Szemeddel sírsz, nevetsz,<br>szíveket átölelsz,<br>álmokat szövögetsz,<br>s hőn életet lehelsz.<br>Gondozol lelkeket<br>szelíden, érzéssel,<br>s hogy nyílsz a Napfényben,<br>lényed örvendezem.<br>Vágyaink ereje<br>láncol össze minket,<br>eleven bilinccsel,<br>s lángol túl mindenen.<br>Te vagy a rejtelem,<br>hevével, csendjével,<br>s való Nőiséged:<br>maga a szerelem.<br><br>2013.

Dohos lett a szél szaga,<br>vákuum nyelte csillagok.<br>Fekete a nap sugara,<br>nappal és éj összeforrt.<br><br>Dohos lett a szél szaga,<br>köd lepte a holnapot.<br>A feledésben járó vándort,<br>ki tudja rég, hol lakott?<br><br>Dohos lett a szél szaga,<br>nem szólnak a harangok.<br>Túl nagy a csend!<br>Túl nagy a csend!<br><br>Dohos lett a szél szaga,<br>s én olyan fáradt vagyok.<br>Most lehunyom a szemem végre.<br>Most megpihennék...<br>Hagyjatok!<br><br>2017. január 29.

Bádogbögrét tartok a kezemben.<br>Viseltes, régi darab.<br>A nagyapámé volt,<br>s Őt annyira szerettem!<br>Még most is látom,<br>ahogy iszik belőle,<br>és felnéz, vajon én kérek-e.<br><br>Zavartan álltam az ajtónál,<br>és nem tudtam, mit tegyek.<br>Hisz nem szerettem a teát.<br>De ezt Ő kínálta!<br>S amit a nagypapám ad,<br>az csak jó lehet.<br><br>Odamentem hát elé,<br>és nyúltam volna a bögréért.<br>De Ő a számhoz emelte,<br>míg a másik kezét az állam alá tette.<br><br>...és ittam egy nagy kortyot.<br>Kesernyés volt, szinte fekete.<br>Éreztem a bögrén,<br>hogy nagyapának megremeg a keze.<br>S a szeme olyan furcsa lett,<br>másként ragyogott.<br>Átöleltem, és mélyen beszívtam<br>a papámról jövő teaillatot.<br><br>A bádogbögrét tartom a kezemben.<br>Szeretném látni nagyapát.<br>Jó lenne megmondani neki,<br>hogy már szeretem a teát.<br>Beleöntöm...<br>épp olyan fekete és kesernyés,<br>ahogyan Ő szerette.<br><br>2017. február 24.

Eladtad dermedt lelked,<br>tiporva egy-hazádat,<br>értékeket, a zászlót,<br>s álmokat madarával.<br><br>Bűnök sarától bűzlőn,<br>néped vitted vásárra,<br>félelmet, s igát hozva<br>bölcsődnek bársonyára.<br><br>Véreid vérét ittad,<br>s körben sötétség, falak.<br>Csak néhol szűrődtek át<br>por lebegte sugarak.<br><br>A te dogmád visszhangzott,<br>más dala nem szállhatott<br>s zenghetett, áthangoltad<br>mindet, s rúgtad mint latort.<br><br>Eladtál sok-sok lelket,<br>tiporva egy-hazádat,<br>értékeket, a zászlót,<br>s álmokat madarával.<br><br>2015.

Hallottam hírét dicső elhullásnak,<br>igaz hősként, harcban elesetten,<br>s kik téveszmék áldozatává váltak,<br>saját vérük árulói lettek. <br><br>De azon szív, mely kihívta a halált,<br>Szabad Honért, s a Szeretettekért!<br>Nem hatalmi vágy volt, miért hadba szállt,<br>szebb jövőért küzdött, mit úgy remélt.<br><br>Érzékeny, haladó szellemű lelkek;<br>ily nemes tettre bárki nem képes, <br>a legdrágább kincsük adták önzetlen,<br>ama függetlenség érdekében! <br><br>Harcosok ők, akik jövőt álmodtak<br>mert szerettek, s szerették a hazát!<br>Mert mélységes mély alázattal voltak<br>eme földért, őseik talaján! <br><br>Borongó felhők szállták meg az eget,<br>takarva a Napot, patakzottak,<br>dúltak mennydörgőn a sötét elemek,<br>s az utcákon véres tócsák folytak. <br><br>Tudom, tudták gyötrődve, haldokolva, <br>hogy a golyó nemhiába talált,<br>s amiért haltak sebzett fájdalomban:<br>ha megkésve is, de valóra vált.<br><br>2014.