Mint régi tévén az oszciloszkóp<br>ha szétszaladt s szétesett a kép,<br>úgy tűnök el én, kaleidoszkóp<br>bont színes kockákra, és miképp<br>egy mocsár böffen egyet a pokol<br>nyel nagyot, s már nem leszek sehol.<br>Két kézzel szórtam szerte napjaim,<br>eljátszottam létem, talmi fény<br>volt reflektor rajtam, az álmaim<br>nem ébredtek, vágy vitt, a törvény<br>nem nekem íródott, lelkem, szívem<br>szabad maradt, hát én így éltem.<br>Nevetve búcsúztam, hittem vége,<br>könnyű volt, magamra maradtam,<br>mert éltem, talán már ezer éve,<br>lángolva égtem - elfáradtam,<br>és jöttél, Isten újat teremtett,<br>más lett a világ, értelme lett.<br>Élni akarok, érted, miattad,<br>szeretni, mint még soha-soha,<br>veled élni, látni mosolyodat,<br>és ölelni minden éjszaka,<br>vedd hát két kezedbe létezésem,<br>szeress - és fogadd el szerelmem.

Kőszobrok, falra festett freskók,<br>hallgató Jézus, Mária és a szentek,<br>a végtelen a falra akasztva lóg,<br>fáradt pillanatok arcunkon, nézlek.<br>Karcsú tested mint márványba vésett<br>szobrok sorába illesztett szépség<br>töri meg az áhítatot, szerelmet<br>hirdet, rád nézni is gyarló vétség.<br>Szemedben féltés - magad vagy én?<br>lelkedben a tegnapok szorongása,<br>kezed megremeg mikor imád végén<br>kezemért nyúlsz - könnyek csillogása.<br>Az idő lustul a rég-padok között,<br>ezer évek figyelnek álmosan ránk,<br>botránkozó öregasszonyok bámulnak<br>mikor vadul szeretkezni kezd a szánk.

Régi álmokból valóság lett.<br>Szívem egyszerre dobbant, s nevetett.<br>Te is látod, gépemet felhőn szállni?<br>Érzem, egy másik világban fogsz rám várni.<br><br>Van lakhelyem ott, ahol átölellek majd,<br>Van lakhelyem ott, ahol nem érhet baj.<br>Válladra borulva, karjaidban ringat a szél,<br>Bevallom, szerelmes vagyok beléd.<br><br>Tenyeredben születtem,<br>Szívedben nevelkedtem.<br>Imádlak, oda vagyok érted,<br>Ez az élet sosem érhet véget.

Csodás kertem közepébe`,<br>Mit gondoltok, mi nőtt benne?<br>Gyomláláskor nézegettem,<br>Mily` növény ez itt, előttem.<br><br>Kezem megállt, nem bántottam,<br>Kíváncsian várakoztam,<br>Mivé lesz majd pártfogoltom,<br>Idetévedt kis magoncom.<br><br>Terebélyes lett a lelkem,<br>Helyet hagytam neki bőven.<br>Bimbójait, óh... meglátva,<br>Ráismertem virágomra.<br><br>Nem volt ő más, mint kis pipacs,<br>Bimbójai, mint kis gubacs.<br>Előjöttek emlékeim,<br>Jaj, de sokat bontottunk ki,<br><br>Nem várva a sziromnyílást,<br>Kíváncsian találgatánk,<br>Milyen szín is bukkan elő,<br>Emlékeim oly jóleső.<br><br>Nem bántom most, dédelgetem,<br>Ki is nyílt ő, szemem könnyes.<br>Piroslik most kert közepe,<br>Mintha szívem nyílna benne.

Csodás kertem közepébe`,<br>Mit gondoltok, mi nőtt benne?<br>Gyomláláskor nézegettem,<br>Mily` növény ez itt, előttem.<br><br>Kezem megállt, nem bántottam,<br>Kíváncsian várakoztam,<br>Mivé lesz majd pártfogoltom,<br>Idetévedt kis magoncom.<br><br>Terebélyes lett a lelkem,<br>Helyet hagytam neki bőven.<br>Bimbójait, óh... meglátva,<br>Ráismertem virágomra.<br><br>Nem volt ő más, mint kis pipacs,<br>Bimbójai, mint kis gubacs.<br>Előjöttek emlékeim,<br>Jaj, de sokat bontottunk ki,<br><br>Nem várva a sziromnyílást,<br>Kíváncsian találgatánk,<br>Milyen szín is bukkan elő,<br>Emlékeim oly jóleső.<br><br>Nem bántom most, dédelgetem,<br>Ki is nyílt ő, szemem könnyes.<br>Piroslik most kert közepe,<br>Mintha szívem nyílna benne.