Te karjaidba zárnál,<br>S én karjaidba vágyom.<br>Veled lesz világom<br>Teljes, mint verssorok<br>Ha költő folytatni képes<br>Mit lélegzete eresztett útnak.<br><br>Álltál ott és vártál,<br>S később engem várni <br>Többé nem hagytál.<br>Szerettelek.<br>Akkor Igazán, <br>S most talán mégjobban,<br>És holnapután ugyanígy,<br>De kezdete volt gyönyörnek legszebbike,<br>Amikor még nem beszéltünk,<br>nem ismertünk,<br>És akkor <br>És ott<br>Megfogadtuk szótlan...<br>És szakasztani nem lehet.<br>Nem lehet.<br><br>Ha próbáltam, vájta bőrünk.<br>'még kínok bolondjai lettünk<br>S én nem tudom, te hogy éreztél<br>Amikor már nem kérdeztél...<br>Én óceánt sírtam<br>És reméltem, hogy te nem.<br>De most szeretem azt hinni,<br>Hogy te is szeretsz engem...<br>Merem tudni, de csak kicsit...<br>Csak kicsit.<br><br>Nem próbálom többé,<br>De most megszakad a törté(...).

Én, e rohanó világnak rabja, <br>Én, egy fel nem fedett világ apja, <br>Én, kinek ereiben ott van az alkotás, <br>Miért érzem úgy, hogy a világ csak egy látomás? <br><br>Miért érzem úgy hogy engem valamire teremtettek,<br>Mikor én is csak egy porszem vagyok egy aprócska gépezetben? <br>Miért van az hogy az emberek csak látnak, <br>De mégsem figyelik maguk körül a tájat? <br><br>Miért van az hogy a világ mindig fejlődik,<br>De mégsem fog mást sem csak összedőlni? <br>Miért van az hogy az eszmék elgyengülnek,<br>Mikor testünkben egyre inkább lázad a lélek?<br><br>Miért van az hogy a világban a rossz az úr, <br>Mikor a jó minden rosszat eltipor <br>Miért mondd ó miért vagyok e világon <br>És miért fogok törleszteni a túlvilágon? <br><br>Mondd miért ettek a tiltott gyümölcsből <br>És miért nem lehettek hűségesek legbelül <br>Mondd meg miért nem lehet gondtalan élni <br>Mikor csak az lenne a kulcs hogy tudni kéne SZERETNI <br><br>Szeretni a családod aki sok mindenen átsegít <br>És szeretni a barátod aki lélekben megerősít<br>Szeretni a természetet és nem pedig megölni, <br>És ha azt hiszed ez megy, újra átgondolni <br><br>Hogy vajon mennyiszer hibáztál hatalmasat<br>És mégis felálltál és úgy döntöttél továbbhaladsz<br>Nem kell most sem máshogyan tenni <br>Csak felállni és azt mondani: ENNYI<br><br>De ez nem azt jelenti hogy egyből minden jó lesz <br>Csak azt hogy az életed egy fordulatot vesz <br>Nem lesz már soha minden olyan mint régen <br>De nem is baj mert ezért van az élet <br><br>Hogy mindig megújúljunk, változ<br>zunk és fejlődjünk <br>Hogy új emberek legyünk akár hányszor elesünk<br>És hogy miért mondom ezt mikor 'úgysem tudok semmit' <br>Pontosan ezért mert senki nem tud semmit.<br><br>Írta: Hunyady Levente (15 éves)

CSODÁS NAPOK<br>Írta: Poór Edit<br><br>Az úr ki mindig fogja kezem,<br>Átvezet életemen.<br>Mutatja utamat előre,<br>Csak mennem kell egyenesen.<br>Hűségem megajándékozza,<br>Csodás napokkal megáldja.<br>Boldogságot mindig megadja,<br>S az ember párját megtalálja.<br>Örök hűséget templomban fogadja,<br>Egység, erő az Atya mondata.<br>E kötés örökké él,<br>Míg lelkük Istenben él.

