Te drága nőm !<br>te mezítelen gyönyörűm !<br>te minden percben álmom !<br>akit már a legbensőmbe is <br>magamba zártam !<br>akinek forróságát képzeletben<br> a számban tartom!<br>akinek a lába közé vágyik a kezem, <br>a szám , az arcom<br>gyönyörű rejtekeidbe hatoló <br>zsarátnok nyelvem<br>akinek ujjait rákulcsolódni várja <br>teérted lüktető testem <br>hogy tenyeredben legyen érted <br>hogy csókodat kérje<br>hogy úgy szeress ahogy senki <br>és én úgy szeresselek ahogy senki <br>az örök feloldozásra várva<br>hogy áldás legyen mindkettőnknek <br>szeretkezésünk hozsannája <br>és adjon áldást rá az ég is <br>és ölelj felejthetetlenül <br>és őrizz meg magadban <br>örökké , ahogy én is

Életutad már fent megíródott,<br>Lelkedben magaddal hoztad a kódot.<br>Földi életed során a célod,<br>Teljesítsd felvállalt sorsod.<br>A tragédia, mit megélünk idelent,<br>Fájdalom könnyeiben jelenik meg.<br>Te, ki vállalt feladatod megélted,<br>Angyalok szárnyán örömmel pihenhetsz.<br>Tudtad életed nemsoká véget ér már,<br>Álmok világában szeretettel bíztad őket reám.<br>Itt hagytad e földi világot,<br>Beteljesült vele áldozathozatalod.<br>Az Úr áldása kísérjen, vezessen,<br>Felhők feletti életed boldog legyen.<br>Ki itt maradtál még utadon,<br>Töröld le könnyeidet arcodról.<br>Lezárult életed egy szakasza,<br>S feloldódott vele lelked karmája.<br>Még élhetsz majd egy boldog jövőt,<br>Melyet Isten adott kegyelméül.

Kutya sem törődik veled,<br>Te sem vársz már senki másra.<br>Álmodból rázod fel magad,<br>Fittyet hányva a világra.<br> <br>Mindig túlléped a határt <br>A célpontot elhibázod,<br>Könnyű kérdésre merengőn<br>Bámulod a délibábot.<br> <br>Annak idején egy ember<br>Éppen többre vitte volna.<br>Kain, bár megölte Ábelt,<br>Életét földön futotta.<br> <br>Reménynek hitte a napot,<br>Akár pillangó szárnyait.<br>Halványan derengő fényben<br>Álmodta ember vágyait.<br> <br>Sűrűn osztva a lapokat<br>Pörög az élet, úgy rohan,<br>S ha sorsod lehunyná szemét,<br>Pirkadni új hajnalt fogan.<br> <br>S bár fény ragyog a sírodon,<br>S végzeted nem lesz mostoha,<br>Fejfádat benőtte a múlt,<br>Neved sincs, nem is lesz soha.<br><br>2015. május 7.

PÜNKÖSD<br>Írta: Poór Edit ? Nagy Károly<br><br>Ébredj ember, nyisd ki szíved!<br>A leáradó fényével,<br>Most Szentlélek tisztít téged!<br><br>Imádkozzál kegyelemért,<br>A földön élő lelkekért,<br>Bűneink bocsánatáért!<br><br>A fénnyel kísért égi tűz,<br>Feltisztít, perzsel, bűnt elűz,<br>Így fogad minket Istenünk!

Csupán átmenet vagy erre,<br>hiszen egyszer szétesel,<br>atomjaid hullnak szerte,<br>s új formákat öltenek.<br>Ahogy az élet sejtre kélt,<br>az, az atmoszféra múlt,<br>ugyanúgy vissza sose tér,<br>a szél más irányba fúj.<br>S hiába hiszel teremtőt,<br>minden bomlik kvantumán,<br>ha lett is volna, veszendő,<br>rég holt vagy halvány mutáns.<br>S önmagadnak determinálsz<br>kezdetet és végzetet,<br>mert csak változik a Világ,<br>a folyamat végtelen.<br><br>2016.