Nap nap után,<br>mint szégyellős kutyám,<br>ha ?rossz fát tett a tűzre?,<br>fejét lehajtva sompolyog,<br>vissza-visszapillantva rám<br>(bocsánatomat várja tán?)<br>Úgy nézek én is vissza ? vissza,<br>eltűnt évekre ráhajolva,<br>szégyenkezőn, fejem lehajtva,<br>- bocsánatkérő alázattal - <br>nem feledt vétkek súlyát hordva?<br>Ha éber éjszakák hevében,<br>rám tört emlékek sűrűjében,<br>- életem értelmét kutatva -<br>akaratlan tekintek vissza,<br>sorakozik<br>bukások, hibák sokasága?<br><br>Lét- korlátban még kapaszkodva,<br>mégis egyre csak bukdácsolva,<br>szégyenkezőn, így kutya-módra,<br>- egy tiszta józan pillanatban,<br>e bús tavaszi kábulatban -<br>fáradt agyam megállapítja:<br>jaj, hiába! minden hiába!<br>Elsompolyogtak éveim!<br>És nincsenek rá érveim.

Vöröslő fényével száll le az alkony,<br>Szárnyát bontogatja a szellő a parton.<br>Bánatos lelkemet forró tűz járja,<br>Szemeimből folyik a könnyeim árja.<br><br>A Tarna-partot egedül járom,<br>Elhagyott, eltűnt a párom.<br>Könnyem a szerelem tüzét el nem oltja,<br>S ez a fájdalmas tűz könnyeimet el nem fojtja.<br><br>Jéggé vált pillangószíved hideg, deres hó lepi,<br>Sorsom keserű bánatát szenvedés követi.<br>Alabástrom nyári tájra Hold a fényét vetíti,<br>Ámor nyílvesszője álmodozó szívemet leteríti.<br><br>Lélekgyilkoló szerelem rabláncán<br>Sétálok búsan a Tarna partján.<br>Jégeső veri szívem aortáját,<br>S én követem a lábaid nyoma kicsapongását.<br><br> ReménySzomorú szerelem

Érints meg ott, ahol a fájdalmam honol,<br>Hol lelkem mélyén zivatar a pokol.<br>Érintsd meg a nyakamon az ízed, mely két bordám közt a hited.<br>Add, hogy mi együtt legyünk ketten mindenütt a fellegekben,<br>Érints ott, hol a szívem megdobogott, majd bekopogott,<br>S a sejtjeim hullámhosszán a végtelenbe réved.

Eljött a pillanat mit régóta vártam,<br>égnek a gyertyák, minden félhomályban.<br>Éreztem, hogy ott vagy egy másik dimenzióban,<br>ezt ki is fejtetted a mondanivalódban,<br>teljes lelkemmel megvigasztalódtam.<br>Az erőd most is dominált úgy, mint régen,<br>itt a földi létben, szentbeszédben.<br>Éreztem, hogy ott vagy az üdvözlésben.<br>Nyugtató szavaid eljutottak a térben.<br>Angyalok hadai táncoltak, kik örökre hozzád láncolnak.

Tél van, kint fagyos hideg.<br>Szívemben forróság, egész testem megremeg.<br>Könnyes szemem, ablakomon jégvirág.<br>Kitekintek, visszatekint egy zord emlékvilág.<br>Apró emlék, egy érzés, mely fűti testem.<br>Egy régi nap, amikor szerelembe estem.<br>Egy régi nap, gyönyörű éjszaka.<br>Nem volt ez más mint a nyár évszaka.<br>Egy érzés, mely egy éve él bennem.<br>Együtt voltunk, akkor is kettesben.<br>Ajándékok között, karácsony éjjelén.<br>Legszebb ajándék nekem Ő és neki én.<br>Csodálatos percek, csodálatos órák.<br>Vele élhettem át életem ezredfordulóját.