Tudod, bár nem mondta senki,<br>van, hogy nem sikerül semmi.<br>Így is úgy is rossz a napod,<br>elhagyott az őrangyalod.<br>Ez már velem is megesett.<br>A sors engem veregetett.<br>Az a napom borzalom volt,<br>hírnevemen is eset folt.<br><br>Kezdem azzal, akkor reggel,<br>nem ébresztett fel a vekker.<br>felriadtam én álmomból,<br>ne késsek az iskolából.<br>Fürdőszobába futottam,<br>de én ajtót nem nyitottam.<br>Puffantam a kemény deszkán,<br>betadine így került rám.<br><br>És hogy ezt tovább fokozzam,<br>fogmosásba bele fogtam<br>máig sem értem, hogy tehettem,<br>folyékony szappannal öblögettem.<br>Reggelit már nem is kértem,<br>habzott a szám így is éppen.<br>Iskolába elindultam.<br>Történtektől felindultan.<br><br>Mivel anya is kapkodott, <br>nem figyelte mit alkotok.<br>Az autóba bepattantunk,<br>táskámért, visszatolattunk.<br>Nem elég a balszerencse,<br>egész úton ecsetelte,<br>?ha a holmid nem figyeled,<br>egyszer elhagyod a fejed?.<br><br>Igaza volt hát hallgattam.<br>Fejem búsan lehajtottam.<br>Szemem, kikerekedett,<br>papucsom volt cipő helyett.<br>Anya már nem sietettet,<br>nyugtatott és búcsút intett.<br>Papucsomat szépen kérte,<br>Tornacipőt adott érte.<br><br>Mikor az iskolába értem,<br>jelző csengő hangzott éppen.<br>Lépéseim szaporáztam,<br>mi tagadás be páráztam. <br>Ekkor történt még galiba,<br>tízóraim a kocsiba.<br>Anya meg már hét határon,<br>kereke nyomát se látom.<br><br>Miután ezt konstatáltam,<br>helyemre én elsétáltam.<br>Illetve sétálni akartam,<br>de egy táskába elhasaltam.<br>Kacagnak a gyerekek.<br>Nyöszörögve felkelek.<br>Ezt az esést térdem bánta.<br>Így lettem én aznap sánta.<br><br>A várva várt ebédszünet,<br>lassan-lassan elérkezett.<br>Tálcára én vígan teszem,<br>spagettim és húslevesem.<br>Sétálok is asztalomhoz<br>gyomrom korog alkalomhoz.<br>Pisti ép ott futkározott,<br>a tálcámnak neki ugrott.<br><br>Repült is a leves rögtön<br>lé arcomon, tányér földön.<br>Spagettim is szállni vágyott<br>Kata haján lát világot.<br>Vége lett a szünetemnek<br>lőttek az ebédemnek.<br>Napközi a mentsváram,<br>uzsonnára úgy vágytam.<br><br>Friss kifliből kettőt vettem.<br>Éppen mikor bele ettem,<br>darazsat ellegyintettem,<br>mindkét kiflit elejtettem.<br>Iskolának vége lett. <br>Gyomrom üres, émelyeg.<br>Hazafele így sétáltam,<br>tornacipőbe volt lábam.<br><br>Kikötődött cipőfűzőm, <br>bekötni már nem volt időm.<br>Mikor házunk elé értem,<br>egy tócsába bele léptem.<br>?A csudába? kiáltottam.<br>Vizes lábbal nagyot rúgtam.<br>A lendület akkora volt,<br>cipőm a szomszédba landolt.<br><br>Szappan szagú leheletem<br>Fejemen betadine, és levesem.<br>Az eséstől térdem sajog.<br>nagyon- nagyon éhes vagyok.<br>Cipőmet is elvesztettem,<br>haza aznap így érkeztem.<br>Erre mondják az emberek,<br>balszerencsés ez a gyerek.

