Kósza ábrándok mélységében reménykedve üldögélek, s ha kitekintek a valóságba, torz fájdalom mardossa szívem. <br><br>Mosolyal arcomon merülök el álmaimban, s ha kizökkenek, elmém a sötétség elvakítja. Zuhanok a sötét messzeségbe, az ördög csatlósai várnak rám nevetgélve.<br><br> Lelkem mi sajog, s ezer kés szurkálja, elmém mi megborult, a valóságot nem torelálja. <br><br>Jó lenne a pohár fenekére nézni, de a bánatom ez kicsit sem enyhíti. Ordítok legbelül minden egyes percben, haragszom a világra, miért ilyen sorsot szánt nekem?<br><br> Viselem a fájdalmat s tűröm a pofonokat, újra talpra állok minden alkalommal! Elmém tisztul s sebeim begyógyulnak, erősebb leszek minden alkalommal. Nincs mi megállítson, elviselek bármit, s a harc végén azt mondom, semmi nem volt mi megállít.

Vers Erkel Ferenc Bánk Bánjára<br>1956 emlékére hivatkozva<br><br><br>A HAZA MINDENKIÉ ! A haza a NÉPÉ !<br>nem párté .nem uralkodóé,<br>nem a gazdagoké , nem a szegényeké !<br>a Haza a Tiéd, az Enyém, a te gyermekeidé ,<br>az én unokáimé ,a hajléktalanoké<br>a becsukott gyárak munkásaié ,<br>a földnélküli parasztoké és a földet művelőké,<br>a tanyasiaké a városiaké, özvegyeké<br>és a fiatal asszonyoké akik még tanulják a szerelmet<br>de/és csecsemőkből nevelik fel az emberré váló új nemzetünket<br><br>A HAZA MINDENKIÉ<br> a jóké és a rosszaké is<br> a jobb életért külföldivé lett testvéreinké<br>és az itthon maradottaké , <br>akik ápolnak s majd eltemetnek minket<br><br>a közmunkásoké,<br>akik leveleket söprögetnek , mert csak ennyi a dolguk<br>és éhbér a bérük, a tanítóké akik a nemzet<br>örök napszámosaként nevelik gyermekeinket ,<br>az ácsoké és kőműveseké akik építik <br>otthonainkat<br>szóval a Népé a haza,de a HAZA MINDENKIÉ !<br><br>a hazát nem lehet elvenni sem származás<br>sem világnézet miatt nem lehet kitagadni<br>belőle egyetlen fiat sem<br>se azért mert baloldali sem azért mert liberális<br>sem azért hogy szíve jobb oldalt dobog<br>a haza azé is aki szélhámos, aki csaló<br>és azé is aki farizeus <br><br>a HAZA MINDENKIÉ<br><br>aki ide született, aki itt él, itt hal , aki<br>ha szenved bánatát érzed megosztod ,<br>aki tudja mi a karikás ostor és<br>mi a futóhomok , a szél száraz homokverése<br>s tudja hogy este jó és milyen jó az otthon,<br><br>a HAZA MINDENKIÉ , <br><br>a falusiaké akik köszönnek<br>mindenkinek akik velük szembejönnek ,<br>a fejkendős asszonyoké akik tavasszal<br>a házak elé gombocskát ültetnek ,<br><br>a HAZA MINDENKIÉ , azoké is<br>akik hamis híreket adnak sajnos a gonoszaké is<br>akik még köztünk vannak<br><br>A HAZA A NÉPÉ akik között aljasok is vannak<br>s vannak akik megtévesztettek és olyanok is<br>akik elvakultak <br>szelídek és gyűlölködők<br>az övék is mert a HAZA MINDENKIÉ<br>a bohó fiataloké s borozdás arcú <br>öregeké akik a megtérés szekereire <br>várnak<br>a diákoké akik még iskolába járnak<br>de a HAZA <br>az Amerikába kitántorgott hárommillió<br>elődünkké is<br>ahogy József Attila megírta<br>és ötvenhatos menekültjeinkké is<br><br>szép szóval mondva tehát<br>a HAZA MINDENKIÉ<br><br>a szelídeké és a rabiátusoké is<br>bitangoké is akik ártatlanokra törtek és akik<br>bennünket kifosztottak<br>akik rendszer megváltozásakor mindannyiunk<br>vagyonát ellopták s tönkretették falvainkat <br>s mégis a haza Övék is<br>mert a HAZA MINDENKIÉ<br><br>azoké is, akik új földosztást csináltak<br>akik új nadrágszíj parcellákat szabtak<br>hogy később legyen mit<br>megvenni az új és gátlástalan <br>földesuraknak<br>és akik miatt zsellér a falu népe és alattvaló<br><br><br>szóval a HAZA AZ ÖVÉK IS<br>mert<br>a HAZA MINDENKIÉ<br><br>a haza azoké is akik birkává tették egy részét <br>népnek,akik elvették tőle a létrát<br>hogy sorsában feljebb lépjen <br>mert nem kell hogy tanuljon csak maradjon<br>összeszerelő szolga<br>a hűbéri magyar ugarban <br><br>minap a fasiszták a becsület napját ünnepelték<br>s nem süllyedtek el szégyenükben<br>a vezér parancsára már<br>nyolc éve büszkén háborúznak <br>csaldjukon belül is szülőjükkel, testvéreikkel<br>barátaikkal <br>csak mert azok más nézeten vannak<br>a kiépített bandérium jobbágyaiként védik<br>veled szemben is , önmaguk ellenére is elnyomóinkat<br>azokat akik TÉGED, ŐT,MINDANNYIUNKAT<br>ágrólszakadt nyomorba taszítottak<br>de a haza az övék is<br>mert a HAZA MINDENKIÉ<br><br>Most még tél van .hideg és időnként hó esik<br>kapudat a ezer év keserve veri<br>TIBORC PANASZA<br>BÁNK ÉS A SZEGÉNYSÉG BECSÜLETE<br>HOGY MAGÁRA HAGYD NEM ENGEDI <br><br>A HAZA A NÉPÉ<br> nem a pártoké, nem az egyházaké nem a hivataloké<br>nem azoké akik épp hatalmon vannak<br> az ellenzéké sem , akiknek hangja sokszor hallgat<br>Ne hagyd magad mert te is <br>felelsz érre<br>A haza a NÉPÉ ! a HAZA MINDENKIÉ !

