Nem tudsz eltagadni, <br>árnyékként követelek<br>megvert- megáldott képzeletemmel<br>mely őrzi a csodákat,<br>lábad ívét , csípőd hajlatát, a vállad<br>bódító illatát az ölednek<br>s szép csókra-nyíló szádat<br>Mindig ,mindig téged várlak !<br>S éjszakáimon visszatérsz te<br>vágyammá és kínommá felépítve<br>S újra látlak ! Látom a csodádat<br>zuhog az igézet,<br>kitakart testtel virrasztok érted<br>kitakart, feszülő idegekkel<br>lélegzetem<br>lázasan zihál<br>Nincsen előled menedékem<br>az ősanyag vagy bennem<br>a paráznaság <br>egy ölelés égető hiánya <br>titok vagy<br>kőteher<br>kárhozat<br>van-e legalább részvéted irántam?

Látnom kellene <br>megérinteni,mint csodatévőt<br>s hűs tenyeredbe rejteni<br>lázas arcom<br><br>így várni a végsőt !<br>a feloldozást !<br>hogy a perc örökké tartson<br>s maradjon velünk<br><br>csillag lánggal lobogjon felettünk<br>míg tékozló varázsát <br>kibontja szerelmünk <br>s egy könnycseppet a szemeden

Két vers<br><br>1.<br><br>Füvekkel, fákkal mérem magam<br>Csak ezért nem vagyok hontalan<br>Csak ezért nem vagyok árva <br>Majd angyalok visznek a másvilágra<br><br>2.<br>Kellene már egy új szerelem<br>lánggal lobogó, fényes !<br>Bolond az aki hisz nekem<br>Vígyázz ! Meg ne égess !

Ha megérkezel egy állomásra,<br>érdemes kicsinykét megpihenni.<br>Beletekinteni hátizsákba,<br>tettekről mérleget készíteni.<br><br>Számvetésed jót, rosszat egyaránt<br>tartalmaz. Nem mindegy, többet latban<br>melyik mennyit nyom; milyen az arány.<br>Nézd át alaposan leltáradat.<br><br>Mérleg nyelve jobbra, balra billen.<br>Rajtad múlik, élted, hogy telik el,<br>miként látod azt visszatekintve,<br><br>Lemenő Nap vöröslő fényében.<br>Döntést hozva, időd ne fecséreld!<br>Új lépéshez, írd meg számvetésed!<br><br><br>Budapest, 2015-07-03.<br>/írta: Bánlakyné Moravetz Edit/

Mindig érdekelt a titokzatos Sci-fi.<br>Ma éjjel átéltem. Lehet, hogy nem hiszik.<br>Hajnalok hajnalán aludni nem tudván,<br>három-negyvenhétkor, póker asztalunknál<br> <br>hatunknak osztották, a kezdő lapokat.<br>Belépve, illőn, mindig köszönni szoktam.<br>Tisztelettel most egy, jó éjszakát mondtam.<br>Másként üdvözletem, hogy szólhatott volna?<br> <br>Egyik játékostárs, ekképp viszonozta:<br>'Jó reggelt!' Másiknál: 'Délután van mostan!'<br>'Le sem feküdtem még - a harmadik emígy-<br>huszonegy-negyvenhét, most órám ezt jelzi.' <br> <br> Épp ennyi volt mikor, én aludni mentem ! <br>'Ezek szerint, időutazóvá lettem?'<br>'Ja! JA!' Röpke válasz jött sűrűn a chaten.<br>'Ha én ezt a klubban, elmesélem egyszer!'<br> <br>Ki hiszi el nékem éjjeli kalandom?<br>Bűnbarlangba járok, időutas vagyok!<br>Ha megélte volna, Verne Gyula, szegény!<br>Kerekedne ebből, szenzációs regény! <br> <br>Egyszerre több helyen voltam, egy időben?<br>Vagy netán egy helyen ültem, több időben?<br>Stanislaw Lem talán, a megmondhatója.<br>Vagy a jó Isten, ki mindennek tudója.<br> <br>Ezen bizony annyira elgondolkodtam,<br>lányos zavaromban All-int kattintottam.<br>Játékostársaim szemüknek nem hittek,<br>mikor Hét-Kettessel, fullal vittem mindent.