Messze vagy és elérhetetlen<br>Csak az éjszaka bugyraiban<br>fortyog kínom<br>tehetetlen <br>s emészt a tűz teérted<br>Vad kamaszvágyakkal <br>gondolok rád <br>s vad kamaszvágyakkal<br>ölelnélek<br>Mint felhúzott íj <br>feszülnék ujjaid között<br>ölelő, széttárt <br>karjaid között <br>s rád fonódnék <br>lázas, folyondár testtel<br>Ziháló fuldokló <br>lélegzettel finoman <br>s csendben míg feloldoz <br>az öröm és eljön az este<br>így szeretnélek<br>de eltelt a nap <br>nélküled s hiába <br>vágyakoztam érted <br>ma jéghideg éj van odakint <br>a hold maga a pengeél,<br>hasít a fénye<br>ölelj meg s szeress még <br>mielőtt a szívemhez érne

baljóslat<br><br>Partra vetett halak vergődtek egymásra,<br>ezüstről ezüst pergett le, és beszáradt<br>opállá az alkonyattól vert homokon;<br>a pikkelyeken üveges szemek mása:<br>tekintetük öntött ólom a dokkokon.<br>A belőlük kiolvasható baljóslat<br>láttat bennünket kígyót faló kígyónak.<br><br>**<br> vadászat<br><br>Előtted, mögötted eldurvult a látkép,<br>véres darabokra szakadt szét a háttér.<br>Az elvörösödött hold a túlpartra folyt.<br>A fasorokra rávetődött az árnyék.<br>Halászó aggokra vadásznak kamaszok.<br>Haldoklástól hangos a halszagú tájék.<br>Jobb ha félre álltok vén marhák, vén szarok!<br><br>***<br> halászat<br><br>Földalatti járatokban, mint a vakond<br>fehér bot nélkül is kutatod otthonod.<br>Ellehetsz apró férges gondolatokon;<br>vakon, avagy félvakon is, az vagy aki:<br>meg nem fejthető rébuszokban bujkáló<br>ködszurkáló; soha senkinek valaki.<br>És ha bármikor is felhúzod a hálód,<br>benne aranyhal helyett magad találod.

Tudod ugye? ha becéző szavaid<br>Ott világítnak a párnám sarkain<br>a sötét szobában ? akkor elhiszem<br>a szerelmet. Elragad a képzelet<br><br>A pókhálóba bújt mosolypillanat<br>álmot szőtt és kicsipkézte a falat<br>S a jelen átpergett mint homokóra<br>egy másik, magasabb dimenzióba<br><br>A behúzott függönyön át kacsintott<br>majd gyorsan belopódzott a vágy. Táncolt<br>A keringőjét járta szakadatlan<br>Nem fáradt, - ébren találta a hajnal<br><br>Mozdulata egy pillanatra megállt<br>Még a zene is suttogóra váltott<br>S a kották violin kulcsa magába<br>zárta ? örökre ? szerelmünk dallamát

Esik eső, szép csendesen csepereg,<br>Csak azért sem veszi el a kedvemet,<br>Ezt a napot vártuk mi már egy éve,<br>Éltünk eddig a szép nap emlékével.<br><br>A rossz idő senki kedvét nem szegte,<br>Gyülekeztünk Vadászháznak termébe,<br>Vezet minket őzpörköltnek illata,<br>Várt bennünket sok szorgos kéz megterített asztala.<br><br>Örömkönnyek, ölelések, kacagás,<br>Megérkezett a sok régi jó pajtás,<br>Régen látott jó szomszédok, osztálytárs,<br>Szívünk, lelkünk boldogsága ez, nem más.

Szépnek tűnő dallamok,<br>Tisztán zengő hangok.<br>Valami becsaphatott,<br>Meghajolt árnyékok.<br><br>S te mégsem adtad fel,<br>Tömted magad hittel.<br>Valaki dúdolt neked,<br>Szíved tiszta meleg.<br><br>Ablakod zárva, csukva,<br>Nincs ki, bújjon oda.<br>Csillámló éjszakákon,<br>Most csak hozzád vágyom.<br><br>Hangtalan suttogását,<br>Hangos muzsikáját,<br>Én hallgattam hajnalban<br>Létem volt hangtalan.<br><br>S olyan halkan jöttem,<br>Léptedet követtem.<br>Hadd haljam énekedet,<br>Csak ennyit kérhetek.