<br>...feketén írom már a napot,<br>Hópelyhek súlyával terhelem a holnapot,<br>Ennyi, amit magamból adhatok!<br>Mégis, a világ megremeg, mikor végül belehalok...

<br>Csak te vagy nekem,<br>hidd el ezt kedvesem.<br>Nagyon beteg vagyok,<br>és most a nap sem ragyog.<br>Hozd le nekem az égről a napot,<br>meg a holdat,csillagot.<br>Hamarosan apa leszel,<br>és így lesz kerek az életem.<br>Tudom,hogy ha nekem fáj,<br>akkor te jobb életért kiáltsz!<br>Küzdök érted,és a gyerekért,<br>és ezért mindent,de mindent megteszek én.

Jártam már magas hegyekben,<br>Mély földekre szoktam térni.<br>De mégis dombok ködében,<br>Tudok egyedül élni.

Ember szabad? Jó e kérdés!<br>Vajon mi a felelet?<br>Mit takar a szabadság szó?<br>Törjük hát a fejeket.<br><br>A szabadságot megélni<br>parancsszóra nem lehet,<br>nekünk illene már tudni,<br>korlátoznak eleget.<br><br>Égben szabadon szárnyalva<br>csakis akkor repülünk,<br>ha természetben mint madár,<br>Isten ölén létezünk.<br><br>Ember szabad? Mi a válasz?<br>Igen! Isten megadta.<br>Ember emberként rabszolga,<br>hát..., Ő ezért nem tudja.

Nem számít, hogy hány vers<br>születik, ha rám néz. <br>Nem számít, hogy hányszor<br>mondja azt: várj még!<br><br>Nem számít, ha könnycsepp<br>gyűlik szemébe értem.<br>És azt mondja:<br>nélküled nem érdemes élnem! <br><br>Nem számít, mert elmúlt<br>s vissza nem jön már. <br>Csak az emlék marad,<br>mit itt hagytál...