Forr ez a tánc <br>Repül a dallam<br>Dobog a világ<br>Rikoltás harsan<br>Szedjed a lábod <br>Semmi se fájjon<br><br>Dobog a bőgő<br>a cimbalom pereg<br>lobog a tánc<br>a levegő remeg<br>remeg a padlat<br>rengnek a falak<br>szilaj a tánc <br>vad forgatag !<br><br>Húzzad jobban<br>sebesebben<br>hogy az ég <br>kifényesedjen! <br>Sej !<br><br>Ihaj tyuhaj ! <br>Ihaj, tyuhaj !<br>Az én kedvem <br>határtalan !<br>Ráncos, fénylő<br>csizmám szára<br>kerestem is én reája <br>elszaggatom <br>kemény talpát<br>én fizetem meg<br>az árát <br>Ihaj , tyuhaj<br>Ihaj tyuhaj ! <br><br>Vigadj magyar !<br><br>Ez ám a virtus <br>Ez ám a virtus<br>cselédnek, zsellérnek<br>ez lesz a virtus<br>hiába üt itt az óra<br>messze van tőled <br>Európa<br>elszaggatod <br>a csizmád talpát<br>de te fizeted meg az árát ! <br>Te fizeted meg<br>Ezt a virtust ! <br>Mert lendül a prímás<br>és robban a ritmus<br>Előre , ! repülj <br>körbe, vissza !<br>jó szíved<br>a tánc fölissza !<br>Csak húzzad, jobban <br>sebesebben hogy az <br>ég kifényesedjen <br>Sej !<br><br>Vigadj magyar !<br><br>Forr ez a tánc <br>Repül a dallam<br>Dobog a világ<br>Rikoltás harsan<br>Szedjed a lábod <br>Semmi se fájjon

Rekviem egy téglagyárért<br> <br> Hajnali<br>lánc ?csattogás<br>acélkék lórézuhogás<br>lónyerítés !<br>A színek alatt <br> húrral-szeletelt<br>vályogálmok<br>kábult folyosói !<br><br>Forgóról a csille<br>nekiszalad a felkelő napnak<br>s a sín mellé zuhan<br>nehéz visszatenni<br><br>A reggel ólmos,<br>az arcokon hűvös a harmat<br><br>A gépek, fogaskerekek ,<br>szíjtárcsák<br>újult erővel zakatolnak,<br>s ütemükre lassan<br>bejáródik a kéz, a láb<br>s megszokja újra<br>a csillék parancsát<br><br>Az ütközők lapossá verik<br>a szerelmet s az éjszakai álmot<br><br>Az égetők szenet<br>a kemencések forró<br>salakot köpnek<br>szívüket már félig<br>megette a gyár,<br>másik felükkel feleselnek<br><br>Ó,máglyák ! ti acélossá<br>tüzesedő földpiramisok<br>a kemencék boltívei alatt<br>ti mondjátok meg<br>mennyit érnek az új házak<br>s az új világ alapjai !<br><br>Fémpalló csörren<br>forró a tégla és a talicskák<br>súlya alatt<br>inog a kihordók lába !<br>testük párállik<br>s mire este lesz<br>verítékük sóként<br>szikesedik a téglák falára

Bársony éjnek sűrűjében<br>hold pengéje kaszabol<br>jöjj táncolj vélem egyet<br>Tangót játszik a zenekar<br><br>Bársony éjnek sűrűjében <br>Tangót játszik a zenekar<br>hold pengéje kaszabol<br>jöjj, táncolj vélem egyet<br><br>Tangót játszik a zenekar, <br>de nincsen hangja, muzsikája<br>se hangszere se kottája<br>csak a csend ! csak a csend !<br>csendül, lázad !<br>Bársony éjnek sűrűjében<br>hold pengéje kaszabol<br>szedd a lábad., gyorsan<br>járjad, gyorsan fordulj<br>sebesebben, hogy az ég<br>kifényesedjen és<br>kitárt menedéket ádva<br>hurcoljon egy másvilágra<br><br>Bársony éjnek sűrűjében<br>hold pengéje kaszabol<br>jöjj táncolj vélem egyet<br>Tangót játszik a zenekar

Amikor megláttalak <br>már elindultunk az őszbe <br>nap sütött még,<br>délben világoskék volt <br>az ég<br>és este <br>fénylettek a csillagok <br>de az utak mellett<br>már szétfújt levelek <br>hevertek szerte <br>mert az akácok és a nyárfák<br>eldobálták mind <br>a lombjukat<br><br>Csókjaidban mégis<br>minden méz volt !<br>az éj egy darabja <br>leszakadt s nevetett .<br>Ujjaidban száz sebesült <br>tigris sikoltott<br>a levegőnk perzselt,zihált, <br>remegett<br>s szemedben lobogó <br>mélységek énekeltek <br><br>Azután <br>elmentél <br>és arcomra köveket <br>gurítottak az árnyak<br>Menekültem <br>de megtaláltak<br>Bárhogy lesz <br>Mégis, mégis várlak !

Lebontott kontyotok emlékzuhatagába temetkezni<br>karotok biztonságát <br>és a csodákat nem feledve<br>s az alázat mélységeibe hullva<br>vergődni didergőn, <br>felsebezve<br>kikötözve<br> májusi füvekre, fákra<br>szeles, <br>szerelmes<br> dalokra várva<br>szótlan siratni titeket<br>kik fölittátok a szívemet, <br>s véremben szüntelen dobogva<br>kísértek majd a sirató<br> dombra<br>Ti juj-hangúak , párás-szeműek !<br>s megszelídültek <br>akiknek hajában<br>megőszültek az ujjak elmaradt érintései<br>és a bánat<br>Ti, Félelmeimben megváltók s menedékek<br>ha kivetettek mind a házak<br>Őrzőim<br>ha nem vigyázz senki<br>hogyha össze kell már esni<br>a kéregetők görnyedt énekével kellene értetek<br>énekelni !<br>hogy visszatérjetek !<br>mert fölittátok a szívemet!<br>Ti anyáim ! szeretőim ! testvéreim !<br>örömben , szenvedésben <br>csupasz kő-vidék <br>a táj nélkületek<br>fekete-virágos reménnyel<br>és nincs senki a kapuk előtt !<br>s a kerítéseken sem szól ki senki !<br>az éjszakák bénán függnek a tájon<br>s perceit az idő csak eldübörgi<br> tehetetlen<br>nélkületek csillagom riadtan<br>verdes tenyeremben<br>s felnőtt dolgaim között<br>kirepedezik a fájdalom<br>Ím így vagyok <br>kitárt karotok<br>ölelésére várva<br>nézzetek !<br>marad mi volt: a gyermeksírás<br>s fölötte a halál öntörvényei<br>keringenek.