak belülről éget teljesen<br>s lelked tiporja őrli fel..<br><br>Fájdalmad éget mint a tűz!<br>S ha végre földre hull,<br>nem marad más utána<br>csak üszkös rom, és hamu.