Májusban, egy parkban sétálva,<br>Nő alakja tűnik fel,<br>Csontszínű, korhű ruhában.<br>Kézében, hozzá illő csipkés napernyő,<br>Míg a fák, s a rét gyönyörűen zöldellő.<br>Lágy szellő fújja, hosszú barna haját,<br>Míg egy váratlan pillanatban,<br>Az egyik kérője, elé toppan, <br>Elegáns, sötét frakkban.<br>Sudár alakjával, előtte térdre borul,<br>Arca komoly, gondterhelt, sötét hajába túr.<br>Közli, hogy ellenfelét párbajra kihívta,<br>Így, a döntést ő helyette megvívta!<br>Szenvedélyes szerelemmel kéri meg kezét,<br>Ám a történtek miatt, elutasítja kérőjét.<br>Ha, várt volna bizalommal még,<br>Megkapta volna szerelmét s vele kezét.<br>Mély fájdalom, gyász gyötörte a nő lelkét,<br>Két kérője közül az egyik szellemként éli életét.<br>Hosszú szenvedés várt mind kettőjükre,<br>Lelküket a szenvedélyes szerelem fűzte össze.<br>Boldogságukat, a halál pecsétje száműzte. <br>A férfi többszöri kérésére, újra találkoztak.<br>Ősz volt, a levelek a fákon megsárgultak,<br>Hulló falevelek integettek búcsútalálkozásuknak.<br>Nem lehettek egymáséi,<br>Egymás nélkül sem tudtak élni! <br>Sóvárgó lelkük őket gyötörte,<br>Ám a bűn árnyéka, boldogságukat nem engedte.<br>Döntött a férfi, pisztolyát előrántva,<br>Szíve hölgyét hirtelen mellkason lőtte. <br>Majd, halántékához emelve pisztolyát,<br>Meghúzta annak ravaszát. <br>Holtan rogyott le szerelme mellé,<br>Fák lombjai koszorúként borultak fölé.<br>Sétány csendjében köd ereszkedett melléjük,<br>Az ősz elmúlásával, kihunyt földi életük.<br>Egy régi történet, mely előző élthez visszanyúlt.<br>Azóta, újra születtek e földi világban,<br>Hogy megtalálják egymást egy új világban.<br>Elkerülhetetlen volt találkozásuk,<br>Felismerésül szolgált a magnetikus száluk.<br>Ez köti össze a lelkeket bárhol a világban,<br>Megtalálják egymást, hogy egyesüljenek duálban.

Köszönöm, hogy vagy nekem,<br>Hogy értem odaadnád mindened.<br>Köszönöm, hogy mindig itt vagy mellettem,<br>Hogy veled nem kell a boldogságot keresnem.<br>Köszönöm, hogy meghallgatsz és megértesz,<br>A kitűzött célokat te mindig eléred.<br>Köszönöm a sok nevetést, vidámságot,<br>Odaadást, szeretetet, igazságot.<br>Köszönöm a vigasztalást, a segítséget,<br>A hosszú beszélgetéseket, a szelídséget.<br>Köszönöm kreativitásod, türelmességed,<br>Hogy mindig tudod, mit kell mondanod, a figyelmességed.<br>Köszönöm a napi öleléseket, szép szavakat,<br>Amik mindig felvidították a szörnyű napokat.<br>Nem győzöm a sok köszönöm szót mondani,<br>Ha baj van, csak szólj, és közösen meg fogjuk oldani.

EGY IGAZ GYÖNGYSZEM<br>Írta: Poór Edit<br><br>Isten útja kifürkészhetetlen,<br>Mit, miért tesz rejtély előttem.<br>Ő jól tudja okát, később mindig megfejti okát!<br>Ebben a sötét világban is megmutatta,<br>Létezik számomra kinek lelke igaz és tiszta.<br>Egy napon hozzá vezérelt göröngyös úton,<br>Hogy felismerjük egymást, most már tudom.<br>Ő egy igaz gyöngyszem e világban,<br>Kinek szeretet fénye ragyogva sugároz!<br>Kíváncsi szemek elől zordul rejtezik,<br>De a szeretet fényében megmutatkozik.<br>Tudom, érte vagyok e földi világban,<br>Neki dobban szívem minden pillanatban!<br>S, ha eljön majd az alkalom,<br>Utolsó dobbanással is neki jelez angyalom!<br>Addig nevét mindennap imába foglalom,<br>Várok csendesen, míg eljön az alkalom!<br>S, ha addig szüksége lenne rám,<br>Itt vagyok, érted születtem drágám!<br>Őzike szemei lelkemig hatoltak,<br>Megértettem azt, miről eddig csak álmodtam!<br>Tisztelem, csodálom és boldoggá tesz,<br>Hogy Ő, az én lélekpárom.<br>Áldom az Urat, ezért a kegyelemért,<br>Kérem áldja meg Őt, lelkem hála imájaként.<br>Angyalok kísérjék minden pillanatát,<br>Szem elől ne tévessze, felvállalt feladatát!

A döntés rólunk, nem a földön született,<br>Mireánk az angyalok vigyáznak fent!<br>Felette áll minden földi akaratnak,<br>A tiszta szívűek egymásra találtatnak.<br>S ha, majd a láthatatlan Rend szólít minket,<br>Hangjukat hallván lelkünkben,<br>Egyesülnünk kell erőinkben!<br>Arany palást véd meg minket,<br>S jelzi a világnak, esküvésünket!<br>Kötelékre, mely közöttünk van,<br>Örökéletre szóló áldást bocsájtottak.

Táncoló hópihék,<br>Szikrázó fehérek,<br>Parányi tündérkék,<br>Hullnak pelyhekként.<br><br>Tisztuló felhőkből,<br>Ragyogó égboltról,<br>Szállnak libegőn,<br>Csodaszép takarón.<br><br>Suhanó szánkóval,<br>Jött a télvarázsló,<br>Hideg fuvallattal,<br>Dér fagyott a fákon.