(10 szavas)<br>A múltunk olyan nekünk a megszületésben,<br>Mint alap? a házépítésben.<br><br>(3 soros-zárttükrős)<br>Az alapról is azt tudjuk, hogy van,<br>Nem látjuk, elbujt a föld-árokban?<br>Az alapról is azt tudjuk, hogy van.<br><br>Vajh? alapot ház alól ki lehet bontani?<br>Vajh? múltat életünkről le lehet csonkolni?<br>Vajh? ha nem lenne múlt, meg lehetne foganni?<br><br>(10 szavas)<br>A múltunk olyan nekünk a létünkben,<br>Mint házlét a malterben?<br><br>(3 soros-zárttükrős)<br>A malterról is, csak annyit tudunk, hogy van,<br>Nem látni ám, mert elbujt a téglasorban?<br>A malterról is, csak annyit tudunk, hogy van.<br><br>(Anaforás, belső rímes)<br>Vajon? a maltert onnan ki lehet szedni?<br>Vajon? ha megtennénk, összedőlne a ház?<br>Vajon? a múltat semmisé lehet tenni?<br>Vajon? ha lehetne, megszűnne életmáz?<br><br>Tagadni lehet a múltat nyilvánosan, mindenki szíve-joga,<br>De a lelkéből kitépni nem lehet, mert ledől az életháza!<br><br>A múltat úgy ítéld, hogy még lélekben is nagyon temethetetlen,<br>Többet nem gondolni rá jó-nagy marhaság, mert ez így lehetetlen.<br>Mégis nagyon sokan ?tagadják?, pedig ez kivitelezhetetlen.<br><br>Vecsés, 2018. november 8. ? Kustra Ferenc ? íródott; Alloiostrofikus versformában

Megindult a nyár,<br>Vágyseregek követik.<br>Levél színesül?<br>*<br><br>Megindult a hűs<br>Hajnal gyalogságilag.<br>Levél színesül?<br>*<br><br>Megindult fakó<br>Napsugár időszaka.<br>Levél színesül?<br>*<br><br>Megindult őszi<br>Fűkiszáradás réten.<br>Levél színesül?<br>*<br><br>Megindult kutya<br>Vastag-bunda növesztés.<br>Levél színesül?<br>*<br><br>Megindult a nyár,<br>Jó meleg tájak felé.<br>Levél színesül?<br><br>Vecsés, 2020. július 3. ? Kustra Ferenc ? anaforás csokor fél-haiku láncban az ősz közeledtéről, mert már látó-távolban van.

Szevasz, Johanna.<br>Szívem ifjú és Te hiányzol,<br>Jó lenne, ha nem lennél máshol.<br>Gyere, engedem a vizet a fürdőkádba,<br>Mily' élmény lenne a tested lemosdatása.<br><br>Johanna tudod,<br>Hogy mily' varázslatos a kezem?<br>Hogy élvezd, benne volna lelkem.<br>Végigszántanám a szép testedet, ha adod.<br>Én semmi pénzért nem hagynám ki a szép farod.<br><br>Gyere és élvezd,<br>A kezemet, a csók halmomat.<br>Nagyon elkényeztetném aljat…<br>Elszórakoznék testeddel, várnám nyögésed,<br>Agyammal, lelkemmel bezsebelném a kéjed.<br><br>Vecsés, 2019. október 26. – Kustra Ferenc – írtam; erotikus, „grádics” versformában, amit én alkottam meg. Egy versszak 5 soros, a vers bármennyi versszakból állhat. Szótagszám: 5-9-9-13-13, rímképlet: abbaa.

