Gyermekáldás!<br><br>Múltamban rejlő szívet facsaró vágy,<br>Egyre többször felbukkanó elképzelt hangja, oly lágy,<br>Más emberektől irigyelt oltalom,<br>Titkon sem tudtam,hogy mit jelent a gyermekáldás fogalom,<br><br>Szörnyű érzésektől fojtogatva tettem a dolgomat,<br>És még nem tudtam hogy Ő,Ő az ki meghatározza mivoltomat,<br>Egyre többet játszva el a csodaszép gondolattal,<br>Anyagiaktól való rettegéssel ostoroztam magam éjjel s nappal,<br><br>Egyszer csak a semmiből felbukkant a remény,<br>Elkezdődött az Isten által irányított jövőmet meghatározó esemény,<br>Életem párjával együtt lélekben felkészültünk a harcra,<br>Hogy amíg a pocaklakó a kilenc hónap végén ki nem bújik ne essünk arcra<br><br>Hosszú hónapokig tartó kemény várakozás,<br>Nem kívánt betegségektől való félelem a szívünkbe bele vás,<br>Reményünket a mindeható Istenbe vetve,<br>A magzatpózba burkolódzott várva várt kincsünket mindentől megvédte,<br><br>Mikor aztán elérkezett a mindent eldöntő pillanat,<br>Az apás szülés közepette a szorongás megmaradt,<br>De mikor a kis pocaklakó a fényre jőve ordítva felsírt,<br>eme Isteni csoda útján az életünk könyvébe új fejezetet írt,<br><br>Minden, a hónapok alatt felgyülemlett szorongás tovaszállt,<br>És a megszokott mindennap egy új, boldogabb vágányra állt,<br>az el nem mondható érzések áradata a családi szálakat összefonta,<br>A létünkből a szomorúságot a meggyötört gondolatokat kivonta,<br><br>Az egészségtől duzzadó elbűvölő kincsünk lett a reménység hajnala,<br>Méltó lett a szép nevéhez ami így hangzik Nadin Zorka

A szerelem 100%-os<br>Nem mint mi<br>Én 50, te 50<br>Így együtt 100<br><br>Sírok ha látlak<br>Sírok ha nem<br>Mi ez ha nem szerelem?<br>De az<br><br>Marad a fájdalom<br>Te nem<br>Ő belém ivódott<br>Te nem<br><br>Ég a bőröm a kezed alatt<br>Tehát fáj is, meg nem is<br>Nem jutok szóhoz, de ordítok<br>Adok ki hangot, és mégsem<br><br>Szemem könnybe lábad<br>De nevetek<br>A szemed mosolyog<br>De a szád mást mond<br><br>Nevetünk és sírunk<br>Saját nyomorunkon<br>Fáj e a szerelem?<br>Azt mondjuk<br><br>Boldog vagyok,de csalódok<br>Akkor ez boldogság?<br>Nem<br>Csak szerelem

Szegény, megfáradt véneim<br>a kapuk előtt, ilyenkor alkonyattájt<br>a megtérés szekereire várva<br>megőszülve, megdicsőülve<br>vagy a szükség görbebotjain megalázva<br>nem hordja már az erjedő<br>must szagát a szél<br>s a kakasok sem kiabálnak<br>a kertek alatt a szerelemről<br>csak folyton, folyvást az emlékek<br>az emlékek sebzett madarai<br>hullanak odafentről s verdesnek<br>lábatok előtt, a kaputok előtt<br>s mire van reménye a percnek?<br>s mit ér a távoli ígéret földje<br>a Kánaán ? hiába lettek útjai kikövezve ?<br>s hol van az álom ?<br>hol van az álom ami fölitta a szíveteket<br>karotokból az erőt, csontotokból a foszfort ?<br>ki biztatott, ki tántorított és ki ellen<br>ki védett meg titeket ?<br>ki feszítette velőtökben az idegeket ?!<br>ki tudja már ?<br>sejtelmes, messzi tárogatókon<br>játssza szólóját a magány<br>a csillagok fénytelen éjszakáin<br>s ki tudja mekkora az út még odáig ?<br>eljön, ami elkerülhetetlen<br>táncoló fekete asszonyok<br>táncoló fekete kocsisok<br>táncoló fekete lovak elhozzák egyszer !<br>S mégse a kín ! Mégse a kín szivárogjon<br>ereitekbe ! Mégse veszítsétek a hitetek !<br>Gyökerükkel, mint fák a földbe<br>mint a hegyen kövek a kövekbe !<br>Fogódzunk megáldva s megverve<br>tetteitekkel fájdalmas<br>s félelmes örökötökbe !<br>Megváltani egyszer titeket !<br>Önmagunk által is tiértetek !<br> Ámen

Várom a holnapot,azt írta újra láthatom.Testem bele remeg a gondolatba,hogy őt karjaimba zárhatom.De várj hova rohanok ! hisz ez csak egy találka, lehet nem is szeret már? Még is oly jó játszani a gondolattal hogy átöleli két karom édes szájára csókom adhatom..

Kinyílott az aranyeső<br>Én voltam ma a legelső,<br>aki kora reggel<br>locsolkodni kelt fel<br>Minden szőke, barna lány,<br>Mint a piros tulipán<br>Virulva-viruljon<br>Rózsapermet hulljon.<br>Íme, itt a kölni<br>Szabad-e locsolni?