Napsütéses égbolt, örökzöld fenyvesek<br>Erdély földjén járunk, hol végtelen a szeretet<br>Mély forrás, ami oltja lelkünk gyötrő szomját<br>Lágyan hangolja szíved minden egyes húrját<br>Hargitai fecskemadár dalol sok szép szólamot<br>Az élet rögös múltjáról ezeréves dallamot<br>Rókák, medvék, őzek sűrű mélybe vágynak<br>A folyó csendes partján horgászok tanyáznak<br>Hegyek, völgyek, dombok, természeti kincsek<br>Megfáradt turul sebzett szárnya vérben<br>Népek harcán zajló viharos tengeren<br>Vasszékely áll és mutatja a jellemet.

Ránk mosolyog a hajnal,<br>Szél susog a hegygerincen,<br>Ódát zeng az OROMI DAL.<br><br>Lenn is indulóban a nap kereke,<br>A völgyből bölcsen felelget<br>A mindent aláfestő ZEN ÉNEKE.<br><br>Érzelmekben dús HAT CINKE,<br>Szárnyukat kibontotta a zene,<br>Vidáman trilláznak egyre csak egyre.<br><br>Sárga család összedolgozik,<br>Döngicsélők rajzanak a hárserdőben,<br>POR, ISTEN MÉHESÉN születik.<br><br>Korgó gyomorral ébredem,<br>Zümmögés simogatja érző sejtjeim,<br>Az erdőben köztudott: ITT MÉZES SER TEREM.<br><br>A múlt megterített jelennek s jövőnek,<br>Ikonokban gazdag TOR FIAIMNAK,<br>Csordulásig rakott asztalon az étek.<br><br>Heverészik, nyújtózik, tekeredik,<br>Napozik a jámbor IGLÓI BOA,<br>De kivetkőzik magából s vedlik.<br><br>Vonalakból és színekből építkezzetek!<br>Példát mutat a VITÁLIS KARÚ ZULU,<br>S kirajzolódnak a részletek.<br><br>A páston pattog a pettyes lasztid,<br>Dribli után lövés, majd gólöröm,<br>ÉLTET, NEVESS élethosszig!<br><br>Tegnapi az örökifjú logika,<br>A MAI MAKETT épp erről híres,<br>Holnap is friss leszel újra meg újra...<br><br>Históriafüzér: ÉNEMRE TÖLT,<br>Te vagy az emlékezés írmagja,<br>Ez a tudat a lelkemben verset költ.<br><br>Trák gyanta :Tantárgyak anagrammája

Szép voltál, Elif, Kislánykoromban ott<br>Éltem, éltem a gyöngyörűséges házban,<br>Ott születtem, éjszakáján.<br>Elif Kislány,<br>Menj az utadon ments meg engem,<br>Ha szabad leszel, Elif,<br>Gyöngéden átöleltél, a vállamon vigasztalj.<br>Meg újra Engem,<br>Ne búsulj a semmieét.<br>Mint jobban voltál hűséges,<br>Édes lányom, Elif.<br>Elif a szeretet útján.

Kincseim<br><br>Ködfátyol takar ma mindent,<br>napfényt, kék eget, derűt<br>Halk, suttogó felhők közelednek<br>Hoznak ezernyi csillagot.<br>Majd megkeresem azt az egyet,<br>a csendesen elvegyülőt.<br>Majd kérdezem ezerszer ismét,<br>mint megfáradt utazót.<br>Hozzak-e harangvirágot?<br>A hegyek magasából.<br>Keressek tán egy nyájat<br>a bércek oltalmából?<br>Kincseim nem osztogatnám<br>Csak kincsekért cserébe<br>Napfényt, derűt, mosolygást<br>Kívánok helyébe!<br>2020.02.10.

Félek<br><br>Istenem! Mondd, mi történik velem?<br>Remegek egész lelkemben.<br>Félelem eluralja testem,<br>Minden felkavarodott bennem.<br>Semmi nincs a helyén,<br>Egyedül vagyok itt, védtelen.<br>Világban nem találom helyem,<br>Mit kerestem szüntelen,<br>Köddé vált a végtelen fellegen.<br>Most félek, nagyon félek,<br>Mi lesz, ha mégis meglelem.<br>Nem, az nem lehet,<br>Bizonytalanság fátyla körülvesz.<br>Nincs, ki megfogná két kezem,<br>Azt mondaná, ne félj, kedvesem,<br>Amíg élek, én itt vagyok veled.<br>Uram! Egyedül Te vagy nekem,<br>Most is fülemben cseng,<br>'Ne félj, veled vagyok mindig<br>A világ végezetéig!