Az óceánt is elérte a bíbor naplemente,<br>A Nap fölöttébb alacsony járt, ez este-lemente.<br>Szivárványként verődtek vissza a vízfelszínről.<br>Biztosan, olajfolt került oda... vízfelszínről. <br><br>(3 soros zárt-tükrös)<br>Lassan ereszkedett le a nyárias este,<br>Remény volt? nem múlik el, szép az este csendje?<br>Lassan ereszkedett le a nyárias este,<br><br>A móló végében még ücsörögtek horgászok,<br>Akik a mai, esti vacsorára vadászók.<br>Néha egy-egy hullám, partütközésnél valahogy tarajos lett<br>És a hófehér habok beborították hullámfelületet.<br><br>A mólon, még esti sétálók is voltak,<br>Akik sokan, átszellemült arccal voltak...<br>Neki a móló egy száraz ösvény volt a vízbe,<br>Ami értük nyúlik be a sötét tengervízbe.<br><br>Erősen kezdett formát ölteni az éj, nap ment lefele,<br>A sétálók araszolva indultak a szárazföld fele.<br>A horgászok is pakoltak és mentek, indultak kifele.<br><br>Mire szárazföldet fogtak, konkrét formát öltött, rájuk-lezuhant éj,<br>A tenger eltűnt a sötétbe, minden összefolyt, maradt hullámtaréj...<br>A víz tovább hullámzott, de azután a taraj már nem látszott,<br>A Hold valamerre elkóválygott, a sok csillag sziporkázott.<br>A halk hullámverés jelezte a víz mérhetetlen pusztaságát,<br>Móló meg csak állt tovább, és benne lét, algákban élte világát.<br><br>(Anaforás, önrímes, 3 soros zárt-tükrös)<br>A parton nem messze kellemetes kis utcák voltak, szép sorjában<br>Az utat gesztenyefák szegélyezték, akkurátusan, sorjában.<br>A parton nem messze kellemetes kis utcák voltak, szép sorjában<br><br>Itt estefelé kevés volt a közterületi mozgás,<br>Emberek otthon gyakorolták, mi az, az odaadás?<br>Itt estefelé kevés volt a közterületi mozgás,<br><br>Esteileg már olyan a naplemente,<br>Mintha lagziban sietős vendég lenne?<br>A nap már szedi a sátorfáját és a lábait,<br>Már nem is nézi a nappal és éjjel arányait...<br><br>A környezet először sötétedéssel kezdte,<br>Majd átváltott a kellőn sötétes acélkékre.<br>Utána meg sebesen átment? sűrű sötétbe<br><br>Nem messze volt a hajógyár, a csillagok fényében még kicsit látszott,<br>A sójában álló, építés alatt álló hajótest, volt irányzott.<br><br>Lassan, mér ez is bekebelezte a mindenfelé elsunnyogó éjt,<br>Aztán már ez sem látszott, de a nagy hajótest, visszaverte habtaréjt.<br>Kitakarta a sziporkázó égi-lámpás csillag-világot.<br>De sziluettje látszott, erősítette képzeletvilágot.<br><br>Aztán a sólya is vak-végtelen sötétbe burkolózott?<br>Reggelig már a csönd volt az úr, csak ő volt ki, hallgatózott.<br><br>Vecsés, 2019. február 13. ? Kustra Ferenc

Az egész egy kárhozat?<br><br>?Egyszer a zúgó vihar úgyis elcsitul,<br>Előbb-utóbb a háborgó lelked is felvidul.<br>Nem kell hozzá más, csak egy kis akarat,<br>Hát fel a fejjel, és ne hagyd el magadat!?<br><br>Ugyan-ugyan; (Oximoronban)<br><br>A te lelked, talán már meg is szűnt, szerintem nem létezik.<br>Gazdag űr lett az életem, hanyag létünk, együtt lélegzik.<br>*<br>Lelkem, mint a hurrikán, tombol, mint vihar a tavon,<br>Csak ülök nagy nyugalomban, szemlélem, szinte vakon.<br>*<br>Minden hely elfogyott előlem, de én haladok tovább,<br>Falamon túl a végtelen semmije és út sincs tovább.<br>*<br>Űzöm, a homályt a nincsen-szabadság fényével.<br>A fény nyugalmát irtom a rombolás kéjével.<br>*<br>A kiömlött mézbe, nekem kőbevésett jogok,<br>Segítik; halál kaszájával szemben andalgok?<br>*<br>Viharban, nappal is vak éjszaka látható,<br>Éjjel a villámlásban, táj csak felvillanó.<br>*<br>Sorsom az életemet rám szabta, az egész egy kárhozat...<br>Dicsérnek, ó, milyen jó nekem, közben, vagyok az áldozat!<br>*<br>Nótázást hallok a tyúkudvarból, megyek, nézem, mi hallik,<br>Nincs ott más csak egy néma kacsa, egy lábon áll és trillázik.<br>*<br>Félreértés-gyanús esetben, a legjobb megoldás a tisztázás...<br>Az embereknek nem kell ez az igazság, jobb egy nagy ordítozás.<br>*<br>Gondolatom kusza képei, egymást kergetik,<br>Tisztán nem látom, hogy létem még felemelkedik.<br><br>Vecsés, 2019. október 14. ? Kustra Ferenc ? Az idézet; Takó Klára: Fel a fejjel! c. művéből való és ez adta az elemző inspirációt!