Időt kért a haláltól egy lődörgő agy,<br>és lázasan kutatta a Világ létét,<br>tudva, hogy jövőnk nem csupán a Földön van,<br>hanem valahol, kívül öle rezgésén.<br>Gondolatában suhant mindenekfelett,<br>merre színjátszó gázfelhők kőröztek,<br>s távol, míg az Űr csendjében révedezett,<br>gömbhalmazok csillámai sűrűsödtek.<br>Majd a sötét anyag, opálos mezsgyéjén<br>az elhajlott tér örvényén át áramlott,<br>túlon a fekete lyuk megdermedt fényén,<br>hol az élet show-ja már láthatatlan pont.<br><br>2018

JÉZUS IFJÚ KORA<br>India<br><br>India királyi hercege Ravanna,<br>Részt vett a zsidók egyik ünnepségén,<br>A bölcsességet kutatva érkezett,<br>Ám, Jézus szavain elálmélkodott.<br><br>Felajánlotta, hogy pártfogója lesz,<br>Elviszi keletre megismerkedni,<br>Az ő bráhminok bölcsességeivel.<br>Jézus elfogadta, hogy tanulhasson.<br><br>Bejárta Gangesz völgyét és Indiát,<br>A szent irataikból tanult sokat,<br>Megismerte a hinduk orvoslását,<br>Vének elismerésével haladt tovább.<br><br>E közben több városban is tanított,<br>Az emberek bűvöletben hallgatták,<br>Ezrek követték, Istenként imádták,<br>Híre messze földre is eljutott.<br><br>Egy Isten létezik, benne minden egy,<br>Édes lehelete okán, minden él.<br>Mindenütt jelen van, egyetemes Úr,<br>De, nem mindenki láthatja az Atyát.<br><br>Nem kíván véráldozatot Isten,<br>Csak annyit kér a földi emberektől,<br>Önfeláldozóan, együtt érzően,<br>És, hogy éljenek könyörületesen.<br><br>Ha ezt teszik az Úr elégedett lesz,<br>A fény mindenkire egyformán ragyog,<br>Így tanította Isten szavát Jézus.<br>Kis idő múlva elhagyta Indiát.<br><br><br>Himalája<br><br>Északnak ment, elérte Himaláját,<br>A Buddha papjai szélesre tárták,<br>Előtte a templomuknak kapuját.<br>Itt is bölcsektől tanult és tanított.<br><br>Tibetben ős régi írást őriztek,<br>És sok titkos tanításról beszéltek.<br>Jézus, azonban a saját szemével,<br>Szerette volna olvasni ezeket.<br><br>Valamennyi íráshoz, hozzá férhetett,<br>Papokkal sokat beszélgethetett,<br>Ahogy befejezte kutatásait,<br>Nyugatnak indult, tanított, gyógyított.<br><br><br>Perzsia<br><br>Hazatartva érkezett Perzsiába,<br>Megállt minden faluba és városba,<br>Mindenhol, Úr igéjét prófétálta,<br>Huszonnégy esztendős volt ekkor Jézus.<br><br>Eljutott Perszepolisz városába,<br>Három bölcs, Hor, Lun, és Mer mágusokhoz,<br>Akik meglátták a remény csillagát,<br>Ők keresték fel, újszülött Messiást.<br><br>Most is elsőként üdvözölték Jézust,<br>Ismét előre tudták érkezését.<br>Éppen nagy ünnepséget rendeztek,<br>Jézus pedig szólásra emelkedett.<br><br><br>Mindenki megtalálja Isten házát,<br>Méghozzá csendben, a saját lelkében,<br>Ha az élet súlya elviselhetetlen,<br>Imádkozva eljut, birodalmába.<br><br>Csak a tiszta szívűek léphetnek be,<br>Így az ember érzékelheti Istent.<br>E szent helyen láthatja az Úr gyertyáját,<br>Lelkében felfedezheti, láng párját.<br><br>Megláthatja a többit is, mely arra vár,<br>Meggyújtsák, szeretet fáklya tüzével.<br>Így megtalálja, bölcsesség forrását,<br>Szétnyíló függöny mögött, Úr trónusát.