Ősszel sárgul, hullik a lomb,<br>Rövidülnek a nappalok,<br>Gyengül a nap ereje is,<br>Korábban beesteledik.<br><br>Rajtunk is múlik az idő,<br>Hajunk lassan deresedő,<br>Gyorsabban telnek az évek,<br>Közelgünk az öregséghez.<br><br>Van az ősznek is szépsége,<br>Idős kornak is öröme,<br>Gyermekeink, unokáink<br>Életünket megszépítik.<br><br>Őszre tél jön, télre tavasz,<br>Újra éled, újra sarjad,<br>Új rügyet hajt a lombos ág,<br>Unokákban élünk tovább.<br><br>Örök körforgás az élet,<br>Szeretet nem lehet véges,<br>El nem múlik, el sosem fogy,<br>Szeretetből kell nagyon sok.

Még nem adhatom fel,még nem!<br>Bár fejem fölött el szálltak az évek és fiatalságom a múltba veszett.<br>A lelkem,szívem még fiatal és szabad, nem zárhatják börtönbe vágyaimat.<br>Testem láncra verhetik,bármit el vehetnek gúnyolhatnak akár a pokolba küldhetnek.<br>De a lelkem szívem szabad, ezt nem adom ez az enyém marad.

Horvát Jánosné<br>Óh... be szeretnék sokszor vándorfelhő lenni,<br>Halkan suttogó széllel szobádba repülni,<br>Gyönyörű szemedbe nézni, csókolni a szádat,<br>Veled tölteni hosszú-hosszú éjszakákat.<br><br>Szeretnélek szeretni,<br>Karjaimmal lágyan átölelni,<br>Odabújni hozzád a csendes félhomályban,<br>Szeretni téged a végtelen éjszakában.<br><br>Álomba ringatnálak ölelő karommal,<br>Altatnálak halk, suttogó szavakkal,<br>Nézném álmodó, csodaszép arcodat,<br>Simogatnám szép selymes hajadat.

Délibábos utcán eltűnődve megállok, <br>Ámulva figyelem, hogy itt is,ott is barátok.<br>Vállamra borulva megölelnek, köszönnek,<br>Icipici lelkünknek szavak nem szükségesek<br>Drága éltünk egymásért, s a barátságért szenteljük,<br>Napról napra barátságunk egyre szebbé neveljük.<br>A viharfelhők megjelentek pillanatok alatt,<br>Kegyetlen közeledésük semmi jót nem tartogat. <br><br>A vihar előfutára már hamarabb ideért,<br>Nagy záporban hullott a tavaszi jég.<br>Cudar hideg lett, s elkezdődött a harc,<br>Sompolyogva tört elő a nagy felhőhad.<br>Igyekeztek,győztek, s a délibáb szertefoszlott,<br>Keserves sötétség uralta a frontot.<br>Álltam... s feleszméltem, ez, ami volt, mind csak képzelet,<br>Teljesen egyedül,más barátok nélkül álltam ott veled.<br>Ó, csak most jöttem rá, ki az,aki szeret!<br>Lelkem mélyén én is mindig veled leszek!

Az igaz barát veled van,<br>Ha rontasz valamit ő ott marad,<br>Az igaz meghallgat,<br>Az igaz barát megnevetett,<br>Bármilyen rossz napod is lehet.<br><br>Az igaz barát a véleményét elmondja,<br>Lehet jó és rossz veled megosztja<br>Mindig kiáll melletted,<br>Ha senki se szeret ő ott van veled.<br>Aki nem azért a barátod mert adni tudsz<br>hanem azért hogy kapni tudj.<br>Aki nem bánt ha reggel kócos hajjal kelsz,<br>hanem ő is össze kócolja a haját,<br>És nem ő nevet rajtad ha nem ti egymással.<br><br>akinek a titkaidat elmondhatod,<br>Mert nincs előtte szégyellni valód,<br>Aki nem árul el,<br>Bármennyire is össze vesztek,<br>ő akkor is ott van melletted,<br>ha nem akarod hogy ott legyen veled.<br>(saját)