NYÁR<br>Írta: Poór Edit<br><br>Végre itt a nyár, <br>Gondolatom nálad jár.<br>Boldog vagyok immár,<br>Fénysugaraddal reám találtál.<br>Kitartóan ostromoltál,<br>Bástya falán áthatoltál.<br>Fényed tündöklik szívem falán,<br>Láthatod magad lelkem ablakán.<br>Fölemel a tiszta fénysugár,<br>Lelkünk öröm táncot jár.<br>Angyali ének szól,<br>Két szerető szív egymásra talált.<br>Elmúlik majd a nyár,<br>Szerelmünk sohasem talán,<br>Szívtestvérként örök élet vár.

NE FÉLJ<br>Írta: Poór Edit<br><br>Ne félj, ha vágy perzseli szíved,<br>Ne félj, ha szeretet elönti lelked.<br>Tisztító ereje áthatja lényed,<br>Engedd, hogy a vágy tüze égjen.<br>Ne félj, ha hited erős,<br>Ne félj, megtart téged ez az erő.<br>Jézus fogja mind két kezed,<br>Isten áldott kegyelme ez.<br>Ne félj, Szentlélek tüze ég benned,<br>Ne félj, ez áttisztítja lelked.<br>Legyen örökre e tiszta fény szívedben,<br>Vezessen utadon a jó Isten kegyelme.

Érints meg valahol ott, hol<br>két bordám közt lelkem honol.<br>Érintsd meg a fájdalmat, a békét,<br>a bosszúvágyam, és annak végét.<br><br>Azt akarom, érezd, miként véred cseppje<br>ajkamról ingujjadra cseppen le.<br>Érezd, hogy érzeted vérez be,<br>az ész mondaná, de a szív cselekedne.<br><br>Érintsd meg nyakamon az ízed,<br>ott, hol a világom súlya pihen,<br>és kérlek, szólj, hogyha már sok<br>az, amit rólunk gondolnak mások.<br><br>Megosztanám az igát, hadd<br>vigyük ketten, ketten a világ ellen.<br>De oh, Istenem, csak add,<br>hogy hazudnom ne kelljen.<br><br>Belehazudlak az életembe, csak<br>érints ott, hol a vágyak vannak<br>eltemetve mélyen, és én majd<br>elhiszem, hogy mi egymásnak<br>vagyunk teremtve.<br><br>Mezítelen öböl nyugszik válladon,<br>forr benne egy lehulló könnycsepp,<br>és el kell hinned nekem, tudom<br>hogyan lehetne könnyebb<br>a holnap.<br><br>Szerelmet hazudik a szád, érzem<br>amint borban ázott leheleted belélegzem.<br>Üresen cseng a hang, árnyék színű sátor,<br>vihartépte lelked megpihenhet nálam, Ámor.

MÁTRAFÜREDI KÁPOLNA<br>Írta: Poór Edit<br><br>Ó, gyönyörű kápolna,<br>Oly vonzó barokk stílusa.<br>Park közepén emelkedik,<br>Keresztelő Szent János nevét viseli.<br>Áldásos tiszta légköre,<br>Érződik szentek itt léte.<br>Kápolnával szemben Jézus keresztje,<br>Harangszó szólít a misére,<br>Alázat, szeretet kíséri a hívőt be.<br>Méltósággal jelenik meg az Úr,<br>Kísérik őt angyalok szolgálatul.<br>Megtelik a kápolna,<br>Tiszta érzés világával,<br>Bent ülő hívőket tölti fel,<br>Isten utáni vággyal.<br>Véget ér a mise,<br>Lelkek imádsággal telve.<br>Angyalok serege,<br>Kísér az úton hazafele.

Halkan osont a fák között,<br>a csendben avar zizegett,<br>aludt a nyár,- nem tündökölt,<br>nyomában az ősz sietett.<br><br>Aranyló színeket festett,<br>sárga, és meleg ragyogást,<br>vörös szőnyege csak terjedt,<br>nyugalom szállt,- nem tombolás.<br><br>Rőt levelek hulló nesze,<br>a hűvös szélben zokogás,<br>és ahol ezüst köd lebeg,<br>könnyekbe fojtja mosolyát.<br><br>Imádom az őszi erdőt,<br>a bronzos-barna csillogást,<br>narancssárgán díszlő lejtőt,<br>párát lehelő ingoványt.<br><br>A hárs, a tölgy is alszik már,<br>dér csillan sápadt levélen,<br>reményt ígér a napsugár,<br>búcsút int tücsökzenének.<br><br>Egyre hull a sok-sok levél,<br>varázslatos tarka szőttes,<br>foltjaikon eső zenél,<br>bölcsője az új jövőnek.