Szívem sötét rejtekében elrejtőzöm én.<br>Fájó emlék gyötör, lelkem legmélyén.<br>Álmaimban is néha feltűnik,<br>Belém mélyeszti karmát, majd eltűnik.<br><br>Álmomban madár voltam.<br>Oly kecsesen száltam<br>Mert minden az enyém volt!<br>Amerre tekintesz, a föld és az égbolt,<br><br>Forró álmaimból felébresztettél.<br>Átöleltél, majd a nyakamba leheltél.<br>De ez is álom volt, mint minden jó...<br>Ami éberen megmaradt arra nincsen szó.<br><br>Üres az ágyam, magányosan álmodok benne,<br>Lassan telik az éjszaka, mintha idő sem lenne.<br>Az idő megállt számomra, beleolvadtam én.<br>Magányom felemésztett, s én gubbasztok a legmélyén.<br><br>Szívem sötét rejtekében elrejtőzöm én.<br>Fájó emlék gyötör, lelkem legmélyén.<br>Álmaimban is néha feltűnik,<br>Belém mélyeszti karmát, majd eltűnik.

Írta: Poór Edit<br><br>Megérintet versed,<br>Korábban már gyógyult sebet,<br>Viharként tépte fel szívemben! <br>Ahogy olvasom versed,<br>Betűk, halványodnak előttem,<br>Arcomon könnyek peregnek!<br>Fájdalom tüze ég lelkemben,<br>Gyötrelemtől maró érzés szívemben!<br>Téren ? időn át, nagy küzdelmet vívtam ám!<br>Szívem és lelkem, még gyógyulásra vár.<br>Érzem, mily óriás az űr szívemben,<br>Versed megérintette lelkemet.<br>Reménytelen a gyógyír e világban,<br>Talán boldogabb leszek a másvilágban.<br>Más érzi tüzét két ragyogó szemednek,<br>Nélküled, küzdelmek között szenvedek!

Ezüstösen csillogó fényével,<br>Földünk légkörében jár ? kel.<br>Erejével áthatóan segíti lelkünket,<br>Hisz Ő a Kegyelem sugár mestere!<br>Hárfa hangjaként szól lénye,<br>Erőt ad bajban, csak bízzál benne!<br>Minden alázatos fohász megtalálja,<br>Angyali küldetése, emberek segítő társa!<br>Kegyelmet hordoznak szárnyai,<br>Szívünket tisztítja delejes vonásai!<br>Hatalma van árnyék felett,<br>S védi a békét, szeretetet!<br>Kíséri megnyíló szellemünket,<br>Föld és ég között hidat képez,<br>Vigyázó léptekkel Jézushoz vezet!

Uram! Lelkem és életem<br>Már rég a kezedbe tettem!<br>Hagyom, hogy sorsom alakítsd,<br>Te tudod, hogy mi jó nekem.<br>Az életutam, mit felvállaltam,<br>Akaratod és akaratom egy kell, legyen!<br>Áldozatul azt kérted, mi legdrágább nekem,<br>Én adtam volna az életem,<br>De nem ez kellett neked!<br>Hiszen, saját életem nem áldozat neked.<br>Te adtad, s te magad veszed el tőlem<br>Akkor és ott, ahogy megérett rá az átmenet!<br>Adtál életemben egy csodát, egy érzést,<br>Mit soha meg nem éltem, és ki nem teljesedhetett!<br>Adtad és most visszakérted,<br>Nem tehettem mást,<br>Az áldozat oltárán odaadtam néked!<br>A lelkem, mely nemrég még egy volt vele,<br>Bár csak lélekszinten, de jó volt vele.<br>Most újra kettéhasadt,<br>S a lelkem újra egyedül maradt!<br>A magány sebe némán sír,<br>De tudom, hogy kegyelmed rá a gyógyír!

Uram, köszönöm, hogy segítesz nekem,<br>Köszönöm, hogy fogod a kezem,<br>Köszönöm, hogy megbocsájtasz, s utamon vezetsz.<br>Ha néha elbukok is, Te felemelsz,<br>Mindig adsz erőt és lehetőséget.<br>Uram, kérlek, fogadd el hálaimámat,<br>Mindazokért, kik téged nem ismernek,<br>Azokért is, kikért nem imádkoznak.<br>Áldd meg, Uram, kiket ismerek,<br>És azokat is, kik engem ismernek.<br>Áldd meg mindazokat, kik életem során,<br>Ha egy pillanatra is, de közük volt hozzám.<br>Add, hogy bocsássanak meg, ha ellenük vétettem,<br>Akár itt a földön vagy szellemi létükben.<br>Én már megbocsájtottam, hisz Te is megbocsájtasz, Uram,<br>Irgalmas kegyelmed oly fáradhatatlan.<br>Köszönöm, hogy meghallgattad imám,<br><br>Köszönöm, hogy most olvasod imám!