Nem tudsz eltagadni<br>árnyékként követlek <br>megvert megáldott képzeletemmel<br>mely őrzi a csodákat<br>lábad ívét<br>csípőd hajlatát <br>a vállad <br>s hiába tagadsz meg, s hiába szorítod<br>vékony vonallá <br>a szádat <br>bőrödön átütnek <br> rám a vágyak<br>s várva téged visszavárlak<br>és éjszakáimon<br>visszatérsz te kínommá<br>vágyammá felépítve<br><br>ÉBENFA ÉS MÁRVÁNY<br><br>s újra látlak<br>látom a csodákat<br>zuhog az igézet kitakart <br>testemmel <br>virrasztok érted<br>kitakart <br>idegekkel<br>nincsen előled menedékem<br>szavak <br>mondod szavak<br>de nem érted meg ha hallgatok<br>és nincs hitem a hallgatás erejében<br><br>az ősanyag vagy bennem<br>a paráznaság<br>égető hiánya <br>titok vagy<br>kőteher<br>kárhozat<br>nem vagy itt<br>s én szüntelen <br>vágyódom utánad

Nem vár senki<br>1.<br>Akit az ég is megáldott<br>mi dolgom nékem azzal<br>eleget küszködök<br>önmagammal<br><br>2.<br>Te kitakart-szívű <br>te fedetlen <br>táncoló fekete kocsisok <br>úgyis <br>eljönnek érted egyszer <br>a fákon merengő fény fog játszani<br>elhallgat a csend is<br>nálad <br>s nem fog többé senki sem bántani<br><br>3.<br>Nem vár senki<br>csak a tárgyak<br>az asztalon halkan porszemek<br>járnak <br>és a sarkokban pókhálót sző a sötét<br>magam vagyok<br>magam vagyok egyetlen árva <br>készülök a leszámolásra<br>de nem figyel senki<br>sem lent sem odafönt<br><br>4.<br>Arra gondolok<br>majd megvigasztalnak a nappalok<br>nappal arra: majd az éjszakák<br>a vázáimban mind elhervadt a virág<br>levelük, szirmuk hullik<br>de kinek hozzak frisset ?<br>gyors idő hurcol szekerén<br>te nem vagy itt<br>s szívem a tenyeremben tehetetlen <br>lüktet<br><br>5.<br>A lámpa ha eloltom,s ha felgyújtom újra<br>egyforma fényt vet<br>falaimra<br>s már csak azt figyelem <br>milyen szabályosan fut a festékcsík <br>a mennyezet alatt

Nem vár senki<br>1.<br>Akit az ég is megáldott<br>mi dolgom nékem azzal<br>eleget küszködök<br>önmagammal<br><br>2.<br>Te kitakart-szívű <br>te fedetlen <br>táncoló fekete kocsisok <br>úgyis <br>eljönnek érted egyszer <br>a fákon merengő fény fog játszani<br>elhallgat a csend is<br>nálad <br>s nem fog többé senki sem bántani<br><br>3.<br>Nem vár senki<br>csak a tárgyak<br>az asztalon halkan porszemek<br>járnak <br>és a sarkokban pókhálót sző a sötét<br>magam vagyok<br>magam vagyok egyetlen árva <br>készülök a leszámolásra<br>de nem figyel senki<br>sem lent sem odafönt<br><br>4.<br>Arra gondolok<br>majd megvígasztalnak a nappalok<br>nappal arra: majd az éjszakák<br>a vázáimban mind elhervadt a virág<br>levelük, szirmuk hullik<br>de kinek hozzak frisset ?<br>gyors idő hurcol szekerén<br>te nem vagy itt<br>s szívem a tenyeremben tehetetlen <br>lüktet<br><br>5.<br>A lámpa ha eloltom,s ha felgyújtom újra<br>egyforma fényt vet<br>falaimra<br>s már csak azt figyelem <br>milyen szabályosan fut a festékcsík <br>a mennyezet alatt

Szabad-e nekünk még,<br>úgy szeretni ?<br>egymást ölelve, régi<br>csókok ízét, karjaink<br>régi feszülését, testünk<br>lázas forróságát<br>szabad-e a közelítő<br>vég képébe vágni !<br>s szabad-e ölelni ?<br>ölelni kifulladásig ?<br>Szabad-e nekünk még<br>így szeretni ?<br>Mohó szám vágyik a szádra<br>érintésedre , egy ziháló<br>suttogó kiáltásra, hogy ...még,még !<br>míg testünk ég a forróságtól<br>és öled göndör rőzselángja perzsel<br>ÉRINTS MEG !<br>érints meg !<br><br>kulcsolj gyönyörű tenyeredbe !

1.<br><br>Zápor, <br>zápor<br>zuhogó<br>villámok<br>között<br>állok<br><br>ökölnyi <br>cseppek<br>esnek<br>tisztára <br>mosnak<br>összevernek<br><br>2. <br><br>A házak közt kóbor <br>macska ténfereg<br>s tarkómon<br>mint hideg <br>lámpafény<br>az éjszaka <br>messzi csillagai <br>fénylenek <br><br>a gyorsuló idő <br>hurcol szekerén<br>s meleg éji szélben <br>lélegzik a csönd<br><br>Hiányod<br>sustorog a fákon, <br>átölel, mint az álom <br>s hintázik odafönt