<br><br>Trónus előtt a törvények tábláit,<br>A táblák mellett, lévő fényes ládát.<br>Abban, a jövendölés varázspálcát,<br>Ez a kulcsa, múltnak, jelennek, jövőnek.<br><br>A láda mellett, manna, az élet kenyere,<br>Aki, ebből eszik nem hal meg sohasem.<br>Ezen fényes ládát, kerubok őrzik,<br>Mindenki, csak sajátját nyithatja fel.<br><br>Szavait, nagy ámulattal hallgatták,<br>Dicsőítették és szerették Jézust,<br>Bár beszédét, néha meg nem értették,<br>Mégis rajongtak tanításaiért.<br><br><br>Káldea<br><br>Jézus Perzsiában befejezte munkáját,<br>Ezután tovább indult, Káldeába.<br>Izrael népének bölcsőjében járt,<br>Tanított és szenvedőket gyógyított.<br><br>Beszélt életről, testvéri szeretetről,<br>Emberrel született képességekről,<br>Lélek királyságáról és békéről,<br>Jó szándékról, igazságról, Istenről.<br><br>Néhány nappal később tovább ment,<br>Jordán folyón átkelt s visszaérkezett,<br>Gyermeki otthonába, Názáretbe.<br>Mária, nagy ünnepséget rendezett.<br><br><br>Athén<br><br>Jézus meg szerette volna ismerni,<br>Hellének iskoláit, mestereit,<br>Sok gondolkodót adott a világnak,<br>Tudományban és filozófiában.<br><br>Ezért, tovább utazott Athénba,<br>Mesterektől, tanaikat tanulta.<br>Majd beszédet mondott a Szentlélekről,<br>Aki, kopogtat minden lélek ajtaján.<br><br>De, ő csak akkor léphet be oda,<br>Ha kitárják előtte ajtaját.<br>Ez imádkozással tisztított élet,<br>Az Úr pedig ezért, megáld titeket.<br><br><br>Egyiptom<br><br>Rövid idő után elhagyta Athént,<br>És megérkezett Egyiptom földjére.<br>Elihut és Salmét kereste fel,<br>Édesanyját tanították ők ketten.<br><br>Nagy volt a viszont látás öröme,<br>Jézus vele történteket elmesélte.<br>Megismerte Egyiptom titkait,<br>Napon túli világot, halál relytéjeit.<br><br>Keresztülment sok próbatételen,<br>Őszinteség, igazság, emberszeretet,<br>Hit, bátorság és Isteni szeretet,<br>Ezek csiszolják lelket és jellemet.<br><br><br>Isten egy emberben testesítette meg,<br>Bölcsességét, szeretetét és fényét,<br>A hajnal kapuit nyitó kulcsokat,<br>Aki megkapta, Jézus Krisztus.<br><br>Végezetül Jézus szólt a bölcsekhez;<br>?Elvállaltam a rám bízott feladatot,<br>Tisztában vagyok a veszélyekkel,<br>Amelyek, az úton rám leselkednek.?<br><br>?Tudom keserű az ital, mit meg kell innom,<br>De az akaratomnál, erősebb az Úr akarata.<br>Így elindulok, azt teszem, amit Ő parancsol,<br>Szavak, melyet majd mondok, Isten szavai lesznek.?<br><br>?Az a munkám, hogy elkészítsem az egyház,<br>Mintáját, melyet az ember is megért az idők során,<br>Feladatomat, hazámban kell elvégeznem,<br>Nem vagyok más, mint a szeretet megtestesülése.?<br><br>?Júdás háza kevésbé fogja érteni,<br>Mi a küldetésem ebben a világban,<br>Hamis vádakkal illetnek, akadályoznak,<br>Emberek bírája elé állítanak.?<br><br>?Elítélnek engem, megölnek kereszten,<br>De soha sem pusztítják el az igazságot,<br>Az igazság át fogja itatni a világot.<br>Az egyetemes egyház mindig állni fog.?<br><br>Beszéde után Jézus haza indult,<br>Jeruzsálembe, majd Galileába,<br>Názáretbe felkereste otthonát,<br>S indult, beteljesítse feladatát.