<br><br>Csalóka délibáb!Mért is hittem néked,<br>miért hagytam hogy elragadj?<br>Színes reményekkel mindent elvarázsolj,<br>majd sötét felhőként eltakard.<br><br>Csillagként jöttél holdvilágos éjjel<br>rám ragyogtatva minden fényedet,<br>felvidítottál,aztán messze tűntél,<br>s magaddal vitted szinte mindenem.<br><br>Ne kísérts többé!Ne térj vissza!<br>Nem ígérem hogy itt leszek!<br>Álmaimat már régen széjjel tépted,<br>s nem maradt számodra semmi sem.<br><br>

<br><br>Mint összetört cserép,úgy hever most<br>földbe tiporva ,véresen,<br>szívem ezernyi darabokban,<br>s hiába keresném,nem lelem.<br><br>Mint összetört cserép,úgy ülök most<br>összeroskadva,egymagam,<br>keresve,kutatva némán,<br>utolsó darabja hol maradt.<br><br>Jó lenne szív nélkül élni,<br>hogy ne tudjon fájni semmi sem,<br>jobb lenne eltűnni messze,<br>hogy ne tudjon bántani senki sem.<br><br>Itt hagyni mindent szerteszéjjel,<br>mint egy összetört cserepet,<br>hogy ne tudhassa senki többé,<br>mi belőlem maradt,hol lehet.<br><br>

<br><br>Miért higgyek,ha elvettél mindent<br>s nem maradt nekem semmi sem?<br>Tomboló viharként mindent összetörtél,<br>s nem maradt erőm még élni sem.<br><br>Viharként jöttél,elsöpörve mindent,<br>s szellőként suhantál messzire,<br>tomboló tüzeddel felégetve mindent,<br>s nem maradt nekem semmi sem.<br><br>Letörtél minden bimbódzó virágot<br>keresztül gázolva mindenen,<br>itt hagytál ,mint egy hervadó virágot,<br>s elvetted tőlem mindenem.<br><br>Én csak azért is talpra állok,<br>jöhet szélvész,vagy fergeteg,<br>szelíd felhőként messze szállok,<br>s eltűnök,mint a képzelet.<br><br>

<br>Nekem is nagyon jó melletted,<br>azóta a szívem gyengéd és meleg.<br>Vidám vagyok én is,ha velem vagy,<br>még télen sincs ilyenkor kemény fagy.<br>Igazad van:Tényleg sokan bántanak engem,<br>de van egy titkos fegyverem:A te kicsi szíved.<br>Ha felnézel az égre,én lehozom neked a Napot,<br>és hidd el kincsem,így szebb lesz a holnapod.<br>Te vagy az a férfi,akire mindig vágytam,<br>akit eddig csak az álmaiban láttam. <br>Már nem félek,bátor vagyok,<br>és amióta vagy nekem: A Nap mindig ragyog.<br> Kicsim!<br>Az ismeretlentől még mindig nagyon félek,<br>főleg,ha elnyomok valamit a fránya számítógépen.<br>A Put Lockertől meg egyenesen rettegek,<br>ezért kerülöm a drágát,ha tehetem.<br>Tudom szívem,hogy sokszor elgurul a gyógyszerem,<br>de álandóan keresem őket,hidd el nekem kedvesem.<br>Én nem csak látom a szépet,hanem érzem,<br>és ezt már veled élem át együtt édes.<br>Ha ezt a verset olvasod,legyél nagyon ragyogó,<br>és bevallom most neked:Nekem is te vagy a nagy Ó.

<br><br>Megfagyott, hűvös éjszakák,<br>dühöngő vad szelek,<br>ó,mennyit kell még küzdenem?<br>mondjátok meg nekem!<br><br>Még meddig fogtok üldözni?<br>Dühöngő , vad szelek!<br>meddig kell még bűnhődnöm<br>hitvány zsarnok helyett?<br><br>Még hányszor fogtok megtépázni?<br>Dühöngő ,vad szelek!<br>meddig kell még bűnhődnöm<br>hitvány zsarnok helyett?<br><br>Mért nem hagytok megcsitulni?<br>Dühöngő ,vad szelek!<br>Már széttéptétek minden álmom<br>amely csak létezett!<br><br>Vagy hagyjatok porba hullni,<br>dühöngő , vad szelek!<br>Vagy magam fogom porrá zúzni<br>amit csak lehet!<br><br>