RÁD GONDOLOK<br>Írta: Poór Edit<br><br>Duál testvérem rád gondolok,<br>Szívem mélyéből egy érzést hozok.<br>Egykori életünk nyoma,<br>Lelkünk szentélye hordozza.<br>Tiszta áldott szerelmünk,<br>Akkor be nem teljesült,<br>Ádáz harc elvette életünk.<br>De az igaz szerelemnek,<br>A halál nem vet véget,<br>Elodázza egy új élet.<br>Most találkoztunk,<br>S szerelmünk újra élhet.<br>Pörögnek elém a képek,<br>Nem akarlak elveszíteni téged.<br>Szeress úgy, mint akkor kérlek,<br>Én, szeretlek tiszta szívvel téged.<br>Legyen szerelmünk hű és örök,<br>Isten áldásával fényben is örök.

Látod, mit szemed nem lát?<br>Tán,<br>Érzed mit szíved sem érez?<br>Tán,<br>Tudod mit agyad sem tud?<br>Sok,tökéletes kérdés<br>Érzékeny,mély,olykor fájó<br>De mégis valamiért oly tökéletes kérdések.<br>Válaszokat keresvén és rajövén arra,<br>hogy néha sem szemed nem látja<br>sem szíved nem érzi<br>sem agyad sem tudja <br>Amit te látni,érezni,tudni szeretnél.<br>Valami tökéletlenség de valami<br>ami közben mégis tökéletes.<br>Ne keresd tovább válaszaid,<br>csak<br>hagyd magad elveszni,a<br>Tökéletes Tökéletlenségben.

CSODÁS VILÁG<br>Írta: Poór Edit<br><br>A világ száz csodája vár reád,<br>Csak légy készen reá.<br>Lelked ragyogjon tisztán, mint a fény,<br>Szíved hordozza szeretetet, mint erényt.<br>Legyen erősebb hited mindennél,<br>Az Úr útja áldással teli remény.<br>Oly csodálatos e világ,<br>Igazabb, mint egy mesevilág.<br>A lélek dimenziójában,<br>Te irányítod sorsod.<br>Isten, Atyaként felügyeli dolgod,<br>Áldásával harmóniába vagy boldog.

Amikor újra akarnék, hogy keresselek,<br>Szemed elveszíteni ne merjelek,<br>rágondolni félve, rettegve.<br>Vétkezni még egyszer veled,<br>sirni egész éjjel miért nem lehet?<br>Válladba kapaszkodni, és térdedig hajolni<br>Ölelni, kuporogni, a szemedbe költözni és<br>szobát meszelni illatoddal, élni életet.<br>Egy életen át szeretni, kettesben,<br>Te meg én kellene, egyszerre, remélve.<br>Sietni, igyekezve, hisz nem vagyunk életre ítélve.<br><br>Hogyan lehet elvetni tekinteteket?<br>Sóhajt és szentélyeket kitakarítani,<br>oly sok érzést, emléket száradni teregetni?<br>Levetkőzni érintést, kezeket, ölelést ezreket?<br>Néma szemekre mivel felelhetek vallomást,<br>érzést és szerelmet ha nem lelek rád nézve,<br>tekintetedre, az erintésedre sarokba ültetve?<br>Mit tehetek néma percekre merengve éjszaka,<br>Ahogy kapkodom szétfutott gondolataim, <br>hedonista álmaim magányos ámokfutásának <br>végtelen vágyódását?<br><br>Egyedül elég vagyok magamnak megőrizni,<br>szenvedni akarni, megtartani magamon<br>csókod, kacsód és alakod, hogy tudd ha <br>hallgatok úgy is akarok! Rajzolok és tapasztok, <br>álmot vakolok szentéllyé, meszelek és díszítek sekrestyévé. <br>Illatot ragasztok homlokom filmvásznára, <br>szenvedélyt, szerelmet fonok és kötök<br>melegíteni, kitartani és eltenni későbbre, várni egy szóra, <br>egy jelre, egy életre. Remélni, csendet keresni, <br>örökkévalóságot az elmúlásban a kezeidnek,<br>tarkód melegének, szerelmed szerelmének.

Örülve vallom vallomásaid őrülten szemedbe.<br>Álmaid ágyait fetrengve terítem le testemmel,<br>izzadva álmodok merengve, szemeimet<br>karommal temetve szétsúrólt álmaim ölelésébe.<br>Esőbe, csendbe, éjszakáról éjszakában,<br>hajnalra fáradtan ásítva imát,<br>várva az áldozást, keresve derengést,<br>ébredést remélve túlélni, és várni ismét<br>estét, keresni szenvedést, átszellemülést,<br>meggyónni, álmodni szépet, kívánni.<br>Együtt várunk, fájunk és sirunk, <br>álmodunk félve, visszafogottan remélve,<br>alázatosan és gyáván kacagva erőtlen erőbe, <br>hazudva csendet bámulunk a nemtörődömségbe.<br>Ázunk ?s fázunk, sírunk és fájunk csendben, <br>fesztelenségben, szárazan könnyezünk féltékenyülve.