Te vagy, kit így még soha nem szerettem,<br>Te vagy, kit majd sohasem feledek.<br>Te vagy, kihez lelkem szála örökre köt,<br>Te vagy, kihez sorosom küldött.<br>Váratlanul törtél életembe,<br>Egyedül Te vagy a szívemben!<br>Nincs azóta sem éjjelem, sem nappalom,<br>Tiéd minden gondolatom!<br>Nem élhetek már nélküled,<br>Engedd, hát élhessek veled.<br>Boldog soha mással nem lehetek,<br>Engedd, hát boldoggá tehesselek.<br>Te vagy, számomra fény az éjben,<br>Te vagy, kinek lelke reám talált a messzeségben.<br>Te vagy, életem minden rezdülése,<br>Te vagy, sorsom beteljesülése.

Nem koldulni mentem<br>hozzád<br>virágokat hoztam <br><br>és<br>nem alamizsnádra vártam <br>amikor díszeid előtt<br> meghajoltam<br><br>amikor<br>képzeletemben <br>leborultam eléd a földre<br>hogy lássam<br>mit érek neked <br>hogy akarod ?e<br>fogni s vezetni a kezem<br><br>s akarsz-e<br>s karjaid közé befogadni<br>engem<br><br>nem akartál<br><br>nem írtál,bár nem tagadtál, <br>nem is vártál <br>szende szőkeséged<br>egy szűzi asszony bája<br><br>kék szemed mélyén<br>azonban párduc <br>lapul<br>aki a ragadozó ugrást <br>várja<br><br>kár hogy nem engem vársz <br><br>virágaimból <br>nem küldök neked többet <br>nem várlak többé<br>nem kereslek<br>nem ábrándozok rólad<br>s többé nem vágyom<br>a te érintésed<br><br>Már nem várok, nem kérek tőled <br>semmit <br>felejtsd el, hogy én voltam az aki <br>téged akart<br>szeretni

Az esti fények <br>már kialudtak<br>és nem fénylenek <br>fönt a csillagok <br>a hold sem világít, <br>az éjszaka rideg sikátora <br>is hidegen ásít <br>magam vagyok<br>hol vagytok ti <br>vágyott<br>édes asszonyok ?<br>ki mellett zihál az <br>álmotok ? <br>térdre hullva <br>hódolok <br>csodáitok előtt<br>hajnali utcáim őrzik<br>odakint a csöndet <br>hallani vélem hogy <br>a hajnali harmat pereg <br>pereg a földre <br>mint a könnyek<br>s tudom<br>büszke csípőtöket <br>ölelni ma hiába vágyakozom<br><br>Ajánlás<br><br>Gyönyörűm !<br>ölelj meg ! suttogva, karjaidba zárva<br>Gyönyörűm<br>ölelj meg ! forró csókokat forrasztva a számra<br>Gyönyörűm<br>ölelj meg ,! szoríts az ujjaid bilincsébe zárva <br>Gyönyörűm<br>ölelj meg ! szoríts gyönyörű melleid között<br>Gyönyörűm<br>ölelj meg ! fogadj be kitárt bozontos öledbe<br>Gyönyörűm<br>ölelj meg ! verdes rajtam lázasan zihálva <br>Gyönyörűm<br>csókolj szelíden és vadul feloldozásra várva<br>Gyönyörűm <br>áhítattal imádlak ölelj meg engem <br>add számba öled ajkait ezeket a <br>szőke bársonyos csodákat <br>vágyom reád szeress engem

Árnyékban ülök<br>felfogja előlem a napot<br>egy nyárfa<br>csobban a tóban a víz<br>felszínén nesztelen<br>fürdik a fény<br>az alkonyatra várva<br><br>Nyár van <br>forróság közeleg <br>valószintűtlenül<br>kék az ég <br>s kis fellhő- pamacsok<br>úsznak felettünk<br>messszi égtájakfelé<br><br><br>Ma vihar<br>mnennydörgés nem lesz <br>bújj hozzám mégis<br>kedvesem <br>ha félsz<br>bújj hozzám <br>karjaimmal majd <br>átölellek<br>érintésed vad<br>vágyakat ver majd <br>bennem<br>ha támad a szél