Vetett ágyam magányában<br>gondolkodom, hol hibáztam,<br>talán nem is vagyok vétkes,<br>galád sorsnak a keze ez.<br><br>Boldog voltam kis időre,<br>beleszólt a sorsnak keze,<br>mennyi-mennyi szép estéken<br>melletted volt az én helyem.<br><br>Hozzád bújva mondtam néked,<br>soha-soha el nem megyek,<br>veled érzem jól magamat,<br>sors választott másik utat.<br><br>Próbáljunk meg rajta járni,<br>vagy ha nem... hát botladozni.

Jön veled szemben,<br>Te elfordítod fejed.<br>Szempillád rebben,<br>De a megvetés vezet.<br>Látod, megszeppen,<br>S te nem fogod a jelet,<br>Mész görnyedtebben,<br>És nem nyújtod a kezed.<br><br>Félted gyermeked,<br>És rászólsz, ne nézz oda!<br>Éled életed,<br>Nem érzed, ez egy csoda,<br>Ahogy küzd, szeret,<br>Bár nem ő választotta,<br>Mégis megveted.<br>Isten rá ezt osztotta.<br><br>Ne tedd, ne bántsd őt,<br>Segítsd, könnyítsd meg létét.<br>Érezze erőd,<br>Hozz el lelkébe békét,<br>Adj neki erőt,<br>Feledje mások vétkét,<br>Legyen éltetőd,<br>Hogy megérted reményét.<br><br>Csöppnyi szeretet<br>Gyógyír a betegségben,<br>Gőgöd leveted,<br>Így időben és térben<br>Kitágul szemed.<br>Őt látod, teljességben,<br>Az embert... veled...<br>És nem kerekesszékben.<br><br>2015. július 8.

