Hároméves, mikor testet ölt benne a félelem.<br>A pince, mert az sötét és nyirkos, mint apa keze,<br>mikor úgy ér hozzá éjjel.<br>Arca kavargó massza, szája mély üreg. Félni kell.<br>Kis karja tehetetlen kaszál a sűrű rettegésben,<br>anya sem segít, hasztalan sír, szavak nincsenek.<br><br>Gyűrött rongydarab az egyetlen vigasz.<br>Reggelre minden jó lesz.<br>Anya jön, mosolytalan, az ő szeme csak szomorú.<br>Tétován simít, hangjában részvét, ahogy szól.<br>Minden rendben kisfiam.

KÖSZÖNET <br>Írta: Poór Edit<br><br>Ó, Uram köszönöm neked,<br>Köszönöm, hogy megmutattad Őt nekem! <br>Szívem csordultig hálával tele, <br>Hisz Ő duál testvérem nekem. <br>Közös múltunkról, immár fellebbent a fátyol, <br>Mit nem fejeztetünk be egykor, <br>Most lehetőségként mámor.<br>Lelkünk izzik, vérünk felforr, <br>Távolság hídként összekapcsol.<br>Szerelmünk tiszta fénysugár,<br>Boldogság csillag ösvényén jár. <br>Kezem-kezedbe olvad, <br>Örök élet sem oldozza már, <br>Utunk végén Jézus ki reánk vár. <br>Ő áldásával feloldozott már.

A fájdalom olykor<br>Lélekbe fúró lehet<br>De erősnek kell lenned<br>Hogy magadat tartani tudd.<br><br>A fájdalom nem ismer határokat<br>Mindig csak te érzed úgy, hogy ismer<br>De ha észre veszed magadat,<br>Tudni fogod, hogy ez csak védelem a számodra.<br><br>Elgondolkodhatsz rajta,<br>Van e bárminek is értelme<br>De ha nem próbálod meg<br>Soha nem tudod mi lett volna ha.<br><br>A fájdalom oly szúró érzés<br>A fájdalom oly folytogató<br>De torkod szakadtából üvöltve<br>Se tudod elmondani mit érzel ilyenkor.<br><br>A fájdalom ugyan megerősít<br>De az addig lejárt utad kimerít.<br>A lélek olykor feladná,<br>De a szív inkább megpróbálná.<br><br>Ki érzi ezt az oly szorító érzést<br>Ki ismeri mikor a fájdalom csak legyengít<br>Ki az kinek a tűrőképessége oly nagy<br>S ki az ki inkább feladja?<br><br>Csak nézz magadba<br>Te hova tartozol?<br>Szíved mit mondd neked?<br>Na és az eszed?<br><br>Te kire hallgatsz?<br>A szívre ki fájdalmasabbá teszi a világot?<br>Vagy netán<br>Az eszedre, ki hazugságból nyújt falat?<br><br>Jól gondold meg<br>Hogy a szív szavára hallgatsz e<br>Vagy inkább az ész szavára<br>Amivel megtagadod saját magad.

VÁGYOTT BOLDOGSÁG<br>Írta: Poór Edit<br><br>Ó, vágyott boldogság,<br>Minden lélek vágyik rád.<br>Ősidőkben külön vált emberpár,<br>Keresi igaz párját életeken át.<br>Sok keserű csalódáson át,<br>Megtisztult lélekkel vár.<br>Egyik életben egymásra talál,<br>Lelkük eggyé olvad, mint a fénysugár.<br>Boldogságuk határtalan,<br>Megértik egymást lelkük szaván.<br>Nincs már idő és tér,<br>Lelkük összeforrt, mint a fény.<br>Az Úr áldása ragyog rajtuk,<br>Védelmük hitük és tisztaságuk.<br>Zárt szeretet egységük,<br>Boldog így szerelmük.

ÚTON A FÉNYFELÉ<br>Írta: Poór Edit<br><br>Köszönöm, hogy vagy nekem,<br>Drága tanító mesterem.<br>Mindig velem vagy,<br>S fogod a két kezem.<br>Mutatod fény utam,<br>Kezem el nem engeded.<br>Vezesd, lelkem kérlek,<br>Utamon hozzád, majd elérjek.<br>Bűneim bocsánatát így kérem,<br>Mert ember vagyok s vétkezem.<br>Légy áldott jó Jézusom,<br>Néked sok hálával tartozom.