Mikor megszületik egy Ér<br>Gyakran akadályba ér<br>Sokszor fogja Földet törni<br>De akkor sem fogja feladni<br><br>S mikor folyik ez a Patak<br>Gyakran új ágra rohan<br>Néha Kőbe üti folyását<br>És ott majd aztán meg-meg áll<br><br>De ez a Kő elsodródik<br>Mert e Folyó erősödik<br>Útjába a Hegy rá zúdul<br>Ott zúzni kell de vadul<br><br>E Folyó útja ketté válik<br>S egymás útját gyakran keresztezik<br>Majd egy másik Folyóval<br>Ott aztán nem távol<br><br>Egybe folynak Habjaik<br>És egy Folyóvá válik<br>De beköszönt a Tél mely hideg<br>S erre a Folyóra jeget ver<br><br>Hogyha a Tavasz beköszönt<br>Mely nem meleg levegőt önt<br>De oda jönnek a Vadak<br>S a Folyó vizéből isznak<br><br>A Folyó viszont csordogál egyre tovább<br>És így csakis Patakként folyhat tovább<br>Aztán jön egy elveszett Ér<br>Így a Patak Folyóként él<br><br>Ellenben a Hideg újra éled<br>Befagyasztja a folyó medrét<br>De a jég ismét feltörik<br>A kis Ér ismét megszökik<br><br>Ez a Patak nehezet él<br>Szennyezett Folyóként tovább mégy<br>S hogy mi lesz a sorsa<br>Azt majd meg-meg oldja <br>

A halál reám szólt<br>És kaszát felém nyújt<br>Ily szavakat nekem mondva<br>Gyere Ádám, gyere máshová<br><br>Elviszlek én téged máshova<br>Nyomorúságba, boldogságba<br>Hiába ellenkeztem<br>Ezt én meg nem tehettem<br><br>Sírtam mint egy vízesés<br>Nem lesz itt kőbe vésés<br>Kérdtem én ezerszer<br>Mit tehetnék életért?<br><br>Hiába beteges az élet<br>De boldogság is csak itt éled<br>Soha ne sirass engemet<br>Mert lát engem az aki szeret.<br>

Hibáztatunk másokat?<br>Azt kérdezem, hogy miért?<br>Kié a felelősség<br>az aláírásunkért.<br><br>Döntés mi kezünkben volt,<br>szabadon választható,<br>s hogy melyikre voksoltunk,<br>ez ma nem vitatható.<br><br>Kifelé mutogatnunk<br>oly könnyen megtanultunk,<br>s eközben elvesztettük<br>belső lelki világunk.<br><br>Tanultunk szorgalmasan,<br>eminensek lettünk,<br>el csak azt felejtettük,<br>amiért megszülettünk.<br>

<br>Megjöttek az Álomlopók,<br>Ráültek a nyakamra,<br>Megráztam magam, de hiába,<br>Kapaszkodnak a hajamba.<br><br>Ásó van az egyiknél,<br>Gödör kell az álmomhoz,<br>Szép reményem elveszik: <br>Álmaimat temetik.<br><br>Megnézik az álmom,<br>Már rajtam röhögnek,<br>Lerúg az egyik,<br>Mélyére a gödörnek.<br><br>Érzem a hátam: <br>Csákány hasítja,<br>Nedves lesz a föld: <br>A vérem itatja.<br><br>- Ostoba vagy ember!<br>Nem kell neked álom,<br>Miénk lesz a lelked,<br>Akármilyen áron!

Rút, rút ösvény,<br>Felemészt és belém rúg.<br>Mégis vonz a rögös út<br>A pislákoló fény.<br> <br>Éltet a gondolat,<br>Nincs minden veszve,<br>Bár utam vége messze<br>Nem csak egy mozdulat.<br> <br>Csapdák, ármányok,<br>Mind veszejtenek<br>S megbotlok, félek.<br>Meg is halhatok.<br> <br>Jelet nem kapok, <br>Távoli a fény.<br>Mihez kezdjek én<br>Ha majd éhen halok?<br> <br>De hirtelen villám, az ég dörög,<br>Pillangók tánca,<br>Sötétség végét járja,<br>Győzelmem örök!