SODOMA ÉS GOMORA PUSZTULÁSA<br><br>/ BIBLIAI TÖRTÉNET/<br><br>A hajnali ébredéssel,<br>Angyalok segítségével,<br>Lótnak egész családjával,<br>Távozniuk kellett gyorsan.<br><br>Vagyonukat hátra hagyva,<br>Csak életüket mentették,<br>Sodoma városát elhagyva,<br>Meghúzódtak barlang mélyén.<br><br>Az angyalok parancsolták,<br>Hogy vissza soha ne nézzenek,<br>Míg a várost el nem hagyják,<br>Ne álljanak meg, siessenek.<br><br>Lót asszonya visszanézett,<br>Sajnálta a sok szép évet,<br>Kezét az égnek emelte,<br>Sóbálvánnyá dermedt teste.<br><br>Kénköves eső hullott le,<br>Hátuk mögött föld remegett,<br>Megnyílt, a várost elnyelte,<br>Egy nagy sós tó lett helyette.<br><br>Reggel nagy robajra ébredt,<br>Ábrahám, sietve kiment.<br>Az ég e városok felett,<br>A füsttől elfeketedett.<br><br>Azért pusztult el Sodoma,<br>És vele együtt Gomora,<br>Mert lakói gonoszsága,<br>Nem javult sok idő óta.<br><br>Még tíz igaz ember sem volt,<br>Jóság, erény sem lakott ott,<br>Így Isten keze lesújtott,<br>A gonosz erő távozott.

...gondolatfoszlányok...<br>...egyetlen érzékelő érzésfolyam.<br><br>Húzom a toll hegyét,<br>nézve a föld egét.<br>Csoda körülöttem,<br>emlékekben elmerülten.<br><br>Egy hullócsillag<br>csóváját húzza<br>lelkemből egy-egy...<br>...egy darabot felszabadítva!<br><br>Mosolyt csal arcomra,<br>s görbült emlékeim,<br>érzékelt emlékfoszlányaimra.<br><br>Szívdobbanásom ritmusát hallgatva<br>máris zenét komponál.<br>Ritmusosan, dobbanva, doboló...<br>...mámorban úszó szívizmaimba.<br><br>S jön egy érzésekkel teli emlék,<br>amit én soha el nem felednék!<br>Nézem ma is a kék eget!<br>Húzom ma is a tollhegyet...<br><br>...s érzésekkel teli emlékfoszlányaim...<br>...megmaradnak tollal írott soraimban

ÁBRAHÁM ELHIVATÁSA<br><br>BIBLIAI TÖRTÉNETEK<br><br>Ábrahám! ? így szólt az Úr hozzá,<br>Hagyd el földedet családoddal,<br>Vagyonoddal, állataiddal,<br>Szolgáidat vidd magaddal.<br><br>Új földre vezetlek titeket,<br>Áldásomat így elnyeritek.<br>Ábrahám és Lót családjaik,<br>Mindenestől felkerekedik.<br><br>Sokáig tartott az utazás,<br>Hegyen, völgyön és folyón át,<br>Eléjük tárult pompás látvány,<br>Gyönyörű völgy neve Kánaán.<br><br>Mind két család letelepedett,<br>De szolgálóik veszekedtek,<br>Így Lóték új földet kerestek,<br>Útjuk Sodomáig vezetett.<br><br>Itt uralkodott a gonoszság,<br>Isten nélküliség, romlottság,<br>Így éltek a sötét pogányok,<br>Nem maradtak igaz családok.<br><br>Egy nyári napon Ábrahámhoz,<br>Három férfi ellátogatott,<br>Szívvel hívta őket asztalhoz,<br>Enni ? inni valót hozatott.<br><br>Majd az Úr szólta: egy év múlva,<br>Neked fiad születik Sára.<br>De ő csak mosolygott, nem hitte,<br>Hisz, idő már eljárt felette.<br><br>Vándorok és Ábrahám reggel,<br>Sodoma felé útra kelnek,<br>Ott sok ? sok ember jajveszékel,<br>Ám, nagy súlyuk van vétkeiknek.<br><br>Így Sodomára, Gomorára,<br>Pusztulás vár nemsokára.<br>Ábrahám kérlelte az Urat,<br>Hagyja, ha talál tíz igazat.<br><br>Isten megígérte, kegyelmet ad,<br>Nem pusztítja el az igazat,<br>De Ábrahámak nem sikerült,<br>Csak Lót és családja menekült.

Ha válladdal nem tartasz engem,<br>s karóként nem óvsz a világtól,<br>ha máshol vagy, nem két szememben,<br>gyenge szavak hullnak a számból.<br><br>Tagjaim elerőtlenednek,<br>ha nem vagy mindig közelemben.<br>Csak létezem, de nem teremtek,<br>s hullni látom mind, ami lettem.<br><br>Ha néha egy-egy nap elragad,<br>tolvajlásába elkárhozom.<br>Égve felsercen a ?nem marad!?,<br>pedig tudom, hogy nincs rá okom,<br><br>mert visszajössz újra és újra,<br>mint vad viharok után a Nap.<br>De ma még saját dalát fújja<br>e halott, nélküled-pillanat.<br><br>Egy fél ország nyújtózik köztünk.<br>Vad füvek, erdők, s beton éke.<br>Felsejlik, hisz oly nagy a csöndünk,<br>hogy aki elment, hazatér-e?<br><br>A tavasz kinyílt, lassan a nyár?<br>S csak ragasztgatom széttört álmom.<br>Mint fészkétől elárvult madár,<br>téged kereslek minden ágon?

BÁBEL TORNYA<br><br>Noé, fiaitól ágaztak,<br>Szét a népek, majd sokasodtak,<br>Benépesítették a földet,<br>Az állatfajok az erdőket.<br><br>Sineár földjén völgyre leltek,<br>Ekkor még egy nyelvet beszéltek.<br>Először itt telepedtek le,<br>Vártornyot építeni kezdtek.<br><br>Gondolták, majd az égig érjen,<br>Ararát hegyén is túlérjen,<br>Özönvíztől őket megvédje,<br>Nem bíztak Isten ígéretébe.<br><br>Az Úr ezért egyik éjszaka,<br>Közös nyelvet összezavarta.<br>Nem értették meg többé egymást,<br>Az építkezést abbahagyták.<br><br>Sosem épült fel, Bábel tornya,<br>Ehelyett nagy lett a zür ? zavar,<br>A családjaik szétszéledtek,<br>Földet, így népesítették be.