Pörög a rozsdás gyártósor,<br>Meg nem áll, hajt szüntelen.<br>Egyforma, örökös folyamat,<br>Monoton, jól bevált ütemen.<br><br>Szalagnál kimerült angyalok,<br>Kifakult, sűrű véres szárnyaik.<br>Még dobogó, jegesen vérző,<br>Sötét massza lepte vágyaik.<br><br>Isten kiadja időtlen parancsát,<br>Kegyetlen, igazi vezérigazgató.<br>Darabszám a minőség felett,<br>Az egyedi itt el nem fogadható.<br><br>Halált öntenek emberi formába,<br>Megkapjuk örökös börtönünk. <br>Az Úr nyugtázza, továbbengedi,<br>Vékony héjú törékeny kelyhünk.<br><br>Húskampón viszik a testeket,<br>Végső lépés ez a lélekcsarnok.<br>Felvágják még üres mellkasunk,<br>Keserű elmúlást lehelnek bele.<br>Sorsunk mától, hogy meghalunk.

Hiszékenyek az emberek<br>Butító hír meg rengeteg<br>Elhisszük hogy jobb nekünk<br>Ha a tvbe merülünk<br><br>Bár a tv-nél jobb az életünk<br>Ezt nem hisszük el és süllyedünk<br>Süllyedünk a legaljára<br>Mind ezt más emberek parancsára<br><br>Csináljuk pedig tudjuk hogy butít<br>Hisz a társadalom különben elutasít<br>Nem hagy neked szót senki<br>És ezt mindenki tudja vagy sejti<br><br>Reklámok gyűlnek és gyűlnek<br>S a fejedben némi tudást össze gyűrnek<br>Majd onnan át kerül a kukába<br>És a kultúra is megy utánna<br><br>Hehhez csak annyi kellett<br>Hogy a tv-vel a ritmust felvedd<br>Hidd el nem nehéz rászokni <br>Csupán onnan az életre átszokni

Fejed fölött összegyűltek a fellegek,<br>Ahogy felnézel, már nem látod a kék eget.<br>Mi egykor gyönyörű kék volt,<br>Nap sugara szemedbe fényt szórt,<br>Látóhatár messzeségbe torkolt,<br>Életedben a remény szikrát szórt!<br>Jött a vihar feltartóztathatatlanul,<br>Zápor a könnyet lemosta arcodról.<br>Visszahúzódva magányodban,<br>Csöndben, csak vártál és vártál,<br>Vajon kisüt-e majd a nap újra,<br>Leszel e még boldog újra?<br>Egy reggel, amikorra felkelsz,<br>Veled együtt már a nap is felkelt.<br>Amint sugara hozzád is elér,<br>Ráébredsz kaptál még egy esélyt!<br>Boldog vagy kimondhatatlanul,<br>S hálás mind untalanul!<br>Újra csodálhatod a kék eget,<br>Nap sugara beragyogja életed!<br>Vigyázz hát az ébredő fényre,<br>Őrizd meg jól a messzeségbe,<br>Kísérje utad végig a napsütése!