?Ami lenn van, ugyanaz, mint ami fenn van,<br>és ami fenn van, ugyanaz, ami lenn van.?<br>(Tabula Smaragdina)<br><br>*<br>Porcelánfogak zajában,<br>villanó vakuk kereszttüzében,<br>ordasok között,<br>átgázolva a léten,<br>agyagmezők felett lebegve,<br>emlék-kavicsokra harapsz.<br><br>Felfelé haladsz.<br><br>Árnyad alatt<br>városok makettje,<br>körkörös romok,<br>porba fúlt falak,<br>háborús üszök, korom<br>oly messze van:<br>mégis mindez<br>benned úgy forog,<br>forr, akár a láz az agyvelődben.<br><br>Vért iszik belőled<br>a mellkasodban doboló<br>halász-halálmadár: a szív.<br>Feletted az űr, víz alattad,<br>visszfényei fodrozódnak,<br>nyílt tengeren<br>hánykolódik a csónak;<br>elhagyatottan<br>benne sors-hajótöröttek ülnek,<br>hajóznak, mert hajózni kell.<br><br>Sodorja őket a sors,<br>s együtt vannak,<br>együtt van arc az arcban,<br>só ragyog szemükben,<br>s mint a levél az avarral,<br>tekintetükben a táj,<br>ha vágynák egyesülne.<br>De csak ülnek az elhidegültek.<br><br>**<br>Felfelé haladsz.<br>Vándor vagy.<br>Utazol.<br>Vered az eget,<br>de rettent a saskeselyű.<br>Sósra ront az édes,<br>édesre jön keserű,<br>simára vált az érdes,<br>tágul az ér, tágul a tér,<br>zöld áradásban a kert,<br>tavasz nyílik a húsban,<br>feloldódik a túlpart,<br>s halványulnak a részletek.<br><br>Vigyázz, mert<br>megcsúfol a képzelet,<br>semmi sem ott van, ahol van:<br>?volt? van a ?mában?,<br>?mában? a ?holnap?,<br>a ?jövő? a ?mába? tolva,<br>a holnapodra kél a tegnap,<br>a tegnapodra hull a mád,<br>lesz ki imád, lesz ki utál,<br>ki öl, ki eret vág.<br>Szólhatnak a harsonák.<br>Készülj rá, hogy alászállj!<br><br>***<br>Fáraszt vándor az út.<br>Elkíséred<br>árnyékként<br>magadat.<br><br>Szállsz, szállsz, szállsz,<br>alászállsz.<br>Nyakadban<br>a hazában<br>hazátlan<br>emlékek nehezéke,<br>húz le, húz a mélybe.<br>Sötétedéskor éjszakát eszel.<br>Isten és ember előtt<br>az leszel ki voltál.<br>Hatalmat akarsz magadnak.<br>Talapzatra állsz,<br>éles késekkel hálsz,<br>készülsz az uralkodásra,<br>növeszted a karmodat.<br><br>A törpe kinő belőled,<br>ha kell ezreket ölsz meg,<br>de észrevétlenül<br>magadnak is<br>bajt okozhatsz.<br>Átjáró ház még nincs<br>a párhuzamos járatokban.<br>Az elveszett idők: vadak,<br>éles fogakkal felzabálnak.<br>Ordas múlt a jelenben<br>avas szagot áraszt.<br><br>****<br>Idők férgeként<br>rákot rejt a sejt.<br>Kénes rögök<br>a földön.<br>Babrál, majd zabál a halál.<br>Vérszegény az aorta,<br>aludhatsz<br>jászolban<br>a barmokkal.<br>Babonák<br>bántanak.<br>A pokol kapujában<br>humuszszagban,<br>gyökérkoronák között<br>lefelé haladsz a földben.<br>Parancsodra<br>vermekben a csőcselék,<br>börtönben ül úr, cseléd.<br>Uszít a háborús hadúr, a csorda.<br>Törékeny ősök és utód halottak,<br>kőkemény szobrokban állnak<br>a köröndön, a téren.<br><br>*****<br>Ha még a tűfokán<br>nehéz is az átkelés,<br>azért a földi menny a ?bölcseké?,<br>az égi kert a lelkileg szegényeké.<br>Hol ide,<br>hol oda sodor<br>a köztes lét.<br>Hol préda vagy,<br>hol prédára leső<br>vadállat.<br>A földi lét<br>végtelen vadászat.<br><br>******<br>Vándor vagy.<br>Felfelé haladsz.<br>Vered az eget.<br>Majd alászállsz,<br>éles késekkel hálsz,<br>éjszakát eszel.<br><br>Egyszer lent, egyszer fent.<br>Fenn is, lenn is<br>tiéd a végtelen;<br>az ösztön az értelem,<br>a lélek, a képzelet,<br>a mérgezett ego,<br>az ép, a korcs,<br>ami lesz még,<br>ami már volt.<br><br>Ottan fent, és itt lent<br>a torziós inga kileng.<br>És jelez:<br>?Ami lenn van,<br>ugyanaz, mint<br>ami fenn van,<br>és ami fenn van,<br>ugyanaz, ami<br>lenn van.?<br>Csak az EGY van.<br>Csak az EGY van.<br>Egy Miatyánk van.

Nagyon meleg a nyár<br>Sajnos leégéssel jár<br>amíg csak tehetem<br>fekszem a napon és élvezem<br>Vajon le égek ha védekezem?<br><br>Úgy Simogatja a nap a hátam<br>A hogy te egykor simogattál<br>érzés nélkül válaszoltál<br>Kérdeztem , szeretsz?<br><br>Ha szeretsz soha nem eresztesz<br>S most egy felhő takarja el a napot<br>felébredek álmomból és veszem a lapot<br>álom volt, egy nyári álom.

Élünk, 'mint szegények,<br>de sokakat gazdagítók',<br>mily` gyötrelmes tudat,<br>mi, a napi kenyerünkért<br>oly sokat dolgozók,<br>fájdalmasan sajgó lélek,<br>a testi fájdalom<br>már nem is fáj úgy, megszokott,<br>élünk mi a nincsben,<br>'mint akiknek nincsen semmijük,<br>és akiké mégis minden.