A szeretet lángja mindenkiben él,<br>Csak tőled függ, hogyan ég.<br>Parázsként vagy gyertyaként,<br>Fénye meg nem szűnik, örökké él.<br>Bármi történhet veled,<br>A szeretet legyen legfontosabb neked.<br>Addig, míg a szeretet vezérel,<br>Ragyogó fényben jár táncot lelked.<br>Boldog mosoly száll el arcodról,<br>S aki kapja, örömteli lesz a napja.<br>Soha ne várj cserébe semmit,<br>Mert a szeretet boldog, ki adhatja.<br>Boldognak akar látni,<br>Így lesz örömteli az ő napja.<br>Ha mégis viszonoznák mosolyod,<br>Őrizd meg jól a lelkedben,<br>Emlékezz rá kevésbé boldog napokon!<br>Elég e csöppnyi szeretet,<br>Máris lobog a tűz lelkeden.<br>Biztos bástyaként táplál,<br>Hiszen tudod, mindig számíthatsz rá!<br>Így lesz fényed örökké ragyogó,<br>Az életed egy mosolytól is boldogító!

Édes álom, de jó, hogy vagy,<br>Oly jó, hogy álmomban velem vagy.<br>Az álom egy köztes lét,<br>Ahol elválaszthatatlan föld és az ég!<br>Álmomban együtt vagyunk,<br>E földi távolság álomban áthidalható.<br>Lelkem egy kiszáradt folyó,<br>Melyben Te vagy a gyógyírt hozó!<br>Testünk e földön egymástól távol él,<br>Míg az álomvilágban nincs idő és tér!<br>Itt újra meg újra egymásra találunk,<br>Lelkünk forró szomját így olthatjuk!<br>Édes álom, de jó, hogy vagy,<br>Oly jó, hogy álmomban Te nekem vagy!

Írta: Poór Edit<br><br>Szeretlek téged kimondhatatlanul,<br>Ilyen tűz, csak miattad gyúlt,<br>Jégpáncél leolvadt szívemről,<br>Te elfoglaltad szívem egyedül.<br>E tűz, mely soha ki nem alszik,<br>E tűz, mely örökké parázslik.<br>Örökmécset gyújtottál szívemben,<br>Ezt, táplálja mindig a hű szerelem.<br>Ha távol is vagy, lángom veled van,<br>S örökre együtt lobognak boldogan!

Az alkati kérdés ott hatol a sértés,<br>A férj felől a szerelem féltés.<br>Gyilkost szül mert nem ért a szóból,<br>Halálnak halálával él és nem kér a jóból.<br>Ez a modern kapcsolat egy parancsolat,<br>Nézi a hajad meg a bakancsodat,<br>Ha a szerelem már nem kenyerem,<br>Az asszonyt verem ez látszik a gyereken.<br>Mert elveszett az empátia,<br>De megmenthet egy Isteni telepátia.<br><br>Nyisd már ki a szemed ember,<br>Tegyél egy jót egyszer-egyszer.<br>Mentsd meg a világot önmagadtól,<br>Szeress légy boldog és szakadj el a múltadtól.<br><br>A fegyver, a kard, a bokszer, a kés,<br>Az ágyad mellett nagyon kevés.<br>Félsz mindentől és van rá okod,<br>De mindenért a rendszert okolod.<br>A becsület egy szép vegyület,<br>Ha elnyomod ott nem véd a feszület.<br>Jézus sír csak a kereszten,<br>Mert kezedben a tű de a tető fedetlen.<br>Omlik a vakolat de követed a divatokat,<br>A negyedig válás teszi tönkre a fiatokat.<br><br>A múlt elmúlt mert nem tart örökké,<br>De függsz a múltért a halálkörökért.<br>Változtatnál de sok lett a változó,<br>Eltűnt a por és eltűnt a bogyó.<br>Minek nyúlsz más után nem ez az út,<br>Mert senki nem rakna a földedre koszorút.<br>Szeress még élsz és élj a szeretteidért,<br>Tegyél végre az álmaidért.<br>A jövőd szebb lesz és büszkén nézel vissza,<br>Ezt jártam én be, ez az-az utca.

Olyan csodás pillanat volt, mikor kezem megfogtad. Hirtelen éreztem valami újat, s ez nem csupán véletlen, hisz ilyet még sosem éreztem. Át öleltél szorosan, s némán. Mert nekünk is jár a boldogság! Amit már réges-rég vártunk. Hiszen ez volt minden álmunk.